Mattyasovszky-Zsolnay Bencét három hónappal ezelőtt nevezte ki a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökének Tarr Zoltán miniszter, egy olyan időszakban, amikor már nyomozások zajlottak a szervezetben, és elődje, Bús Balázs letartóztatásban volt. Kérésére írásban küldtük el a kérdéseinket, többek közt arról, ilyen körülmények között kitől tudta átvenni az intézményt, helyreállítható-e az NKA hitelessége, milyen területeken kellett gyors intézkedéseket hoznia, és mit gondol az MMA-delegáltakról a bizottságban?
Egyrészt egy alig működő NKA-t, másrészt egy poszttraumatikus munkaközösséget. A választások után számos folyamat, például a pályáztatás megakadt, az NKTK (Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő, az NKA forráskezelő szerve – a szerk.) megbízott főigazgatója igyekezett júniustól az akkori kollégiumok működését újraindítani. Másrészt a rendőrségi nyomozások, a NAV-ellenőrzések és a közadatigénylés révén napvilágra került információktól az itt dolgozók nagy része is megrendült. Azt érteni kell, hogy
itt egy olyan rendszert működtettek, ahol mindenki tette a dolgát a legjobb tudása szerint, és a legtöbben nem tudtak a visszaélésekről.
Tavasszal szembesültek azzal, hogy mire használták őket. Én azt tapasztaltam az elmúlt időszakban, hogy elkötelezett munkatársak, sok remek szakember dolgozik itt.
Hivatalosan nem volt senki, akitől átvegyem a munkát, tekintve, hogy Bús Balázs valóban letartóztatásban volt már. Az NKTK megbízott vezetőjével az első pillanattól kezdve támogató együttműködésben dolgozunk. A Hankó Balázzsal való konzultáció nyilván fel sem merült, nem is gondoltam szükségszerűnek, ma sem gondolom relevánsnak.
Civil irányból érkeztem, miközben harminc évig dolgoztam több kőszínházban és független színházi projekteken. Az NKA létrejöttének alapgondolatát ma is érvényesnek és korszerűnek tartom: a kulturális élet szereplői döntenek a kultúra finanszírozásáról egy, a politikától független pénzalap felosztása révén. Az elmúlt években a szervezet működése, más területekhez hasonlóan, a politika csapdájába került.
Az én szakmai ambícióm az, hogy a szervezet visszakerüljön oda, ahova tartozik: a kultúra és a kulturális szakemberek kezébe. Ezt persze könnyű megfogalmazni, de nyilván a megvalósításhoz kitartás és türelem kell. Bízom a saját tapasztalatomban, a szakmai hitelességemben és persze nagyon számítok a kulturális élet szereplőinek együttműködésére és tudására. Tarr Zoltán miniszter úr már az első egyeztetésünkön egyértelművé tette, hogy a kulturális kormányzat célja az NKA szakmai autonómiájának megerősítése, és hogy a támogatási döntések szakmai szempontok alapján szülessenek meg.
Pályázói oldalról, a Katonából, egy folyamatosan apadó forrást tapasztalhattunk meg. Miközben a produkciók, a belföldi és külföldi turnék költségei nőttek, az NKA-ból megítélt támogatások összege egyre kevésbé volt jelentős a színház projektjeinek finanszírozásában. A Katonával szemben egyre több averzió fogalmazódott meg, nemcsak az NKA-ban, hanem más testületekben is, ahol a támogatásokról döntöttek. Nyilván ez szakmai alapon nem történhetett volna meg. Nálam 2019 májusában valóban egy NKA-s pályáztatáshoz kapcsolódóan telt be a pohár.
Az első nyolc hetemet leginkább a hosszú sprinthez hasonlítanám. Az a cél lebegett mindannyiunk előtt, hogy a forráshiánnyal küzdő magyar kulturális élet érdekében a lehető leghamarabb működjön újra az NKA. Legyen újra teljes a bizottsága, legyenek új kollégiumi tagok, jelenhessenek meg új pályázati kiírások. Utóbbi jóval bonyolultabb folyamat, mint amit a pályázók, korábban akár jómagam gondoltam róla.
A legfontosabb célkitűzés az volt, hogy mihamarabb újrainduljanak a pályáztatások. Természetesen én is tudom a további változások szükségességét, de ha ezeket most kezdtük volna el bevezetni, idén nem tudnának pályázatok megjelenni.
Így viszont november közepéig hat állandó és két ideiglenes kollégium pályázatai jelenhetnek meg.
Ehhez minden itt dolgozótól sok, gyors, áldozatkész és körültekintő munkára volt szükség.
Véleményem szerint megtépázta, de hiszem, hogy a helyzet nem reménytelen. Azért azt fontos látni, hogy az innen kikerült támogatások valószínűsíthetően csak egy kis része annak, amit már látunk. A kultúra és a kulturális élet szereplői mindig könnyebben kerülnek az érdeklődés fókuszába. Félek, hogy az NKA és a kulturális támogatások csak a jéghegy csúcsa, sok mindennel szembesülünk majd még.
Valódi szakmai tevékenységgel, az NKA alapfeladatához igazodó cél megvalósításához támogatást kapni sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nem is lesz bűn.
Most is ezzel próbálnak megbélyegezni művészeket, alkotói közösségeket. Ezt rendkívül károsnak és kontraproduktívnak tartom.
A második kérdésére a válaszom: tisztességgel, szakmaisággal és sok munkával. Hiába lennének általunk is látott gyors és hatékony megoldások, a közbizalom visszaszerzéséhez nagyon fontos, hogy a változásokat a jogszabályi keretek között, szakmai párbeszéddel, kellő körültekintéssel hajtsuk végre. Ezt az egész társadalom szintjén kell újratanulnunk.
Visszautalnék a korábbi válaszomra. Hiszek a párbeszédben. Azt gondolom, hogy egy demokráciában mindenki elmondhatja a véleményét – feltételezem, hogy elsősorban jobbító szándékkal –, ebben az esetben a leendő pályázók fogalmazzák meg azt. A döntés felelőssége az enyém, a miénk. Szeretném az eddigi legtisztább, és ezáltal legbiztonságosabb pályáztatási rendszert kiépíteni. Vannak konkrét elképzeléseim, de fontosnak tartom az előzetes konzultációt.
Továbbmegyek: a minisztériummal együttműködésben november közepére olyan kétnapos szakmai egyeztetést tervezünk, ahol a különböző szakmai irányokból beérkezett írásos anyagok alapján párbeszédet kezdeményezünk a kultúra finanszírozásának egészével kapcsolatban. Igyekszünk holisztikusan gondolkodni erről. Az NKA szerepe nem önmagában létezik. Egyben kell hogy gondolkodjunk a támogatási struktúrától. Fontos az átláthatóság, a kiszámíthatóság és a szakmaiság erősítése minden ponton.
Nem vagyok biztos abban, hogy mindenki számára átlátható, hogy mi az NKA és az NKTK viszonyrendszere. Az NKTK egy támogatáskezelő szervezet, amely többek között az NKA pályáztatásához és támogatásához kapcsolódó ügymenetet intézi, több másik fejezet vagy alap mellett. Az NKTK egy nagy szervezet, az NKA pedig a szellem, egy pénzügyi alap, amely a pályáztatások lebonyolításáért és az alap működtetéséért fizet az NKTK-nak. A két szervezet viszonya az elmúlt években leginkább az alelnök és a főigazgató személyes ambícióin múlt, és voltak olyanok is, akik ebben súlyos hibákat követtek el. Az NKTK megbízott főigazgatójával kiegyensúlyozott szakmai együttműködésben dolgozunk, magára a pozícióra a napokban jelenik meg pályázat. Szerintem felelős és hosszú távú megújítás, akár személyi területen, további pozíciókban, csak ezután kezdődhet.
Az MMA szerepe túlmutat az NKA-n, ennek rendezése nem az én hatásköröm.
Mácsai Pált rendkívül nagy hatású alkotónak tartom, és örülök, hogy elvállalta ezt a feladatot. Azt gondolom, hogy az NKA megújulásának éppen az lehet az egyik legfontosabb eredménye, ha különböző szakmai hátterű és világnézetű emberek képesek közösen dolgozni a magyar kultúra érdekében. Az eddigi bizottsági üléseken természetesen voltak véleménykülönbségek, de ezek szakmai viták maradtak, a résztvevők meghallgatták egymás érveit. Ha korábban is így lehetett volna szakmai érveket ütköztetni, máshol tartanánk. De ennek, úgy tűnik, most jött el a lehetősége.
Nem szívesen emelnék ki egyetlen területet. Úgy is mondhatnám: minden területnek megvan a maga baja. A minisztériumban megvannak az egyes területek vezetői államtitkári, helyettes államtitkári szinten. Nekem az a feladatom NKA-alelnökként, hogy az egészet nézzem. Olyan döntéseket kell hoznom, úgy kell koordinálnom a szervezet és a támogatási rendszer működését, hogy egy terület problémáit ne helyezzem a többiek elé. Az ön által idézett cikk májusi, azért azóta nagyon sok támogatás folyósítása megtörtént már.
A jövő évi tervezés során figyelembe kell venni az ötöslottó játékadójából származó bevételek várható alakulását is. Pontos összeget most még nem látok, de ami a következő évet illeti, a célunk egy kiszámíthatóbb, átláthatóbb és szakmailag megalapozottabb támogatási rendszer kialakítása. Éppen ezért, 2027-től a miniszteri keret aránya a korábbi 20 százalékról 5 százalékra csökken, így a források nagyobb részéről dönthetnek a szakmai kollégiumok.
