Trágyából és kukoricacsuhéból készít a gázvezetékbe táplálható metánt a Mol

Szerdán adta át a Mol az első biometánüzemét Szarvason. A vállalat már évek óta gyárt biogázt a település határában, a mostani 2,7 milliárd forintos fejlesztés azonban már azt is lehetővé teszi a vállalatnak, hogy évente körülbelül hétmillió köbméternyi biometánt tápláljanak az üzemből a magyar gázhálózatba.

„A beruházás azt is bizonyítja, hogy a régió mezőgazdasági adottságaira és meglévő gázinfrastruktúrájára építve versenyképes, helyben előállított megújuló energiahordozót tudunk biztosítani” – mondta az átadáson Bacsa György, a Mol Magyarország ügyvezető igazgatója. A Molnál úgy látják, hogy a cég hosszabb távon képes a biometánt nagy léptékben működő, kereskedhető gázüzletté alakítani.

Kukoricacsuhéból áram

A 2011 óta működő üzemet még 2023-ban vásárolta meg a Mol, és eddig gázmotorokban hasznosították, amivel évente körülbelül 24 GWh zöld áramot, mellette pedig kapcsolt hőenergiát is tudtak biztosítani. De mégis mitől lesz zöld ez az energia?

Miután a Mol megvette az üzemet, a Telex is körbejárta a telepen a biogáz-előállítás lépéseit. Az üzemben évente összesen körülbelül 100-110 ezer tonna anyagot dolgoznak fel, amit a környékbeli gyártóktól és gazdáktól vásárolnak meg, mivel ők nem tudnak mit kezdeni vele. Ennek a mennyiségnek csaknem a kétharmada a különböző állatoktól származó trágyát jelenti, aminek egy része, a sertés hígtrágya egy föld alatti csövön keresztül érkezik a szomszédban lévő sertéshizlaldából az üzembe. Összesen több mint 20 különböző anyagot használnak fel a biogáz előállításához, így például az üzem udvarán sétálva az ember hamar kiszúrja az óriási kupacokban álló kukoricacsuhékat, miközben a tartályokban kukoricaszirup, sütő- és tartályalja olaj és a Szarvasi Mozzarella gyárból származó savó várja, hogy bekeverjék.

Mivel időszakonként eltérhet, hogy éppen milyen alapanyagok elérhetőek, az üzemnek a recepturán is kell néha változtatnia. Hogy a leginkább optimális fermentálást érjék el, az adott keverési arányokkal egy biológus is segíti a munkát. Miután a keverék elkészült, a csöveken keresztül beetetik azt az üzem négy fermentálótartályába, ahol aztán több mint 40 fokon, 40-50 napon keresztül erjed. Ahhoz, hogy ez a rohadási folyamat végbemenjen, baktériumokra is szükség van, így ahelyett, hogy 50 nap után a teljes keveréket kidobnák, mindig csak kisebb adagokban, naponta körülbelül 300 tonnával küldik be (és veszik ki) a fermentálótartályba a friss keveréket.

A fermentálótartályokban a rohadás során három kémiai folyamaton keresztül jutnak el a gázig: először ecetsav, majd vajsav, ammónia és végül metán képződik. A fermentléből kipezsgő buborékok tartalmazzák a metánt, amik a félgömbök tetején lévő ponyva alatt gyűlnek össze, azt felfogja az üzem, méghozzá 1500 köbméter/óra mennyiségben. Az üzem négy fermenttartályából a keverékből hátramaradt híganyagot ezután még a három utófermentálóba is átszivattyúzzák, ahol a maradék metánt is kiszedni belőle.

Az így termelt biogázt aztán gázmotorokba irányítják, amivel évente körülbelül 24 millió kilowattórányi áramot termelnek, miközben a folyamatban keletkező hőt is fel tudják használni, például saját irodaházuk fűtésére, vagy a környékbeli Gallicoop-üzemnek eladva. Ráadásul a gáz mellett a fermentálás után hátramaradt keverék is hasznos alapanyag: az abból hátramaradt szilárd anyag szervestrágya-gyártósorra kerül, ahol a rohasztási folyamat végén egy vitaminokkal teli, a termőföldekre is kiszórható trágya lesz belőle. A keverék tetejéről leszivattyúzott híganyag pedig az utófermentálás után a gyár mellett található öt lagúna egyikébe kerül, majd a tavaszi vetés előtti időszakban és az aratás után szintén a környékbeli földekre kerül.

Mindez tehát már 2023-ban is működött. Az üzem fermentorainak sci-fi filmekbe illő nagy fehér kupoláihoz képest a mostani fejlesztés nem kifejezetten látványos: mindössze néhány tartály és konténerszerű berendezés került az üzem bejárat felőli oldalára, amit csövek kötnek össze. A látszat persze csal, és az összesen 2,7 milliárd forintos beruházás nagyon is hasznos lesz a vállalatnak, hiszen ez teszi lehetővé, hogy a gázhálózatba is betáplálják az itt előállított biogázt. Ráadásul nem is keveset, évente körülbelül hétmillió köbméternyi fosszilis földgázt tud majd pótolni a szarvasi üzemből származó biogáz, ami 8500 átlagos háztartás éves gázigényének felel meg.

Már a földgázt is pótolni tudja

Joggal merül fel azonban a kérdés, hogy ha az üzem már eddig is metánt állított elő, akkor mégis miért nem táplálták azt már korábban a hálózatban, és mit is csinál az új gyáregység. A problémát eddig az jelentette, hogy a fermentálótartályokból származó biogáz nem volt elég „tiszta” ahhoz, hogy azt rögtön rá lehessen engedni a gázhálózatra.

Mint Halász Evelin, a szarvasi gyárat üzemeltető Mol-cég, az Aufwind Schmack Első Biogáz Szolgáltató ügyvezető igazgatója elmondta, a mostani fejlesztéssel több lépésben tudják megtisztítani a metángázt a szükségtelen anyagoktól. Az első lépés, hogy a rendszerbe beérkező, 40-50 fok körüli metángázt három aktív szenes tartályon engedik keresztül, hogy így tisztítsák meg az anyagot a kéntől és az egyéb szennyeződésektől. Nagyon leegyszerűsítve, következő lépésként a gázt lehűtik, majd magas nyomással több olyan membránon nyomják keresztül, ami a gázban nagy számban megtalálható szén-dioxidot felfogják, a metánt pedig továbbengedik.

A következő állomáson különböző mérőműszerekkel vizsgálják meg a megtisztított gázt, hogy minden paraméternek megfelel-e, mielőtt ráengedik a hálózatra. A szagtalan metánhoz – akárcsak a fosszilis földgázhoz – ezután az esetleges szivárgás felismerését segítő illatanyagot kevernek, és a fűtőértékét is ellenőrzik. A keverékben használ alapanyagoktól függően ugyanis az is változhat, hogy éppen milyen fűtőértékkel bír a metángáz: ha ezt túl alacsonynak ítélik, propánt kevernek hozzá, mielőtt ráengednék a gázhálózatra.

Mindez persze azt is jelentheti, hogy mivel az üzem gázkibocsátása véges, a hálózatra engedhető gázt csak a zöld áram- és hőelőállítás kárára tudják megtermelni,

hiszen ha a gázból biometánt csinálnak, nem tudják vele a gázmotorokat is táplálni. Mint Halász Evelin elmondta, továbbra is működtetni fogják a gyárból érkező biogázzal hajtott gázmotorokat, mivel szükség van ezek kapacitására, viszont azok ezentúl nagyrészt fosszilis földgázból fogják termelni az áramot – mondta Halász Evelin.

Ettől függetlenül a biogáz gázmotorokba való táplálására továbbra is megmarad a lehetőség, ráadásul rendkívül gyorsan, mindössze egy óra alatt át is tudnak állni az egyik technológiáról a másikra. Így ha az üzleti érdek vagy a szükség éppen úgy kívánja, továbbra is tudnak majd biometán helyett elektromosságot előállítani a biogázból.

Biogázüzemből ugyan több is van Magyarországon, a szarvasi mindössze a harmadik biometánüzem az országban, vagyis ennyi gyár képes a finomított gázt a gázhálózatba táplálni. A másik kettő ilyen létesítmény a Pannonia Bio dunaföldvári, illetve a Magyar Cukor kaposvári üzeme, amik nagyrészt a saját gyártási tevékenységeik melléktermékéből állítja elő a biometánt. Halász szerint így a Mol létesítménye annyiból is egyedülálló, hogy ez az első olyan üzem, ami tényleg teljes egészében a gazdáktól és gyártóktól átvett anyagokból készíti a biometánt.

Horváth Ádám, a MOL-csoport Downstream új és fenntartható üzletágak igazgatója a Telexnek elmondta, hogy ugyan van nyitottság a Mol részéről további biogázüzemek létesítésére Magyarországon és a régióban, de konkrét célszámaik egyelőre nincsenek ezzel kapcsolatban, hogy hány ilyen üzemet nyitnának a közeljövőben. Horváth szerint az már most látszik, hogy a biometánnak nagyon fontos szerep jut abban, hogy meg tudjunk felelni az EU közlekedési szektort érintő elvárásainak. Hogy ezeknek megfeleljen, a Molnak is több biometánt kell majd bevonnia a tevékenységébe, ezt azonban nem mind maguknak akarják gyártani, hanem nagyobb részben a mások által már megtermelt biometánt vásárolnák meg. Emellé terveznének a kockázat csökkentésére és az értéklánc jobb megismerésére több, a szarvasihoz hasonló üzemet, amit részben akvizícióval, részben zöldmezős beruházással valósítana meg a Mol.

A földgázhálózatba táplálható biometán másik nagy előnye, hogy az az európai uniós célszámok elérésében is komoly segítséget nyújthat Magyarországnak. Az EU ugyanis kifejezetten ambiciózus terveket tűzött maga elé a zöldátállás jegyében: ilyen például, hogy a teljes közlekedésre, ahol talán a legnagyobb feladat a zöldítés, 2030-ra legalább 29 százalék megújuló részarányt vagy 14,5 százalékos üvegházgáz-intenzitás-csökkentést kell elérni. Ahhoz persze, hogy ez teljesülni tudjon, többféle alternatív bioüzemanyagra is szüksége lehet majd a jövő járműveinek. Ilyen lehet például a korábban már a Telexen is bemutatott bioetanol, a biodízel, és persze a szarvasi üzemben előállított biometán is.