Az újak rózsaszín ködben dolgoznak napi 14 órát, a régiek egy része feladatot sem kap – így állítja fel a Tisza a minisztériumokat

• Öt hónappal a kormányalakítás után olyan történetek terjednek, miszerint a minisztériumokban nem indult el a munka, az előző kormány alatt is ott dolgozó kormánytisztviselők nem kapnak feladatokat az új vezetőktől.
• A Tisza politikusai a nyilvánosságban nem beszélnek erről, sőt, inkább azt mondják, hogy a minisztériumok mára felálltak és működnek. Magabiztosságukat mutatja, hogy október 15-ével létszámstopot rendeltek el a minisztériumokban.
• Névtelenséget kérő forrásaink szerint több minisztériumban komoly bizalmatlanság van az új és a régi kollégák között, és nem minden minisztériumban indult jól a munka megszervezése.
• Több forrásunk 40 és 80 százalék közé tette azt, melyik minisztériumot mennyire sikerült megszervezni mostanra. Legrosszabbul többek szerint a vidékfejlesztés áll.
• Az elmúlt fél évben elkezdett kiderülni, melyik miniszter milyen vezető, kinek milyen kapcsolatrendszere és közigazgatási tapasztalata van. Ebben a tárcavezetők egyáltalán nem állnak ugyanúgy.
• Ebben a cikkben minisztériumok és minisztériumi háttérintézmények munkatársainak segítségével igyekszünk feltárni, hogy áll a kormányzati apparátus kiépítése és a munka megszervezése.

Hónapok óta semmit nem kell csinálni, a közszolgák könyveket olvasnak és a munkahelyi konyhában ismerkednek, nincs szmsz, a miniszternek fogalma sincs az ügyrendről, az újak nem állnak szóba a régiekkel, az államigazgatás gyakorlatilag áll – ilyen és ehhez hasonló kommentek tucatjai jelennek meg, amikor a magyar nyelvű Redditen valaki felteszi a kérdést, hogy mi a helyzet a minisztériumokban, vagy helyzetértékelésre hívja a redditező csinovnyikokat.

Részben hasonló történetek jutottak el államigazgatásban dolgozó olvasóktól a Telexhez is: elhibázott átszervezésekről, kaotikus munkaszervezésről és olyan közszolgákról, akik azt sem tudják, hivatalosan éppen melyik minisztériumban dolgoznak. Meséltek nekünk olyanok, akiket állításuk szerint méltánytalanul rúgtak ki vagy méltánytalanul nem vettek fel, de olyanok is, akik éppen arra panaszkodnak, hogy a fideszes főnökeiket egyértelmű politikai kötődésük ellenére sem távolították el.

A fideszes média és a Fidesz-közeli influenszerek lelkesen szemezgetnek a Reddit-posztokból, és utóbbiak igyekeznek minden személycserét és lemondást úgy keretezni, mintha az a kormányon belüli feszültségek és az államigazgatás működésképtelenségének következménye lenne. Ezek alapján kormányzás csak a Facebookon zajlik, az államigazgatás hónapok óta nem működik és küszöbön az új kormányzat összeomlása.

De mi az igaz ebből?

Van, aki napi 14 órát dolgozik, van, aki lelép pénteken kettőkor

A Telexhez eljutó és az interneten terjedő beszámolók közös eleme, hogy a minisztériumok korábbi dolgozói vagy nem csinálnak semmit, vagy nem tudják, mit kellene csinálniuk, miközben a miniszterek és a stábjaik agyondolgozzák magukat. Ez az, amiről a magukat csinovnyiknak nevező régi közszolgák Redditen terjedő beszámolói is szólnak, és ez az, amiről nekünk a miniszterekkel érkező újak is meséltek. Ahogy egyikük fogalmazott: „amíg mi rózsaszín ködben hónapok óta napi 14 órát dolgozunk, addig nekik pénteken 13:58-kor leesik a kezük a számítógépről.”

A régiek munkavégzését akadályozó egyik fő problémaként azt hallottuk, hogy a korábban munkát szervező felső- és középvezetők egy részét kirúgták vagy áthelyezték, a beosztottjaik így nélkülük nem tudnak dolgozni. Máshol a vezetők annyira megijedtek a kormányváltástól, hogy semmit sem mernek csinálni, amíg ki nem alakul az új struktúra és az, hogy abban nekik mi lesz a szerepük. Harmadik problémaként forrásaink arról beszéltek, hogy az új kormány jelentősen átszervezte a minisztériumok rendszerét, felelősségi köreit, sok részleg és munkatárs így a korábbitól eltérő minisztériumba került, ami értelemszerűen sok bonyodalommal jár.

Megkeresett minket például nemrég egy férfi, aki elmondása szerint a Miniszterelnökségen dolgozott, amikor egyik nap azzal szembesült, hogy a kollégáit kizárták az Elektronikus Munkaidő Nyilvántartó Rendszerből. Amikor a HR-nél érdeklődtek, kiderült, hogy áthelyezték őket másik minisztériumokba, csak nekik elfelejtettek szólni erről. Kinevezési okmányokat azonban még nem kaptak, így azt sem tudják pontosan, hol és milyen munkakörbe kerülnek majd.

A Miniszterelnökség az erre vonatkozó kérdésünkre azt írta, hogy a tárcát három korábbi minisztériumi összeolvasztásából hozták létre (Miniszterelnökség, Miniszterelnöki Kabinetiroda, Európai Uniós Ügyek Minisztériuma), ami azt jelentette, hogy bizonyos munkakörökben három munkavállaló is ugyanazt a munkát végezte volna. Őket ezért más minisztériumokba helyezték át, amiről „az érintett munkatársak minden esetben, jogszabályi határidőn belül tájékoztatást kapnak vagy a Miniszterelnökségtől vagy az átvevő minisztériumtól.”

Az, hogy a választások után, illetve a minisztériumok átszervezése esetén valamekkora káosz alakul ki a minisztériumokban, többé-kevésbé természetes folyamat, hiszen a miniszterelnök választja ki a minisztereket és az államtitkárokat, akik aztán olyan emberekből állítják össze a stábjukat, akikben megbíznak. Ha megbíznak a korábban ott dolgozókban, akkor megtehetik, hogy meghagyják a korábbi struktúrát, ha nem, akkor lecserélik a vezetőket és új szervezetet alakítanak ki. Ilyen átszervezések akkor is vannak, amikor egy ciklus kezdetén az előzőleg is kormányzó párt alakít új kormányt, de ha az ellenzék jut hatalomra, akkor ez a folyamat bonyolultabb.

A minisztériumok újonnan jött vezetése és a régi állomány közötti gördülékeny kapcsolat kiépítését most az is akadályozza, hogy az új kormány Magyarországon korábban nem látott módon és hevességgel igyekszik átvilágítani az előző kormányzat tevékenységét. A tiszások ugyanis nyilvános megszólalásaik alapján azt sejtik, hogy az Orbán-kormányok idején a minisztériumok és háttérintézményeik sokszor szándékosan nem az államnak, hanem magánszereplőknek kedvező szerződéseket kötöttek. (Köznapi néven loptak.)

Ezek feltárására a minisztériumok belső vizsgálatokat indítottak, amelyek az ott dolgozó munkatársak egy részét is érinthetik. A sokszor külső ügyvédi irodák által végzett folyamatot az érintettek megélhetik úgy, hogy addig faggatják őket, amíg nem mondanak egykori főnökeikre valami terhelőt. A minisztériumok új, tiszás vezetői azonban kiindulhatnak abból, hogy először át kell világítani az állományt, mielőtt a kormány legfontosabb titkait a kezükbe adják.

Részben ez a bizalmatlanság vezethet oda, hogy bizonyos helyeken a régiek nem kapnak feladatokat, az újak pedig éjt nappallá téve dolgoznak. Ahogy egy, a tiszás érkezőkhöz tartozó forrásunk fogalmazott: „bent ülnek mellettem azok a kollégák, akik azokat a szerződéseket készítették elő, amelyek miatt feljelentést tettünk. Nyilván nem fogjuk odaadni nekik a kabinetben készülő doksikat, amíg nem tudjuk biztosra, hogy bízhatunk bennük”.

Amíg nincs ügyrend, addig nincs munka!

A hozzánk eljutó és interneten terjedő történetek egyik közös eleme, hogy a régi közszolgák azért nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, mert a minisztériumoknak nincs szervezeti és működési szabályzata (szmsz), de ha ez meg is van, akkor sincs ügyrend. A hozzászólások között vannak azok, amelyek szerint a minisztériumokba érkező új vezetők vagy nem tudnak arról, mi volt az előző kormány alatt az ügyrend, vagy azt sem tudják, mi az az ügyrend.

Azt, hogy a kormányzatban ki mit csinál, ki miért felel és ki mire jogosult, kis leegyszerűsítéssel a következő módon szabályozzák:

• a minisztériumok között ezt a statútumrendelet írja elő;
• a minisztériumokon belül a szervezési és működési szabályzat (szmsz);
• a minisztériumi főosztályokon, osztályokon belül pedig az ügyrend.

A régi kormánytisztviselők közül sokan úgy értelmezik a helyzetet, hogy amíg nincs szmsz és nincs ügyrend, addig ők jogszerűen nem végezhetik a munkájukat, hiszen nincsen szabályozva, mit csinálhatnak és mit nem. Az ő értelmezésükben a minisztériumok új vezetői felelősek azért, hogy lassan készül el az szmsz és az ügyrend, így az ő hibájuk, hogy nem tudják elkezdeni a munkát.

Beszéltünk azonban olyan, az újak közé tartozó kormánytisztviselővel, aki szerint ez a hozzáállás kifejezetten gátolja a hatékony munkát. Ahogy fogalmazott, „amikor megkaptuk a minisztériumot, minden iszonyú kaotikus volt, millió dolgunk volt, és a kabinetben mindenki csinált mindent, hogy haladni tudjunk. A régi kollégák közül viszont volt, aki kerek perec megmondta, hogy amíg nincs szmsz, addig semmit nem hajlandó csinálni”.

A fenti listából a statútumrendelet már a kormányalakítás után nem sokkal, május 13-án megjelent, a minisztériumok tehát ez után elkezdhették kidolgozni az szmsz-eiket. Ez azonban nem mindenhol ment könnyen: nyáron több minisztérium ideiglenes szmsz-eket adott ki, volt azonban, ahol hosszú hónapokig húzódott ez a folyamat.

A kormány ráadásul szeptember elsejével módosította a statútumrendeletet, vagyis a jog- és feladatkörök részben változtak, amiből fakadóan az érintett minisztériumok szervezési és működési szabályzatát is módosítani kell vagy újra kell írni. Több minisztériumnál ez után, szeptember közepén vagy végén hirdették ki a végleges szmsz-t, az osztályok és főosztályok működését szabályozó ügyrendet pedig logikus módon csak ez után, erre alapozva tudták kidolgozni.

A Közlekedési és Beruházási Minisztériumban és a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumban most is a választás után kiadott ideiglenes szmsz-szel dolgoznak. Eljutott hozzánk olyan vélemény, miszerint ezeknek a minisztériumoknak a dolgozói ezt bizonytalanságként élik meg, de olyat is, miszerint ez valójában nem akadályozza a munkát.

A Miniszterelnökség az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre azt írta: „A végleges SZMSZ-ek kialakítása egy bonyolult jogi és közigazgatási munka, amelynek alapját a kormány Statútum rendelete határozza meg, az SZMSZ-ek elfogadása ezt követően indult meg, de a kormányváltással járó munkaszervezés, például az utóbbi 16 évben nem létező minisztériumok felállítása értelemszerűen már a kormány megalakulása után megkezdődött. Ideiglenes, vagy végleges SZMSZ-szel jelenleg 15 minisztérium rendelkezik, 1 minisztérium SZMSZ-ének aláírása és közzététele folyamatban van.”

Előre tudni lehetett, hogy nehéz lesz, de a felelős elégedettnek tűnik

A Magyarországhoz hasonló politikai rendszerrel működő országokban a normális ügymenet része, hogy négy, nyolc vagy tizenkét évenként a korábbi ellenzék leváltja a kormányt, az új kormány pedig a választást megnyerő párt politikusaiból, vagy a párthoz közeli szakértőkből áll fel. Ilyenkor a miniszterek általában menesztik a korábbi kormány államtitkárait és saját embereikkel töltik fel ezeket a pozíciókat, az államigazgatás alacsonyabb szintjeihez azonban legtöbbször nem nyúlnak.

Ennek a rendszernek a működéséhez azonban két feltételnek is teljesülnie kell: az egyik, hogy az új kormány megbízzon az előző kormány által kinevezett szakemberekben, a másik, hogy legyenek olyan szakpolitikusai és közigazgatási szakemberei, akik kormányváltás esetén képesek elvezetni a minisztériumokat. Ez utóbbi a politikai váltógazdaságok esetében adott szokott lenni, a parlamenti ellenzéki pártok ugyanis részben pont azért kapnak állami támogatásokat, hogy a szakértői gárdájukat ellenzékben is fenn tudják tartani.

Magyarországon azonban az idei választás után sok szempontból egyedi helyzet alakult ki.

• A Fidesz 2010-ben eleve rengeteg baloldalinak és liberálisnak gondolt vezetőt kirúgott az államigazgatás vezető pozícióiból, és igyekezett minden felelős posztot párthű emberekkel feltölteni;
• 2010 és 2026 között nem egy vagy kettő, hanem négy parlamenti ciklus telt el, amelyekben a kormányzó pártok be tudták betonozni a saját embereiket;
• idén pedig egy olyan párt nyerte meg a választást, amelyik korábban nemhogy nem kormányzott, de még parlamenti ellenzékben sem volt.

Az idei kormányváltás után így a Tisza abban a kényelmetlen helyzetben találta magát, hogy az államigazgatás legtöbb területén fideszes vagy a fideszes irányvonallal korábban jól együttműködő vezetők ültek, miközben a Tiszának alig voltak államigazgatási vezetői tapasztalattal rendelkező emberei. Akik voltak, azokat jellemzően vagy az MSZP–SZDSZ-kormányzás, vagy a NER alatt nevezték ki ezekre a pozíciókra, így a politikai hátterük és kötődésük külön problémát jelenthet.

A Tisza Pártban tisztában voltak ezzel a helyzettel, és már a választási kampány előtt és alatt elkezdtek foglalkozni a kormányzati felkészüléssel, aminek koordinálásával tavaly szeptemberben Tanács Zoltánt bízták meg. Amikor majdnem pontosan egy évvel később, idén szeptemberben rákérdeztünk Tanácsnál, hogy több minisztériumnak nincs még szmsz-e, és úgy tűnik, lassan halad a minisztériumok felállása, azt mondta, hogy „lassan indult, igen, én arra gondoltam, hogy 3-4 hónap lesz reálisan az átállás. De szerintem most már tényleg készen leszünk.”

60 százalékban vannak kész, de más rosszabbul áll

Az, hogy Tanács szeptember végén pontosan mire gondolt azzal, hogy „most már tényleg készen leszünk”, nem egyértelmű. A Telexnek név nélkül nyilatkozó minisztériumi és háttérintézményi munkatársak és vezetők inkább azt mondják, hogy a „kész” állapot még távol van. Forrásaink egybehangzó állítása szerint nagyon jelentős különbség van abban, hogy melyik minisztériumot mennyire sikerült elindítani, vannak olyan tárcák, amelyek már jól működnek, és vannak olyanok, amelyekben még nagyon akadozik a munka.

Többeket megkértünk, hogy százalékosan értékeljék, melyik minisztérium mennyire állt fel. Ketten is azt mondták, hogy a legjobban álló minisztériumok 80 százalék körül vannak, a legrosszabb pedig 40 százalékon. Egyik beszélgetőpartnerünk azt mondta, hogy a minisztériumok többsége szerinte 60-70 százalék körül lehet, és év végére vagy jövő év elejére juthat majd el abba az állapotba, hogy igazán jól tudjon működni.

Megkértük a Miniszterelnökséget, hogy ők is értékeljék százalékosan a minisztériumok felállítását, amire azt írták: „Minden minisztérium és minden háttérintézmény a kormány szándékainak megfelelően működik jelenleg, az átalakítások és a még szükséges vezetőváltások folyamatosak. 16 évet nem lehet 5 hónap alatt ledolgozni, de az átalakítások tervszerűen haladnak.”

Egy, a jelentkezők interjúztatásában és kiválasztásában is részt vevő forrásunk azt mondta: náluk a kormányváltás után azt a célt tűzték ki, hogy szeptemberre legyen minden működőképes. Ezt szerinte csak részben érték el, mert bár a miniszteri kabinet felállt, és az államtitkároknak is működő csapataik vannak, az alacsonyabb szinteket még nem tudták átnézni és viszonylag sok helyre keresnek jelentkezőket.

Többen azonban igyekeztek árnyalni azt, hogy a minisztériumok lassú felállása mekkora probléma. „Úgy beszélünk erről, mintha a közigazgatás a Fidesz alatt tökéletesen működött volna. Hát nagyon nem! A minisztériumi osztályok egy részét csak arra használták, hogy a lopást lepapírozzák, még akkor is, ha az ott dolgozók erről nem mindig tudtak” – fogalmazott egy forrásunk.

De kérdés egyáltalán, hogy mivel hasonlítjuk össze a minisztériumok szervezettségi állapotát. Lázár Jánost 2022 végén nevezték ki közlekedési miniszternek, ami után meredeken emelkedni kezdett a vasúti késések száma, a Budapest–Belgrád vasútvonalat fél év késéssel sem sikerült átadni, de még egy sikeres HÉV-közbeszerzést sem tudtak kiírni, miközben még a választás előtti hetekben is mondtak fel kulcsfontosságú szakértők. Beszélgetőpartnereink közül többen gondolják úgy, hogy Lázáréknak három és fél év alatt sem sikerült működőképes állapotba hozni az Építési és Közlekedési Minisztériumot.

A pénzügyet dicsérik, a vidékfejlesztés rosszabbul áll

Abban, hogy ki áll jobban és ki kevésbé, forrásaink egyetértettek: elmondásuk szerint a Pénzügyminisztériumot és a Közlekedési és Beruházási Minisztériumot sikerült leghamarabb elindítani. Ennek forrásaink szerint több oka is van. Az egyik, hogy Kármán András és Vitézy Dávid már korábban államtitkárok voltak, a másik, hogy Kármánról már korábban tudni lehetett, hogy a Tisza pénzügyminiszter-jelöltje, így a kormányalakítás időpontjára már hatalmas stábot tudott összerakni magának. Úgy tudjuk, Kármán már az első hetekben egy 40-50 fős csapattal kezdte a munkát, míg mások a jelölésük után kezdték el összerakni a kabinetjüket.

Vitézyvel kapcsolatban többen a miniszter kiterjedt ismeretségi körét hozták fel előnynek: „Több mint húsz éve foglalkozik közlekedéssel, nagyjából személyesen ismer mindenkit, aki ezen a területen mozog, így nyilván könnyebb összerakni egy minisztériumot, mint azoknak, akik előtte egy ügyvédi irodában vagy egy multinál dolgoztak.” Úgy tudjuk, Vitézy a kinevezése után rögtön több tucat vezetőt kirúgott az ÉKM-ből és a MÁV-ból, és ezeket a pozíciókat viszonylag gyorsan fel tudta tölteni a saját embereivel. Igaz, a kirúgott vezetők közül van olyan, aki arra panaszkodott a Telexnek, hogy egyáltalán nem volt Lázár embere, csak az ő minisztersége alatt nevezték ki, mégis szó nélkül lapátra tették.

Leggyengébb láncszemként több beszélgetőpartnerünk is a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumot nevezte meg. Ezt a tárcát Lőrincz Viktória vezeti, aki a választás előtt ügyvédjelöltként és egy kétezer fős település önkormányzati képviselőjeként dolgozott, így esélye sem volt olyan tapasztalatokat vagy ismereteket gyűjteni, mint a minisztertársai egy részének. A minisztérium felállásával és teljesítményével kapcsolatban kérdéseket küldtünk nekik, de a megadott határidőig nem válaszoltak.

A munka előrehaladása beszélgetőpartnereink szerint azon is múlik, hogy melyik miniszter milyen megközelítéssel kezdett hozzá. Van olyan tárca, amelyik először a belső ügyeire fókuszált és nagyon sok belső vizsgálatot le tudott folytatni, amelyekből aztán több feljelentésekkel végződött. Tudunk viszont olyan tárcáról, amely először a háttérintézményeit akarta átvilágítani, és csak utána fordult volna rá magára a minisztériumra. Náluk az utóbbi értelemszerűen lassabban megy.

A másik fő szempont a nekünk nyilatkozó érintettek szerint az, hogy melyik minisztériumot mennyire alakították át: azokban a tárcákban, amelyekhez nem nyúltak hozzá, értelemszerűen könnyebben zajlott az átmenet, mint azokban, amelyeknek újrahúzták a jogköreit. Ez utóbbiak közé sorolta több beszélgetőpartnerünk az újonnan kialakított Szociális- és Családügyi Minisztériumot, valamint a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot, amelyet több korábbi tárcából gyúrtak össze.

A kicsit fideszesek maradhatnak, a DK-sok nem kellenek

A kormányzati pozíciók feltöltésének talán legnagyobb kérdése ma az, hogy az előző kormányok alatt dolgozó, illetve kinevezett vezetők közül kik maradhatnak és kiknek kell távozni a pozíciójukból. Mert bár elvileg csak a miniszteri és államtitkári pozíció számít politikai posztnak, a helyettes államtitkároké és főosztályvezetőké már szakmai jellegű, a gyakorlatban ezeket is sokszor politikailag hűséges emberekkel töltik fel, így a kormányváltás után náluk is felmerülhet a csere lehetősége.

Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy mi számít kizáró oknak: kik számítanak az előző rendszer embereinek és kik olyan vezetőknek, akik csak az előző kormányzat alatt is dolgoztak. Főleg azért nem, mert Magyar Péter miniszterelnök 2023-ig maga is az előző rendszer kedvezményezettje volt, az egyik legfontosabb tárcát vezető Vitézy Dávid pedig 2022-ben egy ideig az előző kormány államtitkáraként dolgozott. A helyzet fonákságát mutatja, hogy Magyar 2024-ben még „a Fidesz hekkjének” nevezte Vitézyt, hozzátéve, hogy szerinte „mindenki tudja, hogy hozzájuk tartozik”, hogy aztán az idei kormányalakítás után az egyik legnagyobb tárcát és az EU-s pénzek hazahozatalát bízza rá.

A magas rangú kormányzati pozíciókra kiszemelt szereplők átvilágításáról a 444 júniusban azt írta, hogy ez a folyamat Ruff Bálint vezetésével zajlik. Ő „felel azért, hogy akik ki lettek rúgva az ajtón, ne másszanak vissza az ablakon”. A lap akkor azt írta, hogy az államtitkárok és a helyettes államtitkárok szintjétől felfelé mindenkinek a kinevezéséhez Ruff jóváhagyására volt szükség, ő vétózhatta a kinevezéseket.

A Telexnek azóta számtalan forrás megerősítette, hogy ez így zajlott, és több olyan esetről is hallottunk, amikor Ruff élt is a vétójogával és visszadobta a miniszterek első államtitkár-jelöltjeit. Az átvilágításban azonban információink szerint nemcsak az a szempont merült fel, hogy ki kötődik a Fideszhez, illetve ki vett részt az előző rendszer bűnösnek gondolt tevékenységeiben, de az is, hogy ki kötődik a korábbi ellenzékhez.

Megkérdeztük a Miniszterelnökséget arról, hogy Ruff vétózott-e meg államtitkári és helyettes államtitkári jelöléseket, és ha igen, volt-e olyan, akit vélt vagy valós „óellenzéki” kötődése alapján nem engedett át. A minisztérium erre azokat a jogszabályi hivatkozásokat küldte el, amelyek „kifogásolási jogot” adnak a Miniszterelnökséget vezető miniszternek a kormányzati igazgatási szervek osztályvezetői és főosztályvezetői álláshelyeinek betöltéséhez. A jogszabályok szerint azonban ez nem jelent „diszkrecionális döntési jogkört”. A Miniszterelnökség nekünk küldött válasza szerint az államtitkárok és a helyettes államtitkárok esetében Ruffnak nincs kifogásolási joga, és ő „a feladat- és hatásköreit a rá irányadó jogszabályoknak megfelelően gyakorolja.”

Ezek a dilemmák aztán az államigazgatás alacsonyabb szintjein is előkerülnek, és úgy tudjuk, hogy a minisztériumokban a jelentkezők kiválasztásánál a mai napig jelen vannak. A téma bonyolultságát mutatja, hogy ugyanabból a minisztériumból elmondtak nekünk

• olyan történetet, hogy a kormányváltás után felmentették az egyértelműen Fideszhez köthető vezetőket, a minisztérium új vezetésének így a most zajló folyamatok hátteréről sincs elég információja, és a belső vizsgálatokkal próbálnak olyan információkat feltárni, amit a kirúgott vezetők személyesen el tudtak volna mondani;
• és olyan történetet is, hogy egy sor, a dolgozók által egyértelműen a Fideszhez kötött és szakmaiatlannak tartott vezető a helyén maradhatott.

A folyamatot tovább bonyolítja, hogy a minisztériumok új vezetése az átvilágítás során szeretné feltárni az előző vezetés korrupciós vagy korrupciógyanús ügyeit. Az újak megközelítése szerint a korábbi minisztériumi vezetők számottevő része részt vett ezekben az ügyekben, vagy legalábbis asszisztált hozzájuk, tehát alanya lehet egy esetleges nyomozásnak. Emiatt lehetnek olyan esetek, amelyekben olyanokat is ki kell rúgni, akiket a kollégáik egyébként jó szakembereknek tartanak.

A fideszesek, illetve túlságosan fideszesek kiszűrése mellett a másik komoly, és információink szerint néha konfliktust okozó kérdés a valamilyen módon „óellenzékhez” köthető szakemberek és köztisztviselők kiszűrése. Az új kormány megalakulása után ugyanis kimondott célként fogalmazták meg, hogy a korábbi ellenzékben politizáló, vagy szorosan ahhoz kapcsolódó szereplők a minisztériumokban és háttérintézményeiknél ne kaphassanak vezető pozíciót.

Az egyik minisztériumnál az interjúztatásban és a jelöltek kiválasztásában részt vevő forrásunk szerint ez náluk a fontosabb kérdések közé tartozik, mert a jelentkezők közül többeknek van valamilyen politikai múltja. Szerinte van olyan, akit a szakmai interjúztatáson alkalmasnak találtak, de később a politikai átvilágítás közben szűrtek ki, „nem akarjuk DK-sokkal feltölteni a minisztériumot” – mondta nekünk. Ezzel arra utalt, hogy aki a DK képviselője vagy képviselő-jelöltje volt, az náluk nem kerülhet vezető pozícióba. Hozzátette viszont, hogy ezt szerinte nem minden minisztériumban veszik ilyen komolyan. Az, hogy hol ki jut át a rostán és ki nem, az a miniszter és munkatársai személyes meggyőződésén is múlik.

Ez a kérdés aztán az állami vállalatok és minisztériumi háttérintézmények esetében is felmerül. Egy háttérintézménynél vezető beosztásban dolgozó forrásunk nemrég azt mondta, hogy náluk a választások előtti hónapokban már mindenki azon idegeskedett, hogy ha nyer a Tisza, mit csinál majd velük, melyik minisztériumhoz fognak kerülni. „Amikor kiderült, kicsit megnyugodtunk, de akkor meg a főigazgató ijedt meg, hogy le fogják váltani, és azt, hogy ezen stresszelt, az egész intézet érezte. Végül valamikor nyáron találkozott a miniszterrel, és akkora mosollyal jött vissza a találkozóról, amekkorát még nem láttunk rajta. Szóval megúsztuk. Elvileg megy minden tovább, de most meg az merült fel a kollégák között, hogy amennyire tudjuk, a főigazgató korábban mindenben támogatta a Fideszt, és akkor most hirtelen megvilágosodott, vagy a kormánynak belefér, hogy ugyanazt tolja majd, mint eddig”.

Ezek közül az ügyek közül eddig talán Nemcsok Dénes esete kapta a legnagyobb nyilvánosságot. Ő az Orbán-kormányok alatt több minisztériumban betöltött helyettes államtitkári pozíciókat, a májusi kormányváltás után pedig a Lőrincz Viktória által vezetett Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium államtitkárává nevezték ki. Nemcsok kinevezése ellen nyáron petíciót indítottak kollégái, Magyar Péter pedig jelezte, hogy komolyan veszi a dolgozók véleményét, azonban mostanáig nincs hír arról, hogy felmentenék. Ebben az esetben tehát a Tisza a minisztériumi dolgozókkal való konfliktust is felvállalta azért cserébe, hogy egy tapasztalatlan miniszter mellé egy tapasztalt államtitkárt tehessen.

Fontos a miniszter, de majdnem ugyanilyen fontos a KÁT

Azt, hogy a kormányváltás után melyik minisztériumot milyen gyorsan sikerült felállítani, forrásaink szerint jelentősen befolyásolta, hogy melyiknek volt már korábban, a választás előtt miniszterjelöltje, és melyikhez kerestek a választás után minisztereket. Az előbbibe tartozik például a külügy, a pénzügy és a honvédelem, az utóbbiba a szociális-családügyi, az oktatási és a vidékfejlesztési tárca is. Az előbbiek esetében a szervezést és a feladatok leosztását már a választás előtt végre tudták hajtani, az utóbbi esetében inkább csak akkor kezdték el.

Az elmúlt hónapokban azonban a folyamatokat már kevésbé ez, egyre inkább az határozza meg, hogy melyik miniszternek mennyi vezetési tapasztalata van, vagy mennyire képes vezetői képességek elsajátítására. Ahogy egy forrásunk fogalmazott, „ezen a szinten a legtöbb egyszerűen azon múlik, hogy mennyire vagy képes feladatokat delegálni. Lehetsz a legjobb szakértő, a legjobb indulatú ember, de ha elkezdesz mindent mikromenedzselni, akkor el fogsz úszni a feladataiddal” – mondta forrásunk. Ő erre jó példaként Tanács Zoltánt hozta fel. „Ha minden miniszter megtanulná Tanácstól legalább azt, hogy hogyan kell egy megbeszélést vezetni, előrébb lennénk”.

A miniszter mellett a második kulcsfigura a közigazgatási államtitkár (KÁT), aki a minisztérium hivatali vezetője, tehát a minisztériumban a szakmai munkát leszámítva minden más munkafolyamat irányítója. Ez a pozíció valamennyire hasonló ahhoz, amit a települési önkormányzatoknál a jegyző végez, aki a polgármester politikai döntésének végrehajtását és az intézményi munka szervezését csinálja.

A közigazgatási államtitkárnak egyrészt át kell látnia az egész minisztériumot, másrészt koordinálnia kell a különböző részlegek közötti kapcsolatokat, harmadrészt pedig kiváló jogásznak kell lennie. Neki kell biztosítania, hogy a minisztériumi munka az összes rá vonatkozó törvénynek és rendeletnek megfelelően haladjon. Normál ügyrendben tehát logikus, hogy közigazgatási államtitkárnak olyat nevezzenek ki, aki korábban is ugyanabban a minisztériumban dolgozott, így jól ismeri annak működését.

Ez azonban a Tisza esetében nem ilyen egyszerű. Ahogy egy kormányzati forrásunk fogalmazott „a KÁT-nak egyszerre kell nagyon jó menedzsernek és nagyon jó jogásznak lennie, ami nem túl gyakori kombináció. Vannak nagyon jó jogászok és vannak nagyon jó menedzserek, de az, hogy valaki mindkettőből jó legyen, ritka. Én őszintén nem tudom, hol keresgélnék, ha közigazgatási államtitkárt kellene keresnem”.

Úgy tudjuk, ezzel a problémával több minisztériumban is szembesültek. Információink szerint van olyan minisztérium, ahol ma is vita övezi a közigazgatási államtitkár személyét. A dilemma a kormányalakítás után nyilván az volt, hogy nevezzenek-e ki tapasztalt, de az előző rendszerhez köthető szereplőket, vagy keressenek inkább hasonló tapasztalattal nem rendelkező, de tiszta lappal induló vezetőket. A legtöbb esetben ez utóbbit választották, a minisztériumokat így többségében korábban ügyvédként dolgozó jogászok vezetik – nem mindig a kollégáik megelégedésére.

Az egyik kivétel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium közigazgatási államtitkára, Rozinka Zsolt Illés. Ő korábban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal környezetvédelmi, természetvédelmi és hulladékgazdálkodási főosztályát vezette. Neki tehát van közigazgatási tapasztalata, az ő jelöltségét azonban azért kritizálták civilek, mert főosztályvezetőként köz nélküli közmeghallgatásokat vezényelt le.

A létszámstop nem arról árulkodik, hogy pánikolnak a Tiszában

A minisztériumok felállításában részt vevő tiszás forrásaink a meglévő és itt említett problémák és kihívások ellenére mind optimisták voltak azt illetően, hogy a közeljövőben be tudják indítani a minisztériumokat. Mondtak olyat, hogy a mostani állapot csak az átvilágítás és a belső vizsgálatok lefolytatásának idejére áll fenn, azok lezárása után már a minél hatékonyabb munkára koncentrálnak már. Hallottunk olyan távlati célról, hogy bizonyos minisztériumi osztályokon a mostaninál kevesebb ember dolgozzon a mostaninál jóval magasabb fizetésért, ehhez azonban nagyobb reformra lesz szükség.

Van azonban egy olyan körülmény, ami alátámasztja, hogy az új kormány nem nagyon fél a minisztériumok működésképtelensége miatt. Ez az, hogy október 15-től létszámstopot vezettek be a minisztériumoknál, vagyis a miniszterek nem vehetnek fel korlátlanul nekik szimpatikus vagy jónak ítélt szakembereket. Mivel a minisztériumi dolgozók kirúgására nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, ez a létszámstop jelentősen korlátozza a minisztériumi vezetők mozgásterét. Az október 15-től bevezetett létszámstopról először a Világgazdaság és a Köztér számolt be, majd erről beszélt Magyar Péter kedden a költségvetés részleteit ismertető sajtótájékoztatón és a Telexnek adott interjújában is.

Ha a kormány úgy érezné, hogy nem működnek a minisztériumok, akkor értelemszerűen nem vezetnének be létszámstopot. Ezt a lépést lehet úgy értelmezni, hogy a színfalak mögött is magabiztosak. Kérdés, hogy okkal, vagy ebben a kérdésben elszámolják magukat.

A volt belügyminiszter szerint nem ügyvédeket kellene közigazgatási államtitkárrá kinevezni

Megkérdeztük a kormányzati átállásról és annak közigazgatásban kifejtett hatásairól Lamperth Mónika közigazgatási szakjogászt, aki 2002 után belügyminiszterként, 2006 után pedig önkormányzati, majd szociális és családügyi miniszterként dolgozott az MSZP–SZDSZ-kormányokban, így két kormányalakításban is részt vett. Lamperth idén augusztus végén egy, a Népszavában megjelent publicisztikában – hangsúlyozva, hogy támogatja az új kormányt – kritizálta annak közigazgatási politikáját. Például azt, hogy a minisztériumok többségében nem közigazgatási szakembert, hanem ügyvédet neveztek ki közigazgatási államtitkárnak.

Lamperth Mónika szerint a mostani helyzet elsősorban azért alakulhatott így, mert a Tisza Pártnak a kormányalakítás idején nem volt elég közigazgatási szakembere, és úgy néz ki, később sem sikerült ilyeneket igazolniuk. „Azt a feladványt nem tudják megoldani, hogy a régiekben nem tudnak megbízni, sajátjaik meg nincsenek” – mondta a Telexnek a volt belügyminiszter. „Azt láttuk, hogy a választások és a kormányalakítás idejére a Tiszának minden területen voltak szakemberei, de a közigazgatásból nem tudtak leigazolni embereket. Ez érthető, hiszen a közigazgatás a kormány végrehajtó szerve, olyan tehát nincs, hogy egy kormányhivatal főosztályvezetője csatlakozik egy ellenzéki párthoz” – mondta Lamperth. Szerinte viszont az is kérdés, mennyire mérték fel, hogy ilyen szakemberekre egyáltalán szükség van.

„A minisztériumok többségének olyan közigazgatási államtitkára van, aki korábban ügyvédként dolgozott és nincs közigazgatási vezetői tapasztalata. Még egy húszfős ügyvédi irodát vezetni is teljesen más, mint egy több ezer fős minisztériumot. Ez kicsit olyan, mintha egy urológia élére egy belgyógyászt neveznénk ki” – érzékeltette a különbséget a volt belügyminiszter. Szerinte az országban számos jó közigazgatási szakember van – például a nagyvárosok jegyzői között –, az új kormány azonban mintha nem bízna azokban, akik eddig ilyen pozíciókban dolgoztak.

Megkérdeztük Lamperth Mónikát arról, hogy 2002-ben és 2006-ban mennyi ideig tartott a kormányzati átállás, mikorra sikerült a minisztériumokat jól működő állapotba hozni. Elmondása szerint az könnyebben ment, amikor 2006-ban másodszor alakítottak kormányt, 2002-ben viszont – amikor a Fidesztől vették át az ország irányítását, – felmerültek hasonló kérdések, mint most. A két helyzetet szerinte mégsem lehet összehasonlítani.

Az MSZP ugyanis 1994 és 1998 között már kormányzott, 1998 és 2002 között pedig a parlamentben ült ellenzékben. „Az első Orbán-kormány alatt az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke voltam, így ismertem a teljes rendőri és önkormányzati vezetői állományt, pontosan tudtam, kivel szeretnék dolgozni és kivel nem” – mondta Lamperth, aki állítása szerint 2002-ben viszonylag kevés minisztériumi vezetőt cserélt le, a helyettes államtitkárok nagy részét például a pozíciójában hagyta.

„Kovács Laci [Kovács László volt külügyminiszter, az MSZP egykori elnöke] számon kért, hogy megőriztem Pintér Sándor embereit. Mondtam erre neki, hogy Magyarországnak nincs két kiképzett rendőrsége és nincs két tisztikara, ezeket az embereket nem lehet mind leváltani.” Lamperth elmondása szerint később sem bánta meg ezeket a döntéseket, az volt az érzése, hogy a felsővezetők többsége örült, hogy nem kellett politikai nyomás alatt dolgoznia, és nem kezdtek el szivárogtatni, ilyenre inkább csak később, 2008-2009-ben volt példa.

Adja magát, hogy a mostani kormányváltást ne a 2002-es, hanem a 2010-es kormányváltáshoz hasonlítsuk, amikor a Fidesz nyolc év után tért vissza a hatalomba. Lamperth Mónika szerint ez azonban szintén egy teljesen más helyzet volt, mint a mostani: „Ők nagyon hosszú ideig készültek a kormányváltásra, lehetett látni, hogy nyerni fognak és Orbán rengeteg energiát beletett abba, hogy megszervezze az embereket.” Lamperth szerint, mivel a Tisza sokkal fiatalabb szervezet, az is hatalmas eredmény, hogy egyáltalán a pártot meg tudták szervezni, nem hogy az államigazgatás minden pozíciójára találjanak valakit „2010-ben a fideszesek úgy jöttek a kormányzati átadás-átvételre, hogy ott volt a kezükben a cetli, hogy melyik minisztériumban melyik főosztályvezetőt akarják kirúgni, és kit neveznek majd ki a helyükre”.

Lamperth Mónika az augusztusban a Népszavában megjelent publicisztikájában amellett érvelt, hogy a közigazgatás a kormányzás legerősebb eszköze, így aki nem használja hatékonyan a közigazgatást, az a jó kormányzás fontos eszközét veszti el. Szerinte a Tiszának fel kellene ismernie ezt, és ahhoz, hogy sikeresen tudjon kormányozni, változtatnia kellene korábbi gyakorlatán. Ennek az egyik eleme szerinte az lenne, hogy felismerik a közigazgatási szakértelem és gyakorlat jelentőségét és ezzel rendelkező személyeket neveznek ki közigazgatási vezetői pozíciókba. A másik eleme, hogy megtanulnak együttműködni a régebb óta a közigazgatásban dolgozókkal. Lamperth szerint „a Fidesz idején a politika minden szakmai megfontolást és álláspontot felülírt, ha valamit akartak, azt minden hatóságon áterőszakolták. A közigazgatási szakemberek 90 százaléka alig várta a Tiszát – azt a falat kellene lebontani, ami köztük és a tiszás stábok között van.”