Csak egyetlen kérdőjel maradt: Hová lehet több holttestet így eltüntetni?

A két villanyszerelő megölésével vádolt É. Imre még az utolsó pillanatban is bevetett mindent, hogy a határozathirdetést elnapolják. Egyrészt vissza akarta vonatni kirendelt ügyvédje megbízatását, majd új koronatanú meghallgatását kezdeményezte, aki szerinte találkozott az egyik olyan villanyszerelővel, akit ő vád szerint már korábban megölt.

A győri építési vállalkozó az utolsó szó jogán azt mondta, nem ölt meg sem egy, sem két embert, ezt a nyolc éve tartó eljárás során senki nem tudta rábizonyítani. A fellebbviteli főügyész azt mondta a perbeszéde végén, hogy egy sorozatgyilkos általában ugyanolyan mintázatot követ, ebben az ügyben a két gyilkosság egymást alátámasztva alkalmas a bizonyításra – arra, hogy a gyilkosságokat ugyanaz a személy követte el. És ő É. Imre.

Nagyszámú érdeklődő, leginkább a sértettek hozzátartozói köre várt arra, hogy csütörtökön jogerős ítélet szülessen a két villanyszerelő megölésével vádolt É. Imre ügyében. A Győri Ítélőtáblán a perbeszédek elhangoztak, a végső verdiktet ugyanakkor október 29-én hirdeti ki Zólyomi Csilla bíró tanácsa.

Első fokon ezért ítélték el

A férfi 20 éven át vállalkozóként dolgozott Ausztriában, ám mivel rosszul gazdálkodott, nem tudta kifizetni felhalmozott tartozásait. Amikor a munkavégzéshez kotrógépre volt szüksége, megkérte régi ismerősét, aki alkalmanként az üzlettársa is volt, hogy egy bécsi áruházban béreljen ki számára egyet. Miután az illető 2015. június 2-án kibérelte a gépet, É. Imre munkamegbeszélés ürügyével a birtokában lévő, Ikrényhez közeli, de hivatalosan Abdához tartozó ingatlanra csalta, majd ismeretlen módon megölte, holttestét pedig elrejtette.

Ezután É. Imre folytatta vállalkozói tevékenységét, és ennek során közel 12 ezer euró tartozást halmozott fel az egyik alvállalkozójától, aki villanyszerelőként dolgozott neki. É. a tartozás rendezésére hivatkozva csalta az ingatlanára második áldozatát 2018-ban, majd miután végzett vele, az ő holttestét is elrejtette.

A per még 2021. június 12-én kezdődött a Győri Törvényszéken és első fokon 2025. március 12-én mondta ki az ítéletet Bóka Tibor bíró. A Győri Törvényszék ítéletében többszörös emberölés miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a városban villanyszerelő-gyilkosként elhíresült É. Imrét, aki legkorábban 40 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra, ezen felül pedig 14,5 millió forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezték. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbeztek, É. Imre továbbra is tagad, és ekkor azt mondta „Nem fogadom el ezt az ítéletet, mert nem történt bűncselekmény.”

Új ügyvédet szeretett volna a vádlott, aztán előállt egy új koronatanúval

A másodfokú tárgyalás nem várt fordulattal kezdődött, É. Imre ugyanis október 2-i keltezéssel levelet küldött a bíróságnak, amelyben kérte a kirendelt ügyvédjének a lecserélését „bizalomvesztés és ügyének hiteltelen képviselete” miatt. Korábban, rövid időn belül két meghatalmazott ügyvédjétől is megvált a vádlott, így rendelték ki hozzá azt, akitől most szabadulni akart. Erről azonban nem ő, hanem a bíróság dönthet, amely elutasította az indítványt, így csütörtök délelőtt elkezdődhetett a nyilvános ülés.

Ekkor azonban azzal állt elő É. Imre, hogy olyan információ birtokába jutott, miszerint az egyik áldozata az eltűnése után találkozott valakivel Szlovákiában. Ezt az embert meg tudja nevezni, és kéri is védett tanúként való kihallgatását.

– Ezt mikor tudta meg és ki ez az illető? – kérdezte Zólyomi Csilla tanácsvezető bíró.

– Tíz nappal ezelőtt, ő a zárkatársam. Meg tudom adni a nevét az ügyvédemnek – válaszolta É. Imre.

Rövid szünetet rendeltek el, ez idő alatt a nevezett áldozat, M. Zoltán felesége azt mondta, hogy számított ugyan egy újabb húzásra É. Imrétől, de ettől a fordulattól „nem kap szikrát”, és mélységesen felháborítja, hogy

„az én férjemet használja holtában, hát milyen ember ez? Miért akarja elhitetni velem és a bírósággal, hogy a férjem még él?”

Az ítélőtábla rövid tanácskozás után elutasította É. Imre bizonyítási indítványát, kezdődhettek a perbeszédek.

Már tudjuk, miért helyezték hatályon kívül a határozatot

A védelem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen, illetve leszögezte, hogy a bűnösség kimondása csak közvetett bizonyítékok alapján történhetett – tévesen –, a holttestek ugyanis nem kerültek elő. A perbeszédből derült ki, milyen jogi passzus alapján akarják hatályon kívül helyezni az első fokú ítéletet: egyrészt a bírói indoklás hiányosságaira hivatkozott a védelem, abból nem derül ki, mire alapította az elsőfokú bíróság a bűnösséget. Másrészt kitért arra is É. Imre jogi képviselője, hogy az írásos indoklás későn készült el, így azt az eljáró bíró már az időközben bekövetkezett nyugdíjazása után írta alá, amikor hivatalosan bírósági titkár volt. A Kúria azonban úgy látta, ettől még a határozat felülvizsgálható.

Vád: a sorozatgyilkos általában azonos mintázatot követ

Mészáros Tamás, győri fellebbviteli főügyész képviselte a vádhatóságot, úgy fogalmazott, egy tragikus és szomorú történet végére kerül pont, egy kegyetlen gyilkos megölt két apát. A főügyész nem titkolta, hogy

„ez a hányatott sorsú eljárás bemutatta az igazságszolgáltatásunk hibáit is”,

ezeket a hibákat azonban a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla szerinte ki tudja javítani a felülbírálat során. A Győri Törvényszék megítélése szerint ésszerű következtetésekből hozott ítéletet. „Egy sorozatgyilkos általában ugyanolyan mintázatot követ, itt a két gyilkosság egymást alátámasztva is alkalmas a bizonyításra. A két gyilkosságot ugyanaz a személy követte el” – mondta. Elhangzott azt is: mind a két sértettnek a személyes tárgyai az eltűnésük napján a vádlotthoz kerültek és ők azóta nem adtak életjelet.

Mészáros Tamás azzal zárta perbeszédét, hogy

amikor É. Imrének a jogerőre emelkedett büntetésbe bele kell törődnie, egy tartozása még marad: elmondja, hogyan haltak meg az áldozatai és mi történt a földi maradványokkal.

A sértetti oldalt képviselő Lichy József ügyvéd ugyanezt várta volna el É. Imrétől, de beszédében utalt a szintén Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő, „darnózseli hentes” ügyre, illetve N. Fanni ügyére, ahol a holttesteket ugyan eltüntette a két gyilkos, de a büntethetőségüket így is megállapította a bíróság. Lichy szerint nem kétséges, hogy É. Imre lőfegyverrel végzett az áldozataival, erre az ügy során tett egyéb tanúvallomások megerősítést adnak. É. Imre bűnlajstromának fontos, erkölcsi értelemben is súlyos tétele az, hogy elvette a családtól a kegyeleti jog gyakorlásának lehetőségét is, még eltemetni sem tudták az apákat. A fájdalmat az idő begyógyítja, de ez a veszteség örökre megmarad.

É. Imre nem tett eleget az ügyész és a sértetti képviselő kérésének, a Büntető Törvénykönyvre hivatkozva mondta azt az utolsó szó jogán, hogy a gyilkosságokat nem tudta senki megállapítani, így viszont a büntetés kiszabásakor alkalmazott minősítéseknek szerinte nincs értelme „Bírónő, én nem öltem meg sem egy, sem két embert. Ezt nyolc év alatt senki nem tudta megállapítani, sem bebizonyítani. Nekem is jogom van az igazságos, törvényes eljáráshoz” – mondta az ügye lezárásakor.

Hogyan történtek a törvényszék szerint a gyilkosságok?

Az első fokon megállapított tényállás szerint a vádlott hosszú ideig dolgozott ingatlanok felújításával. Volt egy osztrák cége, ami adótartozása miatt megszűnt, és magyar vállalkozását is gyerekei irányították, mert Ausztriában semmilyen tevékenységet nem fejthetett ki ugyanezen okból. A megrendelők a vádlottnak fizettek, az emberek feketén dolgoztak.

É. Imrének a Győr melletti kertjében – ahol az évek során tekintélyes mennyiségű törmeléket halmozott fel – kotrógépre volt szüksége, de nem akart fizetni a baggerért. Úgy gondolta, hogy O. Vilmossal, a 2015-ben megölt villanyszerelővel béreltet egyet Ausztriában, mert ezt sem tehette meg adótartozása miatt. O. Vilmos 2015. június 2-án egy bécsi áruházban kibérelte a markolót, É. Imre a zárt kertbe vitte a gépet – ahol az ügyész szerint ő élet és halál urának érezte magát. Munkamegbeszélésre hívta oda O. Vilmost, de ez csak ürügy volt.

O. Vilmos oda még eljutott, visszaút azonban számára már nem volt, hiszen mozgása követhető. Az ikrényi lehajtónál még biztosan képes volt az önálló helyváltoztatásra, azután viszont sem a hívásra, sem az SMS-re nem reagált. „Ennek egy oka volt, hogy a vádlott megölte” – szögezte le tavaly Bóka Tibor bíró. Hogy milyen módon ölte meg, nem tudjuk.

A gyilkossággal vádolt férfi az áldozat kocsiját saját unokatestvéréhez vitte, aki természetesen a gyilkosságról nem tudott. Az autó olyan helyen állt, amit az utcáról nem lehetett látni.

O. Vilmos eltűnése miatt nyomozás indult 2015-ben, és tanúként hallgatták meg É. Imrét is. Ő bizonyos ellentmondásokra nem tudott mit felelni, de a rendőrség a nyomozást bizonyíték hiányában megszüntette. Közben az az áruház is feljelentést tett, ahonnan a bagger származott. A vádlott ezt a kotrógépet – amíg tehette – rendszeresen használta Ausztriában és az abdai kertjében is. A nap végén ponyvával takarta le. Később egy osztrák férfinél találták meg, akinek É. Imre dolgozott.

És miért halt meg három évvel később M. Zoltán?

É. Imre szinte mindenkinek tartozott. A másik eltűnt villanyszerelőnek, M. Zoltánnak mintegy 12 ezer eurót nem fizetett ki, és amikor a sértett követelte a pénzt, mindig azt felelte, hogy neki sem fizettek, de aztán kiderült, hogy ez hazugság. Végül ígéretet tett a tartozás rendezésére 2018 márciusában, de valójában azt akarta elérni, hogy M. Zoltán egyedül jöjjön, és ne tudja, hogy a végcél az abdai kert.

Úgy gondolta, nem a tartozástól szabadul meg, hanem attól, akinek tartozik – fogalmazott a bíró. A győri vállalkozó O. Vilmos esetéből már tudta, hogy a telefon alapján követhető a tulajdonos mozgása, ezért a mobilját ezúttal Salzburgban hagyta.

A Győr melletti benzinkúton találkoztak, a két autó elindult a vádlott telkére. Itt nem lehet tudni, hogyan, de a bíróság szerint É. Imre megölte M. Zoltánt is, a holttestét pedig eltüntette. Az autót kiürítette, kivette belőle a villanyszerelő szerszámjait, a rendszámot leszedte, és egy jóhiszemű szerelőnél hagyta. A kiszedett szerszámokat elvitte egy ismerőséhez, megkérte, hadd tárolja ott őket.

M. Zoltán eltűnése miatt a hozzátartozók közben bejelentést tettek. Az autóban, amelyet vezetett, M. Zoltán DNS-ét is megtalálták, és előkerültek aztán a kertből az áldozat elszórt személyes tárgyai: bélyegzője, kulcsa, a felesége nevére címzett boríték.

A vádlottat letartóztatták, ám a börtönben telefont szerzett és felhívta fiát, hogy falaztassa be az osztrák pincét, ahol a markolót rejti. Ezután nemcsak a markolót találták meg a nyomozók, hanem a 2015-ben eltűnt O. Vilmos autóját is, amiből minden árulkodó tárgy előkerült az utolsó napról. De semmi a 2015 utáni időkből – hangsúlyozta még tavaly az első fokon eljárt bíró.

É. Imre végig azt lebegtette, hogy élnek az áldozatok

Az elítélt egyébként a per egésze alatt – még a tavaly elhangzott utolsó szó jogán és most is igyekezett lebegtetni, hogy a villanyszerelők faképnél hagyták családjukat, és nem adnak magukról életjelet. Ám a sértettek valójában békés és nyugodt életet éltek, „egyik sem volt már tinédzser” – állt az indoklásban. Gyógyszert szedtek, rendszeresen orvoshoz kellett járniuk – tehát nem volt indíttatásuk arra, hogy eltűnjenek. M. Zoltán – ha távol volt, de még akkor is, ha csak horgászni ment, felhívta feleségét, lányát. „Ez nem az a helyzet, ami arra vall, hogy valaki szó nélkül áttelepül a világ másik részére.”

„Ráadásul, ha valakit megalapozatlanul gyanúsítanak egy eltűnt ember megölésével, mindent elkövet, hogy előkerítse azt az embert, a munkatársát, akivel együtt dolgozott addig. De nem tette meg. Mert mindkét esetben tudta, hogy nincsenek az élők sorában.

Ha most valaki felkiáltana, hogy ott jön be az ajtón M. Zoltán és O. Vilmos, mindenki az ajtó irányába nézne. Csak a vádlott nem, mert ő tudja, hogy ez lehetetlen” – mondta 2025. március 12-én a bíró.