Kósa az MNB-ügyről: Ha a konyhában strukturális rendetlenség van, szeretem a dolgot akkor megvitatni a családdal és kezelni, amikor már megettük a vasárnapi ebédet

• Több mint három órán keresztül kérdezte Bánki Eriket és Kósa Lajost az MNB-ügy szálait felgöngyölíteni hivatott parlamenti vizsgálóbizottság.
• A bizottság korábban azt ígérte, munkája során megpróbálják azonosítani az MNB-ügy főszereplőit és meghallgatásra idézi őket, ez a folyamat kezdődött el Kósa és Bánki meghallgatásával.
• A két exképviselő hasonló taktikát választott, azzal kezdték a meghallgatásukat, hogy nem értik, miért kell itt lenniük és azzal folytatták, hogy semmilyen visszaélésre nem gyanakodtak korábban a jegybanki alapítványok körül.
• 2016-ban Bánki nyújtotta be azt a törvénymódosító javaslatot, ami arra szolgált, hogy a jövőben ne lehessen adatigényléssel kikérni a jegybanki alapítványok költéseit, Kósa pedig ekkoriban a Fidesz parlamenti frakcióvezetője volt.
• Kósa azt is elmondta, honnan származott az emlékezetes „elvesztette közpénz jellegét” kifejezés.

Rengeteg kérdést intézett az MNB működésével kapcsolatos visszaéléseit feltáró vizsgálóbizottság hat tagja a két egykori képviselő felé, akiket csütörtökön közel három és fél órán keresztül hallgatták meg a parlamenti képviselők. Bánki és Kósa lényegében minden kérdést azzal hárított el, hogy:

• ők nem értik, miért kell itt lenniük;
• csak a hagyományokat követték azzal, hogy az MNB által előkészített törvényjavaslatot benyújtották, és még az elvesztette közpénz jellegét magyarázat is a jegybanktól, nem tőlük származik;
• az MNB biztosan jobban tudta, mire van szükségük, mint ők, így nem merült fel bennük kérdés;
• semmilyen okuk nem volt arra, hogy turpisságra gyanakodjanak,
• és egyébként is tíz év után alig emlékszenek valamire.

Bánkit és Kósát azért idézte be a bizottság meghallgatásra, mert bő tíz évvel ezelőtt kulcsszerepük volt a későbbi alapítványi vagyon magját jelentő közpénz kiszervezésének elősegítésében és az ügyet körülvevő kommunikációban. A folyamatról ebben a cikkben írtunk bővebben, de a lényeg az, hogy miután az MNB trükkös könyveléssel átcsoportosította vagyonát a létrehozott alapítványokba, a közvéleményt elkezdte érdekelni, hogy mi a cél a vagyonnal. A nyilvánosság elkerülése érdekében Bánki Erik és Mengyi Roland fideszes képviselőkként arról nyújtottak be törvényjavaslatot, hogy a jövőben ne lehessen adatigényléssel megismerni a jegybanki alapítványok költéseit. A javaslat a kétharmaddal kormányzó Fideszen átment, de az Alkotmánybíróság végül elkaszálta.

Csőszi Attila, a bizottság tiszás elnöke a meghallgatások végén tartott sajtótájékoztatón azt mondta, már azt is eredménynek tekintik, hogy bejöttek a meghallgatásra a képviselők, az elnök szerint minden kérdésükre választ kaptak, a meghallgatást eredményesnek tekintik.

Bánki Erik: Semmilyen felelősséget nem érzek

Bánki Erik azzal kezdte nyilatkozatát, hogy a vizsgálóbizottság elnökének rossz felkészítő anyagot készítettek össze, mivel a módosító javaslatra vonatkozó törvény, amit Bánki 2016-ban benyújtott, soha nem lépett hatályba. Emiatt Bánki szerint teljesen értelmetlen volt behívni őt a meghallgatásra és visszakérdezett a vizsgálóbizottság elnökéhez intézve, mi alapján hívták be nyilatkozatot tenni.

Mivel Bánki többször is elismételte, hogy értelmetlennek érzi a meghallgatást, a nyilatkozattétele hamar lezárult és elkezdődtek a képviselői kérdések. A bizottsági meghallgatásokon általában kétkörnyi kérdést tehetnek fel a képviselők, amikre aztán egyszerre válaszolnak a meghallgatottak, itt ennél több kérdés feltevésére van lehetősége a képviselőknek.

A tiszás Sopov Ildikó arról kérdezte Bánkit, miért érezte 2016-ban fontosnak, hogy benyújtsa a módosító törvényjavaslatot. Apáti István mi hazánkos képviselő arról érdeklődött, hogy a törvényjavaslat szövegét ki szövegezte. A tiszás Weigand István azt kérdezte, ki vett részt a javaslat előkészítésében, kapott-e az MNB-hez köthető tisztségviselőktől javaslatot arra, hogy benyújtsa a törvénymódosítót, esetleg Matolcsy György gyakorolt-e rá nyomást. Tuzson Bence fideszes képviselő kérdése elején röviden méltatta Bánki Erik korábbi munkáját, amit a korábbi parlamenti Gazdasági Bizottság élén végzett. Csőszi arról kérdezte, mi indokolta a sietséget, hogy 2016 februárjának végén nyújtotta be a törvénymódosítót és március elején már el is fogadták.

Bánki a válaszadása elején elkezdte felolvasni a vizsgálóbizottság működéséről szóló törvényrészletet, Csőszi pedig félbeszakította és arra kérte, a képviselői kérdésekre válaszoljon. Ezután Tuzson gyorsan Bánki védelmére kelt és azt kérte Csőszitől, hogy hallgassa végig Bánki válaszát. „Kezdem úgy érezni magam, mint A tanú című filmben. Már előre meg van írva a végső határozat” – mondta Bánki, mire Hargitai János KDNP-s képviselő közbeszólt és azt mondta: „Persze, hogy meg van.”

Bánki Sopov kérdésére válaszolva azt mondta, a javaslat nem korlátozta az információhoz való hozzáférést. Apáti kérdésére azzal felelt, hogy az Európai Központi Bank előírja, hogy minden EU-s ország jegybankjának a kormánytól és a parlamenttől függetlenül kell működnie, de a törvényjavaslatot az MNB munkatársai készítették elő, de erről azt mondta Bánki, teljesen megszokott ügymenet, mivel szakmai javaslatokat más szervek, például az Állami Számvevőszék is tett. Elmondása szerint azért ő nyújtotta be a törvényjavaslatot, mert akkoriban ő volt a Gazdasági Bizottság elnöke és a bizottságot bízta meg a parlament a feladattal.

Sürgősségivel tárgyalta a parlament a törvényjavaslatot, de szokásos ügymenetben nyújtotta be, mondta Bánki. Áder ezután normakontrollra bocsátotta, mert voltak a javaslattal aggályai.

Weigand István megismételte a kérdését: Matolcsy György vagy Orbán Viktor kérte, tájékoztatta vagy utasította-e arra, hogy legyen egy olyan javaslat, ami eltitkolja a jegybanki vagyonok útját? Erre Bánki azt mondta, a 28 éves politikai pályafutása alatt senki nem kért tőle ilyet.

Apáti István azt kérdezte, milyen szerepe volt Mengyi Rolandnak a törvényjavaslat benyújtásában? Bánki szerint egyedül nyújtotta be a javaslatot, Mengyi a bizottság alelnöke volt, emiatt szerepelt Mengyi neve rajta. Arra nem emlékszik, hogy ki küldte neki át a javaslatot, de valószínűleg a jegybank valamelyik munkatársától kaphatta meg. Ezután Csőszi visszakérdezett, hogy akkor meg tudja-e erősíteni Bánki, hogy jegybanki emailcímről küldték a javaslatot a parlamenti Gazdasági Bizottság címére. Bánki elismételte, hogy nem emlékszik arra, ki küldte el, de biztos, hogy nem személyesen adta át neki valaki a törvényjavaslatot.

Bánki arról is beszélt, hogy az „elvesztette közpénz jellegét” magyarázat az MNB narratívája volt, majd Weigand megkérdezte, miért vették át szóról szóra a jegybank narratíváját. Erre azt felelte Bánki, hogy úgy gondolja, ha az MNB felterjeszt számukra egy javaslatot, ami potenciálisan megkönnyíti a jegybank munkáját, akkor nekik lényegében nincs okuk megkérdőjelezni a javaslat jelentőségét.

Bánki azt is leszögezte, hogy sem ő, sem a családtagjai nincsenek kapcsolatban a jegybankkal és a jegybanki alapítványokkal.

Beszélt arról is, hogy számos olyan jegybank van Európában, aminek alapítványai, egyetemei vannak, utóbbi azért, hogy a pénzügyi képzést fejlesszék, ezek a szervek a pénzügyi edukációban is fontos szerepet játszanak. Bánki szerint a Matolcsy-éra előtt is voltak már jegybanki alapítványok, így szerinte semmi kifogásolnivaló nincs abban, hogy az alapítványokat többek között edukációs célra szánták.

A kormány részéről senkivel nem egyeztetett a törvénymódosító javaslat benyújtásáról, de Kósa Lajossal, aki akkor a Fidesz frakcióvezetője volt, igen.

Arról, hogy érez-e Bánki bármilyen személyes felelősséget az ügyben, azt mondta, „semmilyen felelősséget nem érzek, mert egyrészről, ez a törvényjavaslat egyetlen pillanatra nem lépett hatályba”, az, pedig hogy az Alkotmánybíróság által javasolt módosítások által keletkezett jogszabályok a mai napig hatályban vannak, azt mutatják, hogy ez jó javaslat volt.

Több képviselő is arról kérdezte Bánkit, hogy soha nem merült-e fel benne a Gazdasági Bizottság elnökeként, hogy a jegybanki alapítványok működésével probléma van, ezekkel az ügyekkel a független sajtó évekig foglalkozott.

Bánki szerint a jegybank alapítványainak működésével nem volt problémájuk, mivel ők minden évben kaptak beszámolót az alapítványi tevékenységről, abban pedig nem írhat a jegybank olyat, ami nem igaz. Bánki szerint ha valakinek problémája lett volna az alapítványi működéssel, akkor feljelentést kellett volna tennie. Nekik nem volt okuk bűncselekményre gyanakodni, de ha lett is volna, szerinte nem a parlamenti bizottságok dolga kivizsgálni ezeket, hanem az igazságszolgáltatásé, nyomozó hatóságoké. „Abból főztünk, amink van” – mondta Bánki nyomatékosítva, hogy ők a jegybanki beszámolókból dolgoztak. Szerinte nekik nem volt semmilyen okuk abban kételkedni, hogy jogszerűtlen beszámolókat tesznek a bizottság elé, a beszámolókban semmi kifogásolnivalót nem találtak.

Arra a kérdésre, hogy látta-e Bánki, ki gazdagodott meg a jegybanki alapítványi vagyonokból, azt válaszolta, szerinte a sajtó részéről hangulatkeltés volt az ügyben, az hogy ki és milyen módon jutott az alapítványi pénzekhez, arról nem tudott. Elismételte, ha valaki törvénytelen működést tapasztal, akkor feljelentést kell tennie, hiába írt a sajtó a közpénzek elherdálásáról, szerinte ezeket nekik nem kellett figyelembe venniük.

Kósa: Ha egy alapítványban vezetők vannak, akkor azt kell feltételezni, hogy az alapítvány normálisan működik

Kósa Lajos szintén rövid nyilatkozattétellel kezdte a meghallgatását. Ebben röviden felidézte, mi volt a törvénymódosító javaslat útja onnantól, hogy Bánki Erik benyújtotta azt, de hozzátette, nem teljesen világos, miről kellene beszélnie. Szerinte régóta hagyomány, hogy mivel az MNB nem tud törvényjavaslatot benyújtani, ezt országgyűlési képviselőkön keresztül kezdeményezi.

Kósától többek között azt kérdezték a képviselők, kik vettek részt a törvényjavaslat előkészítésében, kapott-e utasítást Matolcsy Györgytől vagy Orbán Viktortól arra, hogy a törvényjavaslat eltitkolja a pénz útját és kapott-e a Fidesz-frakció szakvéleményt arról, hogy az MNB által kiszervezett vagyon „elveszti közpénz jellegét”.

Kósa a válaszadást azzal kezdte, hogy azt kéri az elnöktől, hogy ne értsék félre a mondandóját. A jegybank átküldte a frakciónak az MNB álláspontját, és ők azt a hagyományt követték, hogy nem kérdőjelezik meg a jegybanki javaslatokat. Nem konzultált se Matolcsyval, se a kormánytagokkal. Az ominózus sajtótájékoztatón ő az MNB által átküldött anyagot ismertette, tehát az „elvesztette közpénz jellegét” az MNB álláspontja volt. Azt viszont Matolcsy Györgytől kell megkérdezni, hogy a jegybankon belül kitől érkezett a törvényjavaslat, mivel a Fidesz-frakció ezt nem tartotta számon.

Sopov Ildikó tiszás képviselő azt kérdezte, ha egy mondatban kellene összefoglalnia, milyen szerepe volt Kósának a törvényjavaslat benyújtásában, hogyan írná le azt. Kósa szerint ő frakcióvezetőként koordinálta a frakció munkáját és garantálta, hogy a törvényjavaslatok, amiket a frakciója benyújt, azok jogilag megállják a helyüket.

Kósa arra a kérdésre, hogy ki volt a kapcsolattartójuk az MNB-nél, azt mondta, ő nem telefonált onnan senkivel, hanem a titkárságot kérte meg, hogy hívja fel a jegybankot. Azt nem tudta megmondani, hogy a jegybank mely munkatársa volt ilyen szempontból a kapcsolattartó.

Ezután Kósa a tíz évvel ezelőtti emlékezetes sajtótájékoztatóhoz hasonló fejtegetésekbe kezdett az alapítványok jogszerű működéséről. Azt mondta, az alapítványi működésnek vannak jogszabályi feltételei, ezzel együtt vannak ellenőrzési pontok, amik szintén arra szolgálnak, hogy biztosítsák a jogszerű működést és garanciákat.

Ha egy alapítványban vezetők vannak, akkor azt kell feltételezni, hogy az alapítvány normálisan működik, mondta az exképviselő.

Egy ponton aztán áttért arra, hogy nem látja értelmét ennek a bizottságnak és úgy általában a parlamenti vizsgálóbizottságoknak. „Hajrá, én csak sok szerencsét szeretnék önöknek kívánni, nagyon jó ez a bizottságosdi” – mondta Kósa a bizottságnak címezve, szerinte csak egy kommunikációs vircsaft az MNB vizsgálóbizottság működése és egy Facebook-vitával is hasonló hatást lehet kiváltani.

Szerinte a testület által vállalt december 31-i határidő is nagyívű, aminek az lehet a vége, hogy leteszik a semmit az asztalra. Kósa azzal folytatta, hogy óvakodni kell a kapkodástól az MNB-ügyben. „Ha a konyhában strukturális rendetlenség van, szeretem a dolgot akkor megvitatni a családdal és kezelni, amikor már megettük a vasárnapi ebédet. Ha a levesfőzés közben kezdenek el okoskodni, hogy a só nem itt van, a cukor nem ott van, a zöldségeket nem így, hanem amúgy, akkor megkapom a fejemre azt, hogy de hát még nem is kóstoltuk meg a levest.” Szerinte érdemesebb először megvárni a vizsgálatok eredményét és utána levonni a következtetéseket, mert különben az Európai Központi Banknál rombolják az MNB hitelességét. Sopov Ildikó erre azzal válaszolt, hogy szerinte is jobb, ha elkészül a leves, de érdemes szólni, ha kimarad belőle a víz.

Nem ismeri eléggé ahhoz a jegybanki alapítványok pénzügyi tevékenységét, hogy meg tudja mondani, vett-e például olyan ingatlant az alapítvány, amit az EKB rossz szemmel nézne. A problémás akvizíciók feltárására további vizsgálatokra van szükség Kósa szerint.

Szerinte a bíróságnak kell majd dönteni arról, mennyi pénz tűnt el a jegybanki alapítványokból. „Már mindenkit elvittek vezetőszáron, itt még a kedves portást sem” – mondta arról, hogy Sára Botond egykori főispánt meggyanúsították 70 ezer forintnyi bor elfogadásáért, de az MNB-ből senkit nem állítottak még elő.

Búcsúzóul Kósa arról beszélt, hogy rengeteg elszámoltatással kapcsolatos üzengetést hallott már az elmúlt 20-30 évben és semmiből nem lett semmi.

„A magyar demokrácia tekintélyét legjobban az rombolja, ha állandóan farkast kiáltunk és nincsen farkas, csak nyuszika” – zárta Kósa.

Miért hallgatták meg Bánkit és Kósát?

A csütörtökön meghallgatott két politikus szájából hangzottak el azok az elmúlt években sokszor emlegetett mondatok, amik egész pontosan leírják, hogyan gondolkodott szűk 10 évvel ezelőtt a Fidesz-frakció a jegybanki alapítványok által kezelt vagyonról. Bánki Erik a törvénytervezetről szóló parlamenti vitában megpróbálta megindokolni, miért van szükség a szigorításra. Ekkor hangzott el a szájából a NER egyik legismertebb mondata:

„a vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét”.

Kósa ekkoriban a törvényt megszavazó Fidesz frakcióvezetője volt, és gyorsan Bánki segítségére sietett, hogy kissé zavarosan elmagyarázza, mit jelent a „közpénz jelleg elvesztése” szófordulat: „Az alapítványi pénz alapítványi pénz. Pont. Semmi más státusza nincsen.” A parlament ezután el is fogadta a törvényt, a mostani, MNB-ügyben vizsgálódó bizottság két tagja, a KDNP-s Hargitai János és a fideszes Tuzson Bence is mellette szavaztak.

„Az elv jó volt, az, hogy ezt nem jó módon használták, az valóban hagy kivetnivalót maga után” – válaszolta Bánki Erik a Telexnek 2025-ben, amikor az egykori fideszes országgyűlési képviselőt arról kérdeztük, hogy mit gondol az Állami Számvevőszék által 2025 márciusában publikált jelentésről. Bánki azt is hozzátette, nem gondolkodott még azon, hogy a törvényjavaslatot 9 évvel később benyújtaná-e.

Év végéig el kell készülnie a bizottsági jelentésnek

Csőszi Attila tiszás képviselő, a bizottság elnöke korábban azt mondta, nem az a feladatuk, hogy átvegyék a nyomozóhatóságok szerepét. Állítása szerint a céljuk az, hogy a jegybank ügyének politikai szálát felgöngyölítsék, azaz kik voltak a jegybank és az alapítványai körüli szövevényes ügy politikai felelősei, főszereplői és haszonélvezői. Nem terveznek együttműködni az ügyészséggel és a Nemzeti Nyomozó Irodával, amik két nyomozást is indítottak az MNB-ügyben.

A vizsgálóbizottság azt is fel akarja tárni, hogyan veszhetett el az MNB alapítványába került 266 milliárd, valamint a kecskeméti egyetemi alapítványtól kapott 127 milliárd forint, és kiket terhelhet felelősség a történtekért. Megvizsgálják többek között az ingatlanügyleteket, a székházfelújítást és a nagy befektetéseket, például a lengyel GTC és a svájci Ultima részvényeinek megvásárlását. A bizottság iratokat kérhet be, szakértőket hallgathat meg és beidézheti az érintetteket. Ha a beidézettek nem jelennek meg, az új szabályok értelmében pénzbírsággal, végső esetben rendőri elővezetéssel is kötelezhetik őket. A bizottságnak 2026. december 31-ig kell elkészítenie a jelentését.

Az MNB-ügyet több cikkben részletesen feldolgoztuk, sőt egy filmben is elmagyaráztuk, hogyan kerülhetett magánkörökhöz és éghetett el több százmilliárd forint közpénz. Ebben a videóban pedig azt foglaltuk össze, mi történt A nagy játszma című filmünk megjelenése óta az MNB-ügyben.