Ma egy háziorvosnak egyszerre kell dietetikusnak, pszichiáternek és szociális munkásnak is lennie

A magyar egészségügy nem a krónikus betegségek kiszűrésére van kitalálva, hanem az akut problémákra. Bár a legtöbben a szappan hiányára vagy a leomló vakolatra asszociálunk a kórházakról, a problémák ezeknél jóval mélyebbek – nem az orvosok hibáznak, hanem a rendszer.

A Magyarország jövő időben legfrissebb adásában arról beszélgettünk Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Filippov Gáborral, az intézet kutatási igazgatójával, hogyan lehetne jobbá tenni a magyar egészségügyi rendszert. Ebben a cikkben az adásban elhangzott legfontosabb állításokat foglaljuk össze, a teljes adást itt lehet megnézni.

1, A magyar egészségüggyel sosem volt minden rendben

• „Amikor már szívinfarktusa van, akkor lehet, hogy jól-rosszul ellátják, de a magyar rendszer nem arra van kitalálva, hogy ne jusson el a szívinfarktusig, hanem arra, hogy ha infarktust kap, akkor túlélje” – mondta a műsorban Boros Tamás.
• Sokan nagyon rossz állapotban kerülnek be az ellátórendszerbe: Magyarországon 5 évvel kevesebb a születéskor várható élettartam, mint az európai átlag, de Észak-Magyarországon még 5 évvel kevesebb.
• Különösen aggasztó, hogy a kezelhető okokból bekövetkezett halálozások számában sereghajtók vagyunk az EU-ban: százezer főre vetítve Magyarországnál csak Romániában, Bulgáriában és Litvániában rosszabb a helyzet.

V3 = visegrádi országok; S3 = skandináv országok; EU6 = EU-alapító országok – Forrás: Egyensúly Intézet

2, A betegek csak bolyonganak a rendszerben

• Magyarországon a betegútnak nincs felelőse, nincs, aki koordinálná a folyamatokat. „És itt nemcsak az ellátórendszert kellene koordinálni, hanem magát a beteget is” – mondta Filippov Gábor.
• Bizonyos országokban az úgynevezett betegút-koordinátorok segítik a betegeket a diagnózis utáni eligazodásban, például a gyógyszer kiváltásában, a következő kontrollvizsgálaton való részvételben.
• A szervezés átgondolatlansága nemcsak logisztikai, hanem finanszírozási kérdés is. Fontos szemléletbeli kérdés, hogy az egészségügyi rendszer mit finanszíroz: a gyógyulást, a betegutat, vagyis a teljes folyamatot, vagy csak az egyes eseményeket (például műtéteket).

3, Nincs összehangolva az állami és a magánegészségügy

• Az emberek a rosszul működő közegészségügyi szolgáltatásokat végül zsebből próbálják meg kifizetni.
• Filippov Gábor szerint ez régóta fennálló jelenség, generációkon átívelő szocializáció: „Megpróbálok valahogy kontrollt szerezni a sorsom felett, mert azt látom, hogy ha ráhagyom magam az állami intézményrendszerre, akkor el fogok veszni, meg fogok halni, rengeteg baj fog történni.”
• A szektorsemleges finanszírozás lényege, hogy a társadalombiztosítás attól függetlenül kifizeti valakinek a gyógyulását, hogy az állami vagy magánkórház. Ehhez azonban több előfeltétel szükséges.

4, Szinte összehasonlíthatatlanul keveset költ az állam, mi annál többet

• Magyarország régiós és EU-s szinten is nagyon keveset költ az egészségügyre a GDP arányában. A saját zsebből fizetett hozzájárulás az összes egészségügyi kiadáshoz viszonyítva viszont kiugróan magas nálunk.
• Míg sok szakpolitikai kérdésben igaz, hogy nem az a baj, hogy keveset költ az állam, hanem az, hogy nem hatékonyan (például az oktatás esetében), az egészségügynél nem ez a helyzet: az EU-n belül tényleg az egyik legkevesebbet költjük az egészségügyi ellátórendszerre.
• Óriási probléma az általános, a rendszer minden szintjét érintő humánerőforrás-hiány is: sok kórházi osztály bezárása elsősorban nem az orvoshiány, hanem a szakdolgozók hiánya miatt következik be.

5, A háziorvosi rendszer máshol nem így néz ki

• A fejlettebb egészségügyi rendszerekre nem az a fajta háziorvosipraxis-méret jellemző, mint ami nálunk, mondta Filippov Gábor. Ennél jobban működő rendszer, amikor többféle szakmát összefogó csoportpraxisokat alakítanak ki, amik a prevencióra, az egészség-magatartás fejlesztésére, az egészségtámogatásra fókuszálnak.
• Például a háziorvos mellett dietetikus, gyerekpszichológus, pszichiáter, nőgyógyász is dolgozik, akik célzottan tudják kezelni az odalátogató betegeket.
• „Ma egy háziorvos, az szociális munkás, dietetikus, pszichiáter, minden a világon. Neki kell mindent ellátnia: ez a része is túl medikalizált az alapellátásnak.”

6, Nem csak az egyéni egészségünk miatt fontos az ellátórendszer jövőjének kérdése

• Magyarországon a társadalom fogy és egyre idősödik. „Ha nem vigyázunk azokra az emberekre, akik itt élnek, ha nem segítjük, hogy minél tovább egészségben éljenek, nemcsak az ország fogy el, hanem a saját közvetlen környezetünk tragédiáival is naponta szembesülünk” – mondta az adásban Boros Tamás.
• Az egészségügy az ország hosszú távú egészsége mellett a termelékenység növekedése szempontjából is kulcskérdés. Filippov Gábor szerint ahhoz, hogy a tudásunkat növeljük, az egészségben töltött életéveink számát is növelni kell.

A teljes adás itt látható: