LMBTQ, bevándorlás, Ukrajna: a Tisza és az orbáni szent tehenek

Nem lehet egy kalap alá venni, hogyan nyúl a Tisza-kormány az Orbán-rendszer olyan ideologikus-kultúrharcos témáihoz, mint amilyen a LMBTQ-, a bevándorlás- vagy az Ukrajna-ellenesség. Magyar Péter nem ezekre alapozza a politikáját, de nem is vágja le a „szent teheneket” – írják a Political Capital elemzői. Magyar az LMBTQ-jogok esetében óvatosan elfogadó és korlátozottan jogvisszaállító álláspontot képvisel, a nemzetközi migráció kapcsán megmaradt a radikális elutasításnál, az Ukrajnához való viszonyában pedig „fontolva haladó”, tranzakcionalista pozíciót foglal el. Az általános óvatosság mellett az eltérő viszonyulások hátterében a változó társadalmi attitűdöknek való megfelelés, a heterogén Tisza-tábor összetartásának szándéka, illetve a Fideszétől eltérő (szak)politikai célok állhatnak.

Ideológia helyett pragmatizmus

Az Orbán-rendszer ideológiájában, politikai stratégiájában és napi politizálásában is alapvető szerepe volt a – legtöbbször mesterségesen legyártott – ellenségképeknek. A Fidesz narratívájában a nem hagyományos családok és szexuális kisebbségek jogainak elismerése, a nemzetközi migráció vagy Ukrajna a nemzet létét fenyegető veszélyekként jelentek meg, amelyektől csak Orbán Viktor lehetett képes megvédeni az országot. Az orbáni politika jelentős részben erre alapozva tudott többséget állítani a rendszere mögé.

Magyar Péter és a Tisza egyik fő választási vállalása ezzel szemben az volt, hogy felhagy az ellenségképek, illetve a félelemkeltő gyűlöletkampányok gyártásával, a „pánikgomb nyomogatása” helyett pedig a választókat napi szinten foglalkoztató problémák megoldására összpontosít. Magyar Péter 2024. februári színre lépésétől kezdve ez a stratégia működött is, így a 2022 nyara óta romló közhangulatban egyre nagyobb tábor állt össze a Tisza mögött.

A 2026-os választásra közel 3,5 milliósra duzzadt választói koalíció rendkívül heterogén. Egyrészt, mert fő kötőanyaga az általános Orbán-ellenesség, másrészt mert a Tiszának – viszonylag új politikai erőként – kevés ideje volt a saját választóinak formálására.

Kutatások szerint a jelenlegi kormánypárt táborának jelentős része a korábbi ellenzéki pártok szavazóiból, másik tömbje a választástól korábban távol maradókból, illetve első szavazó fiatalokból áll, amihez egy kisebb, részben a Fidesztől, részben a Mi Hazánktól érkezett réteg csapódott hozzá. Nyilvánvaló, hogy ezt a sokszínű tömeget hosszú távon nem lehet ideológiai vagy identitáspolitikai szólamokkal megtartani, ezért a Tisza politikája szükségszerűen pragmatikus, miközben igyekszik az elszámoltatást a kirakatba tenni.

A tábor összetartásának igényén túl a pragmatizmus következik az új kormány politikai stratégiájából is. Ha a Tisza egyik fő célja az Orbán-rendszer lebontása, akkor társadalmi szinten is szét kell szednie, le kell bontania azokat a berögződött ellenségképeket, dezinformációs narratívákat, amelyek a Fidesz többségének egyik alapját képezték. Ez is magyarázhatja, hogy az új kormány politikájában látványosan elválik egymástól az LMBTQ, a nemzetközi migráció, illetve Ukrajna kezelése.

• A melegjogok esetében a miniszterelnök saját megfogalmazása szerint is óvatos, de elfogadó álláspontra helyezkedik, legalábbis a meleg párok örökbefogadási jogát illetően – bár egyelőre csak a szavak szintjén. A transz emberek jogi elismerésének visszaállításában és a házassági egyenlőség megteremtésében ugyanakkor egyelőre nem látszik mozdulni.
• A bevándorlás témájában radikálisan elutasító a kormányfő álláspontja: mind az irreguláris migráció, mind a menekültügy, mind a vendégmunkás-szabályozás esetében a Fideszt idéző retorikát használ. Magyar Péter is hajlamos bonyolult politikai konfliktusokat a migrációval magyarázni, legutóbb például a meglehetősen összetett franciaországi tüntetéssorozatra adott leegyszerűsítő magyarázatot, ami ellen sokak mellett még a párizsi Tisza-sziget is kikelt.
• Az ukrán-magyar kapcsolatok terén még nagyobb óvatosság látszik, mint az LMBTQ-jogok kérdésében. Budapest patikamérlegen méri az Ukrajnának nyújtott gesztusokat és eredményeket, Kijev gesztusaiért és eredményeiért cserébe. Egyrészt a Tisza-kormány felhagyott az Ukrajna elleni nyílt hergeléssel, eltűntek az ukrán elnökkel riogató óriásplakátok, nincs háborús félelemkeltés. Másrészt világos külpolitikai fordulatot jelent Oroszország agresszorként és fenyegetésként való megnevezése, valamint Ukrajna szuverenitásának, területi integritásának, önvédelmi jogának és a biztonsági garanciák szükségességének kormányhatározatban való rögzítése. Magyarország ugyanakkor nem támogatja Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását, nem segíti fegyverrel Ukrajnát, ahogy az átmenő fegyverszállításokat sem engedélyezi. Orbán Viktoréval ellentétben Magyar Péter kormánya azonban képesnek bizonyult kézzelfogható eredmények elérésére, méghozzá viszonylag gyorsan: már júniusban megszületett a megállapodás a magyar kisebbség jogainak helyreállításáról, amivel párhuzamosan a magyar kormány feloldotta korábbi vétóját az ukrán uniós csatlakozási tárgyalások megindításával és Ukrajna uniós pénzügyi és katonai támogatásával kapcsolatban. Miután pedig az ukrán parlament október 12-én elfogadta az ukrajnai magyar nyelvű oktatást biztosító törvényt, a magyar kormány engedélyezte az uniós csatlakozási folyamat újabb fejezeteinek megnyitását is. A Magyar-kormány Ukrajna-politikája tehát továbbra sem kifejezetten barátságos (éles hangú kormányfői megszólalások is becsúsznak), inkább szigorúan tranzakcionalista – az Ukrajna helyzetét elismerő és támogató alapelvek rögzítése mellett.

A homofóbia lecsavarása

A politika változásait a társadalmi attitűdök is megalapozni látszanak. Már a European Social Survey (ESS) 2023-as adatai is a magyar társadalom LMBTQ-jogokkal kapcsolatos egyre elfogadóbb attitűdjeit tükrözték, a trend pedig ez után sem tört meg. Ahogy korábbi elemzésünkben írtuk, a Medián a választás után felvett közvélemény-kutatása szerint Magyarországon történelmi magasságokba emelkedett az azonos nemű párok házasságának és gyermekvállalásának támogatottsága.

A házasságkötés és az örökbefogadás lehetőségét a megkérdezettek 68 százaléka biztosítaná az azonos nemű pároknak, a mesterséges megtermékenyítésben való részvételt 71 százalék. A magyarok többsége, 57 százaléka visszavonná az elmúlt években elfogadott LMBTQ-jogokat korlátozó rendelkezéseket, így a gyermekvédelminek nevezett törvény passzusait, a transznemű emberek nem- és névváltoztatásának tilalmát, illetve a Pride tiltását lehetővé tevő jogszabályt. A magyar társadalom nemcsak a hátrányos megkülönböztetés felszámolását támogatja, de a jelentős többség (79 százalék) szerint az állam feladata, hogy fellépjen a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű embereket érő hátrányos megkülönböztetés ellen.

Ez a változás nem egyik napról a másikra következett be, és nem is egyedi. Ezért sem meglepő az új kormány elődjéhez képest változó álláspontja, az óvatoskodása annál inkább. A Fidesz, a KDNP, a Mi Hazánk és a megmaradt fideszes propagandisták „genderlobbizása”, „genderpropagandázása” és „pedofilozása” a gyermekvédelmi törvény október 13-ai módosításával kapcsolatban megmutatja majd, mekkora hatásuk van még ezeknek a narratíváknak – ha nem is feltétlenül a szélesebb közönségre, de legalább a megmaradt tábor összefogására és lehatárolására. A korlátozottan elfogadóbb álláspontnak ugyanakkor a társadalmi attitűdökön kívül más mozgatórugói is lehetnek. Kétségtelen például, hogy a gyermekvédelminek nevezett homofób törvény módosítása megnyitotta az utat az oktatásra is fordítható uniós pénzek egy részének feloldásához.

Változatlan bevándorlásellenesség

Az LMBTQ-jogok erősödő elfogadásához képest a nemzetközi migráció megítélésének vonatkozásában nincs ilyen elmozdulás. A 2026. tavaszi Standard Eurobarometer adatai szerint a magyarok 75 százaléka elutasítja az EU-n kívülről érkező bevándorlást. Ez az érték a legmagasabbak között van az EU-ban: csak Cipruson (79 százaléka) és Lettországban (77 százalék) magasabb, Litvániában pedig szintén 75 százalékos, miközben az uniós átlag 51 százalék. (Fontos, hogy a felmérés nem azt vizsgálja, hogy a válaszadók támogatják-e a bevándorlás teljes tiltását, hanem arra kérdez rá, hogy pozitív vagy negatív érzést vált-e ki belőlük az EU-n kívüli országokból érkező emberek bevándorlása.) A közös európai migrációs politikát támogató magyarok aránya ugyancsak jóval alacsonyabb (42 százalék), mint az EU-átlag (69 százalék).

A 2015-ös menekültválság óta tartósan erősek Magyarországon a bevándorlásellenes attitűdök, ami nem meglepő, tekintve, hogy az Orbán-kormányok bő tíz éven át folyamatosan az országra leselkedő egyik legfőbb veszélyként tartották napirenden a témát. Ezek az érzületek rövid távon nem felülírhatók, a Tisza-kormány álláspontja így ebben a vonatkozásban nem tér el érdemben az Orbán-kormányétól. Azt se felejtsük el, hogy ebben a kérdésben az európai közhangulat is gyökeresen más, mint a LMBTQ-jogok esetében.

Magyar Péter és a Tisza-kormány bevándorlásellenes retorikája tehát beleillik abba a más európai országokban is megfigyelhető mintázatba, amelyben a mainstream pártok is egyre bevándorlásellenesebbek, megpróbálva elszívni a levegőt a szélsőjobb elől.

Ukrajnai lavírozás

Az Ukrajnához való választói hozzáállás egyfajta középutat jelent a migráció és az LMBTQ-jogok társadalmi megítélése között. Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) megbízásából idén májusban készült felmérés szerint a magyarok 64 százaléka elvárta, hogy Magyarország javítsa kapcsolatait Kijevvel, jóváhagyja az EU Ukrajnának nyújtandó pénzügyi támogatását (69 százalék), de 54 százalék ellenezte az uniós csatlakozási tárgyalások megnyitását. 24 százalék támogatta, hogy a kormány pénzügyi támogatást nyújtson Ukrajnának, a katonai segítségnyújtást pedig alig 12 százalék hagyta volna jóvá. A felmérésen a válaszadók 53 százaléka elutasította, hogy Ukrajna végül az EU tagjává váljon, és csak 33 százalék támogatná a teljes integrációt.

A Tisza-kormány Ukrajna-politikája nagyjából ezen társadalmi attitűdök keretrendszerében mozog, ezeknek az elvárásoknak kíván megfelelni. Magyar Péter kormánya rögzíti a nyilvánvalót és alapvetőt, de minden másban fontolva halad: nem uszít Ukrajna ellen, világosan kimondja Oroszország szerepét és felelősségét a háborúban, elismeri Ukrajna jogait, engedi megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, és nem blokkolja a pénzügyi segélyt – de ő maga kimarad belőle, ahogy elzárkózik a katonai segítségnyújtástól is. Ugyanakkor a csatlakozási folyamat további lépéseit, valamint a csúcsvezetői szintű találkozót már feltételekhez köti: amíg Ukrajna nem teljesít, Magyarország kivár. A látványos diplomáciai békülés a Magyar-kormány részéről nem sietős.

A nép az úr

Összességében az látható tehát, hogy a Tisza-kormány nem áll szemben élesen és harcosan az Orbán-rendszer 16 éven keresztül közvetített ideológiájával és értékrendjével, és nem törekszik arra, hogy erőltetett módon formálja a magyar társadalom attitűdjeit. Sokkal inkább óvatos, pragmatikus alkalmazkodást láthatunk a választói véleményekhez és a politikai környezethez.

Kérdés, hogy a Tisza akar-e egyáltalán olyan ideológiai rendszert alkotni, mint elődje, erre ugyanis a heterogén szavazótábora miatt középtávon sincs igazán szüksége – és a lehetősége is korlátozott. Egyes témákban azonban így is folyamatos kihívást fog jelenteni a TISZA-kormány számára, hogy hogyan menjen szembe a toxikus narratívákkal, és hogyan hozza le a hosszú éveken át hiszterizált ügyeket a szakpolitika szintjére. A migráció terén nincs ilyen szándéka, az LMBTQ-jogok terén jól halad, az Ukrajnához fűződő viszony terén pedig eredményesen, de lassan és viharosan lavírozik.