A kormányváltás megduplázta a női képviselők arányát – de sok ez a 27%, vagy még mindig kevés?
A Tisza választási győzelme közel megduplázta a női parlamenti képviselők arányát, a 2022-es 14%-ról 27%-ra, amivel jelentősen csökkentettük elmaradásunkat a régiós élmezőnytól. De sok ez a 27% vagy még mindig kevés? Júliusi választáskutatásunk szerint a többség ugyan már most is elégedett, de jóval többen vannak azok, akik szerint ez továbbra is inkább kevés, mint akik szerint túl sok.
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora lemaradásban voltunk a női képviselet terén, érdemes áttekintenünk az elmúlt 20 év regionális trendjeit. Ábránkon az (alsóházi) parlamentek női képviselőinek arányát ábrázoljuk az Interparlamentáris Unió adatai alapján. Magyarország már 2006-ban is sereghajtó volt a visegrádi országok között: mindössze minden tizedik képviselő volt nő. Ez a szám 2010-ben a Fidesz hatalomra jutásával kicsit még csökkent is, és 2022-re is csak a 14 százalékot érte el.
Mindeközben a referenciaként választott többi országban sokkal gyorsabban nőtt a női képviselet aránya. 2023-ra még az 5%-ról induló Törökország is elérte a 20 százalékot. Annak köszönhetően, hogy a kétharmados Tisza-frakció minden harmadik tagja nő, a referenciaként választott országokhoz hasonló szintre zárkóztunk fel. Még mindig nem érjük el a csehek és lengyelek szintjét, de megelőzzük Románia, Szlovákia és Törökország 20 százalék körüli értékét.
A nők egyenlő(bb) parlamenti képviseltsége nem pusztán szimbolikus kérdés. Azok a választott közgyűlések amikben több a nő, nagyobb figyelmet és több erőforrást biztosítanak olyan ügyekre mint az oktatás és a gyermekellátás, bár a hatások országonként jelentősen eltérnek.
Még kevés vagy már sok?
A CEU Demokrácia Intézetének júliusi választáskutatása több kérdésben is monitorozta a közvéleményt a nők parlamenti képviseletéről. A legalapvetőbb kérdésünk azt mérte fel, hogy sokallják, keveslik vagy nagyjából elégedettek az emberek az új, 27%-os aránnyal. Azt találtuk, hogy a teljes népesség kétharmada nagyjából megfelelőnek, bő negyede pedig túl alacsonynak tartja. Alig húszból egy ember gondolja azt, hogy túl magas a nők aránya a parlamentben.
Ha az áprilisi szavazat alapján csoportokra bontjuk mintánkat, azt találjuk, hogy az elégedettek aránya minden csoportban kétharmad körül van, viszont nagy az eltérés a túl alacsony és a túl magas választ adók arányában. A Tisza szavazói között alig akad olyan aki túl magasnak ítéli a nők arányát, és minden harmadik tiszás kevesli ezt. Ezzel szemben a Fidesz szavazói között hasonló az arányt keveslő (18%) és sokalló (14%) válaszadók aránya. Az egyéb (Mi Hazánk, DK, MKKP) pártok támogatói és nem szavazók a két véglet között helyezkednek el.
A nők képviseletének növelését célzó intézkedések
Hogyan lehet növelni a női képviselők arányát? Egyre népszerűbbek a világon a törvényileg szabályozott pozitív diszkriminációs szabályok, jellemzően kvóták. Ilyeneket a világ országainak közel felében alkalmaznak Albániától Vietnamig. Magyarországon nincsenek kvóták, és a Tisza ugyan büszkén kampányolt női jelöltjeivel, a kvótákat elutasította a párt, helyette a lehetőségek és felkészült szakemberek szerepét hangsúlyozta.
Kérdőívünkben a nemzetközi összehasonlítás kedvéért azt is mértük, hogy a magyarok hány százaléka véli úgy, hogy „a nők politikai képviseletének növelését célzó intézkedések túl messzire mentek”. Összességében az állítással jóval kevesebben értettek egyet (19%) vagy voltak bizonytalanok (15%), mint akik nem értettek egyet (65%). De annak fényében, hogy válaszadóink vélhetőleg bajban lennének, ha megkérdeznénk őket, milyen intézkedések ösztönzik itthon a nők politikai képviseletének növelését, az elégedetlenek aránya nem elhanyagolható.
Kit hívsz, ha baj van?
Gazdag politikatudományi irodalom dokumentálja azt a jelenséget, hogy különböző helyzetekben különböző típusú vezetőket részesítenek előnyben a választók. Válságok idején például nagyobb a kereslet az erőskezű, domináns vezetők iránt. Kutatásunkban ezért azt is mértük, hogy melyik nemet tartják az alkalmasabbnak az emberek közegészségügyi és gazdasági válságok idején.
A magyar emberek többségének nincsenek erős nemi sztereotípiái a válságkezeléssel kapcsolatban. Válaszadóink háromnegyede szerint a nők és a férfiak egyformán alkalmasak az ország vezetésére közegészségügyi válság (például járvány) esetén, és kétharmaduk szerint gazdasági válság idején is. Azok a válaszadók azonban, akik nem indifferensek, egyenlőtlenül oszlanak el a két nem között: több mint kétszer annyian tartják a férfiakat alkalmasabbnak mint a nőket közegészségügyi válság esetén (18% vs 7%), és több mint ötször gazdasági válság esetén (28% vs 5%).
Ha pártok szerint szétszálazzuk ezeket a válaszokat, azt találjuk, hogy a tiszások inkább egyenlőségpártiak, mint a fideszesek és a kispártok szavazói vagy a nem szavazók. A fideszesek harmada tartja a férfiakat alkalmasabbnak egy járvány esetén, és fele egy gazdasági válság során.
Nem bíznak jobban a nők a nőkben
Mint láthattuk, a Tisza szavazói rendre jobban támogatják a nők politikai részvételét, mint a Fidesz szavazói. De mi a helyzet a demográfiai különbségekkel? Meglepő, de férfi és női válaszadóink rendre nagyon hasonló válaszokat adtak kérdéseinkre. A nők nem támogatják jobban a női politikusokat, és a férfiak sem ellenzik őket inkább, legalábbis ezekben a kérdésekben.
Nagyobb különbségeket találunk kor szerint, de ezeket teljesen elnyomja a pártválasztás. Ugyan a fiatalok nagyobb valószínűséggel tartják túl alacsonynak a 27%-os női arányt, mint az idősek, de ezzel nem sok újat mondtunk, hiszen a fiatalok sokkal nagyobb arányban Tisza-szavazók, mint az idősek. Amint a pártosságot is bevesszük az elemzésünkbe, azt találjuk, hogy egy-egy párt szavazótáborán belül nincs különbség fiatalok és idősek között.
(Az adatfelvételt a 21 Kutatóközpont készítette 2026. június 23. és július 01. között, 1500 fő megkérdezésével. A megkérdezettek együttesen Magyarország felnőtt népességét reprezentálják a legfontosabb társadalmi-demográfiai jellemzők szerint.)
