„Mi mind poszttraumásak vagyunk” – a lelkeken maradtak a Hamász terrortámadása után a lövedéknyomok

Szerdán reggel, helyi idő szerint 6:29-kor egész Izraelben megállt az élet, az emberek egyperces néma csendre hajtották le a fejüket. Megemlékezések kezdődtek olyan helyeken, amelyek neve fekete betűkkel került be az ország történelmébe, mint a Kfar Aza kibuc vagy az egykori Nova fesztivál színhelye. Az egy perc csendet szerdán megismételték helyi idő szerint délben, és így tesznek majd este is. Az ország a Hamász palesztin terrorszervezet 2023. október 7-i támadására emlékezik meg ezen a napon, amit már akkor Izrael szeptember 11-ének neveztek.

Európa több vezetője is együttérző üzenetet küldött, köztük Andy Burnham brit miniszterelnök, Friedrich Merz német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök vagy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Merz „mélyreható szakadásnak” nevezte a történteket, mondván az antiszemitizmussal még határozottabban kell szembeszállni; Macron is ez utóbbit emelte ki. Von der Leyen üzenete már politikaibb volt: az EU „továbbra is készen áll segíteni a mai törékeny tűzszünet tartós békévé változtatásában, a kétállami megoldás alapján”.

Három éve történt Izrael történetének legsúlyosabb terrortámadása. A Hamász fegyveresei áttörték a Gázai övezet határát jelentő kerítést, amely nyomán háromezer fegyveres zúdult a határ menti izraeli kibucokra, településekre, közel 1200 embert, köztük több mint 800 civilt, családokat, koncertező fiatalokat megölve, 251 embert túszul ejtve, akik közül 80-an a fogságban haltak meg. Izraelt sokkolta a Kfar Aza kibucban elkövetett mészárlás, a Nova zenei fesztivál fiataljainak meggyilkolása, nők megerőszakolása, a túlélők beszámolói, a terroristák saját felvételei és telefonbeszélgetéseik.

Izrael előbb légicsapásokkal válaszolt a 2,2 milliós Gázai övezetben, majd pedig szárazföldi offenzívába kezdett, ennek céljaként a Hamász és infrastruktúrájának felszámolását, valamint a túszok kiszabadítását jelölték meg. Az izraeli hadsereg beavatkozása romba döntötte a Gázai övezet nagy részét, az emberek jelentős részét otthontalanná téve, a Lancetben megjelent tanulmány szerint csak az első 16 hónapban 75 ezer palesztint, köztük sok ezer gyereket megölve. Izrael vitatta a Hamász által ellenőrzött gázai egészségügyi minisztérium adatait – amiket az ENSZ is idézett –, de a Guardian szerint idén már az izraeli hadsereg is elismerte a 70 ezer feletti áldozatot. Az ENSZ és a nemzetközi közösség egy jelentős része is élesen bírálja Izraelt a gázai háború miatt.

2023. október 7. egyéni, emberi szinten is pokoli szenvedéseket hozott, és a tágabb régiót is teljesen megváltoztatta. A Hamász terroristáinak véres támadása és az azt követő pusztító háború olyan lavinát indított el, ami nélkül talán az iráni háború se tört volna ki. Mára ott tartunk, hogy tovagyűrűző hatásként a világgazdaság is megszenvedte a Közel-Kelet lángba borulását. A harmadik évforduló most csak három héttel előzi meg a terrortámadás óta először tartott parlamenti választásokat Izraelben.

A lelkeken maradt lövedéknyomok

Dekel Goren mindkét szülőjét megölték a támadók a Nir Oz kibuc elleni rajtaütésben. Az Ynetnek felidézte, hogy október 7-én a saját lakásán volt az akkori barátjával, amikor apja ráírt cseten, hogy csukjanak be minden nyílászárót, mert terroristák vannak a kibucban. Goren, szülei és testvérei folyamatosan kapcsolatban álltak, de a szülők egy ponton nem válaszoltak többé a WhatsApp-üzenetekre. Majdnem két héttel később apja holttestét egy mezőn, anyjáét Gázában találták meg, erről már november végén szereztek tudomást. Ő maga 11 órát töltött bezárkózva a lakásba, mire kimentették a többi lakossal együtt.

Goren a következő hónapokban a gyász feldolgozásának részeként folytatta a korábban elkezdett mentős kiképzést. Bő egy évvel a Hamász támadása után pedig belépett a hadseregbe, az IDF egészségügyi csapatába, manapság pedig már ő képezi ki a fiatalabbakat az IDF Katonai Orvosi Iskolájában. „Nem sok fontosabb dolog létezik, mint megtanítani embereket az életmentésre” – mondta az Ynetnek Goren, aki a tanítványainak is tud már beszélni arról, ami a szüleivel történt.

A Reuters a Gázából kiszabadult túszokkal és hozzátartozóikkal készített megrázó képriportot az évfordulóra. Általánosságban az csapódott le bennük, hogy szabadságuk minden percét kiélvezik, ünneplik, átalakultak a prioritásaik. „Manapság kinyitom a hűtőt, és azt mondom, köszönöm. Hideg vizet iszom, és azt mondom, köszönöm. Hálás vagyok mindenért, a nagy dolgokért és a kis dolgokért is. A hála a középpontjává vált annak, aki vagyok” – mondta a 471 nap után szabadult, most 30 éves nő, Emily Damari.

Az 54 éves Eli Sarabi tragikus története bejárta a világsajtót, részben azért is, mert könyvet is írt róla. A tavaly a Telexnek is nyilatkozó Sarabi feleségét, testvérét és két lányát is lemészárolta a Hamász, ő maga 491 nap után, csontsoványan szabadult a gázai fogságból. Sarabi alapított egy családsegítő központot, ahol a traumatizált családoknak is segítenek. „Az életet választom. A teljes életet választom, miközben magamban hordozom Liannt, Noját, Jáhelt és Josszit, bármit is csinálok” – sorolta az elvesztett családtagjait. Sokan új munkába, hobbiba, szenvedélybe, hivatásba menekültek a szabadult túszok közül, mint a szörf, a süteménykészítés vagy a jótékonysági munka.

Egyes túlélők a zene által próbálják feldolgozni a traumáikat. A Jerusalem Post felidézte David Fisof esetét, aki megalapította a Rock ’n Roll Fantasy Camp nevű zenei tábort Los Angelesben, két hónappal a Hamász-támadás után. Jotam Haim, az egyik baráti tűzben meghalt izraeli túsz emlékére tette ezt. Már a temetésén zenei performansz volt: Haim fivére és apja is dobosok, 20 percig doboltak a szertartáson, majd az apa bedobta a dobverőit fia sírjába. Ekkor találták ki a tábort, 2024 tavaszán pedig 10 túlélőt Los Angelesbe utaztattak az első táborozásra.

Ebből hagyomány lett, a hagyományt pedig meg is filmesítették, A Híd (The Bridge) című dokumentumfilmet novemberben mutatják majd be. A táborba olyan zenekarok zenészei is becsatlakoztak, mint Michael Anthony a Van Halenből vagy Slash a Guns N’ Rosesból. Raz Sifer zenész átélte a Nova fesztiválon történt öldöklést, és neki a tábor segített visszatalálni önmagához. „Ez az ok, hogy minden nap kikeljek az ágyból, és az erő, ami éltet” – fogalmazott a lapnak.

„Szderót most csendesnek tűnik, de a fejünkben nem csendes vagy békés” – mondta a Times of Israelnek Sálom Aida nyugalmazott rendőr, aki a Gázához közeli városban élte át a Hamász támadását. Ő először a légvédelmi szirénákat, majd a géppuskák ropogását hallotta meg. Mire odament az akkor kiégett és aztán elbontott rendőrőrshöz, ott már vérző emberek hevertek az utcákon. Aida a sokkoló élmények ellenére kitart: „Egyszer se gondoltam rá, hogy elmenjek. A világ legjobb emberei élnek Szderótban” – mondta a lapnak.

Mentálisan azok is tönkrementek, akik az október 7. utáni napokban a szörnyű állapotú holttestek és leszakadt testrészek azonosításában vettek részt. A Háárec szerint volt, akit annyira megviselt, hogy a holttestek szaga beitta magát mindenébe, hogy a mai napig napi háromszor zuhanyzik. A csapat egyik tagja 2025 szeptemberében öngyilkos lett. Az egyik nyilatkozó PTSD-je annyira súlyos lett, hogy az egyik pszichiátere szerint csoda, hogy még életben van. Egy másik férfi, aki részt vett a műveletben, azt mondta, napi három órát alszik azóta, teljesen érzéketlenné vált, képtelen sírni, a gyerekeit ellátni.

A Reuters kilenc olyan embert is talált, aki elindul az október 27-i izraeli parlamenti választáson, jelentős részben a Hamász-támadás emlékei miatt. A 60 éves Hirsch Negri például a Beeri kibucban a támadókkal folytatott harcban meghalt fia, Roi emléke miatt vág bele a politikába. Ő a volt kormányfő, Naftali Bennett Együtt pártja színeiben indul el. Szerinte mindenki tudja, mi rossz, mi nem működik. „Arról beszélni, milyen rossz ez, vagy milyen rossz a kormány, nem visz minket sehova” – mondta a nő, aki szerint fia mindig alaposan kielemezte a helyzeteket, majd feltette a kérdést: hol lehet javulást elérni.

Az említett Eli Sarabi húga, Saron is elindul a választáson. „Megértettem, hogy még ha a túszok haza is tértek, nem állhatok félre és hagyhatom, hogy középszerű emberek vezessék az országot.” Talik Gvili rendőr fiát, Ranit a Hamász elrabolta, és már csak a holttestét kaphatta vissza. Őt személyesen Benjámin Netanjahu választotta ki, hogy induljon el pártja színeiben. Gvili folytatni akarja Izrael védelmét, amit a fia is tett, ezért szerinte erős vezetőre van szükség, akire számítani lehet.

Ki mulasztott?

Már a terrortámadás után is felmerült az izraeli titkosszolgálatok és politikai vezetők felelőssége. Yossi Cohen hat éven át, 2021-ig vezette a világ leghatékonyabbnak tartott titkosszolgálatát, a Moszadot, nemrég megjelent könyvében arról írt, hogy október 7. volt a legnagyobb stratégiai és műveleti kudarcuk – katonai, politikai és hírszerzési téren – 1973 (a jom kippuri háború) óta. A harmadik évforduló előtt pedig legutóbb szeptember elején írt arról a Háárec izraeli lap részletes oknyomozására hivatkozva, hogy Netanjahu miniszterelnök erős jelzéseket kapott arab partnerektől, hogy valami készül.

A lap szerint Iszák Hercog államfő azt nyilatkozta, Mohamed bin Zájed sejk, az Egyesült Arab Emírségek – vele jó baráti viszonyban lévő – államfője beszélgetéseik alapján úgy tűnt, attól tartott, hogy a térség robbanásközeli állapotban van. Még egy küldöttet is menesztett Netanjahuhoz, hogy beszéljen vele. A Háárec szerint az Egyesült Arab Emírségek elnöke tíz nappal a támadás előtt telefonon egyeztetett Netanjahuval, és arról tájékoztatta, hogy a Hamász akkori gázai vezetője, Jahja Szinvár egy jelentős hadműveletet tervez.

A beszámoló szerint az emírségi elnök állítólag arra figyelmeztette Netanjahut, hogy az akció vérontáshoz vezethet, destabilizálhatja a térséget, és veszélybe sodorhatja a Donald Trump amerikai elnök által megindított arab–izraeli megbékélési folyamatot, az Ábrahám-megállapodásokat. A Háárec szerint Netanjahu „viszonylagos nyugalommal” reagált a figyelmeztetésre, és állítólag azt mondta, hogy Izrael minden lehetséges forgatókönyvre felkészült, és egy esetleges támadás inkább Ciszjordániából érkezhet. Úgy tudni, Mohamed bin Zájed megosztotta aggodalmait William J. Burns akkori CIA-vezetővel is. A lap szerint Netanjahu maga azonban nem továbbította ezeket az információkat a biztonsági szerveinek, saját hírszerzése se kapta meg őket.

Ezekben a napokban állítólag Abbász Kamel, az egyiptomi hírszerzés vezetője is szörnyű támadás lehetőségéről tájékoztatta az izraelieket, de Netanjahu azt felelte neki, az övék az irányítás Gázában, és inkább Ciszjordánia van most veszélyben. A Wall Street Journal szerint az izraeli kormány tagadta, hogy a 2023. október 7. előtti napokban megtörtént volna ez a kapcsolatfelvétel. Később Netanjahu az X-en közölte, „egyetlen izraeli hírszerzési forrás sem továbbított egyiptomi figyelmeztetést a miniszterelnöknek”. Ugyanakkor Michael McCaul amerikai képviselő, az alsóházi külügyi bizottság akkori elnöke szerint is figyelmeztette Egyiptom 2023-ban Izraelt.

Netanjahu állítólag a későbbi biztonsági kabinetüléseken sem mutatott lelkesedést a túlzott gázai készültség iránt, bár tervek készítésére nem mondott nemet. A szolgálatainak nem említette az állítólagos emírségekbeli figyelmeztetést. Egy nevét nem vállaló Sin Bét-tiszt azt mondta, ha minden információ tudatában lettek volna, máshogy kezelték volna a gázai fenyegetést. Beszámolók szóltak arról is, hogy az izraeli hadsereg nem foglalkozott őrszemei jelentésével arról, hogy a Hamász intenzív kiképzésbe kezdett, ahogy azt a megszerzett tervet se vették komolyan, ami vázolta a közelgő gázai csapást. Probléma volt az is, hogy a Sin Bétnek nem volt elég ügynöke a Gázai övezetben, aki jelezhette volna, hogy készül valami.

Netanjahu hivatala „abszolút hazugságnak” nevezte a Háárec által közölt oknyomozást. „Netanjahu miniszterelnök nem beszélt az Egyesült Arab Emírségek elnökével a kérdéses időszakban, és nem is kapott tőle semmilyen figyelmeztetést” – írták a Háárecnek. Ronen Bar korábbi Sin Bét-vezető és Hercl Hálevi korábbi vezérkari főnök is közölték, nem tudtak semmilyen emírségekbeli figyelmeztetésről, Mohamed bin Zájed emír pedig nem reagált az újság megkeresésére.

Mindenesetre a Wall Street Journal megjegyezte, Netanjahu az eltelt három évben egyszer sem támogatta, hogy egy független bizottság kivizsgálja, mulasztott-e az izraeli kormányzat az október 7-i támadás előtt.

A bizottság a legfelsőbb bíróság gyámkodása alatt működne, Netanjahut ez zavarja, mondván a főbírók elfogultak ellene. Márpedig a közvélemény-kutatások szerint az izraeli lakosság nagy többsége támogatná a vizsgálatot. Egy másik felmérés azt mutatja, az izraeliek 68 százaléka az alapján szavaz az október 27-i, nagyon szorosnak ígérkező parlamenti választáson, hogy mi történt 2023. október 7-én.

Ez elő is került a kampányban, hétfőn egy fiát elvesztett férfi kiabált oda egy rendezvényen Netanjahunak, szégyennek nevezve állítólagos mulasztásait. Szerdán Tel-Aviv mediterrán strandszakaszán hozott létre valaki egy installációt, az 1200 áldozatnak megfelelő sziluettet fektetve a fövenyre, és héber nyelven odaírva: „totális kudarc”. A tel-avivi Dizengov tér szökőkútjának vizét pedig kormányellenes tiltakozók festették vérvörösre.

Netanjahu fő ellenfele, az ellenzék vezéralakja, a korábbi tábornok Gadi Eizenkot szerint Netanjahu felelősségét még mindig nem vizsgálták október 7-ét illetően. Szerinte Netanjahu tette azt is lehetővé, hogy 2023 előtt katari pénz áramoljon Gázába, megerősítve a Hamászt. A kormányfő tagadja mindezt, szerinte az alatta lévő biztonsági főnökei rejtették el előle az információkat.

Tűzszünet és lefegyverzési terv

Nem sokkal a terrortámadás második évfordulója után, 2025. október 10-én végül hatályba lépett az Egyesült Államok, Katar, Törökország és Egyiptom közvetítésével létrejött megállapodás, ami menetrendet állított fel a béke irányába, és felállította a nemzetközi Béketanácsot. Az ENSZ legfontosabb döntéshozó szerve, a Biztonsági Tanács által is támogatott (2803-as határozat) egyezmény mindkét félnek előírt kötelezettségeket, amikből sok minden nem valósult még meg. Az egyezmény többek között azonnali tűzszünetről, a Gázába hurcolt túszok elengedéséről, a Gázai övezet demilitarizálásáról, a Hamász lefegyverzéséről, egy nemzetközi békefenntartó erő felállításáról, a segélyezés felpörgetéséről, egy technokrata átmeneti kormány felállításáról és a majdani újjáépítésről szólt.

Jelen állás szerint a békefenntartó erő és az átmeneti kormány sem állt még fel, a Hamászt sem sikerült lefegyverezni, és továbbra is előfordulnak összecsapások az izraeli haderő és a palesztin milíciák és terrorszervezetek között. A Hamász nem hajlandó beszolgáltatni fegyvereit, amíg az IDF ki nem vonul az övezetből, az izraeliek pedig nem akarnak a mostani pozícióiknál hátrébb vonulni, amíg egy fegyveres Hamász uralkodik Gázában.

A béketerv első fázisa annyiban sikerült, hogy a Hamász – kezdetben rettentő megalázó módon, volt, hogy lényegében parádét rendezve – visszaküldte a még a fogságában lévő összes élő és halott izraeli túszt, cserébe palesztin rabokat engedtek szabadon izraeli börtönökből. Az IDF emellett visszavonult az úgynevezett sárga vonal mögé – amit Gáza-szerte sárga betontömbökkel jeleznek, viszont ezek pozíciója NGO-k szerint változott az eredeti tervekhez képest.

Az Ynet arról írt, hogy az IDF a Gázai övezet közel 64 százalékát ellenőrzi, ebben két hadosztálynyi katona segíti, akik 30 helyőrségben teljesítenek szolgálatot. Egy biztonsági tisztviselő azt mondta a Jediót Ahronót lap online kiadásának, hogy az Izraeli Védelmi Erők benn vannak Gázában, bármivel próbálkozna a Hamász, már az övezeten belül szembekerülne az izraeli hadsereggel. „Stabil és nagyon erős az irányításunk” – mondta egy névtelenül nyilatkozó tiszt.

Az izraeli erők különböző árkokat és földsáncokat alakítottak ki arra az esetre, ha valamilyen járművel támadnák meg őket, és folyamatosan mélyfúrásokat végeznek, hogy a Hamász esetleges alagútjait lefüleljék. Célzottan likvidálják a terrorszervezet embereit, szeptemberben 70 terroristát öltek meg izraeli tisztviselők szerint. A közlésük szerint igyekeznek úgy lecsapni, hogy ne legyenek civil áldozatok, de palesztin források szerint a tűzszünet óta is 1460 ember halhatott meg Gázában. Ettől függetlenül a Hamász még irányítja az IDF által nem ellenőrzött területeket, azaz a hatalmas rommezőt és az azon lévő sátortáborokat.

A segélyek korábbi elapadása, majd akadozása után mostanra napi 600, segélyeket szállító teherautó érkezik a Gázai övezetbe, amiket töviről hegyire átvizsgálnak az izraeli erők. Viszont arra már nincs ráhatásuk, hogy az így beérkező élelem, üzemanyag, gyógyszerek kinek a kezébe kerülnek. „A teherautók belépnek, a Hamász irányítás alá vonja őket, majd átadja az árukat a kereskedőknek. Adókat szed be és pénzt kap” – mondta egy tisztviselő. Szerinte a Hamász ebből fizeti az embereit, illetve vesz fegyvereket. Hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy a Hamász újraépíti katonai képességeit, ez csak arra elég, hogy fenntartsa a kontrollt az övezet egy része felett. Így is súlyos lőszerhiányuk van, a tapasztalt harcosaik pedig odavesztek a háborúban, fiatal, tapasztalatlan, kiképzetlen fegyvereseik vannak az izraeliek szerint.

Július 31-én a Hamász hajlandóságot mutatott egy olyan, az amerikaiak által is támogatott megegyezésre, amin keresztül átadná a hatalmat és fegyvereit Gázában, az IDF pedig kivonul az övezetből. A Nikolaj Mladenov bolgár diplomata, gázai nemzetközi főképviselő által is vázolt terv első része az lenne, hogy a Hamász saját rendőrsége leadná kézifegyvereit, és szerepüket a Nemzetközi Stabilizáló Erő rendőri ereje venné át. Ezután Gázába tenné székhelyét a Nemzeti Bizottság Gáza Adminisztrációjáért, tehát voltaképp egy új átmeneti kormány. Ezzel párhuzamosan nemzetközi haderő kezdene állomásozni az övezetben, átvéve a katonai feladatokat az IDF-től. Ezután a Hamász saját hadseregét, a Kasszám Brigádokat kéne lefegyverezni, nekik már nehézfegyverzetük is van a PBS elemzése szerint. Eszközeik az új technokrata kormány ellenőrzése alá kerülnének.

Donald Trump amerikai elnök a keretmegállapodást akkor úgy kommentálta, hogy az nagy áttörés. „Soha senki sem gondolta volna, senki sem gondolta, hogy lehetséges lenne lefegyverezni a Hamászt. Ez mutatja, mekkora sikert értünk el Iránnal” – fogalmazott az elnök, alaposan előreszaladva. Izrael augusztus elején elutasította azt a 15 pontos amerikai rendezési tervet, Netanjahu már előtte jelezte, hogy nem bíznak a Trump által létrehozott Béketanács által javasolt terv végrehajthatóságában. „Nem lehet szó kivonulásról, amíg a Hamász teljes egészében nincsen lefegyverezve és amíg fenyegetést jelent a katonáinkra és polgárainkra” – mondta Netanjahu. „És amikor lefegyverzésről beszélek, akkor a nehézfegyverekre, könnyűfegyverekre, mindenféle fegyverre gondolok. És valódi lefegyverzésről beszélünk, nem valamiféle fiktív lefegyverzésről” – mondta. Arról, hogyan romlott Trump és Netanjahu viszonya, ebben a cikkünkben írtunk.

Izraeli források szeptember 17-én azt mondták a Jerusalem Postnak, hogy elsőként Trump Béketanácsán keresztül próbálják elérni a Hamász lefegyverzését, de ha ez nem sikerül, az IDF erővel fogja elérni ezt. Egy washingtoni forrás jelezte, Trump még mindig elkötelezett a terv mellett.

Sátortáborok

„Semmi sem igazolhatja ezeket az atrocitásokat” – emlékezett meg az október 7-i terrortámadásról António Guterres ENSZ-főtitkár hétfőn. Ugyanakkor kitért Gázára is, ahol „a civilek továbbra is elviselhetetlen körülmények között élnek”. Kiemelte, a halottak közül 20 ezer gyerek az ENSZ adatai szerint, és a világon Gázában van a legtöbb amputált végtagú gyerek.

A Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekmények vádja miatt 2024 végén nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Netanjahu és Joáv Galant volt izraeli védelmi miniszter ellen. Az ICC szintén elfogatóparancsot adott ki a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásának kitervelője, Mohamed Deif ellen, akit azonban már hónapokkal korábban likvidáltak. Az ICC szerint Netanjahu emberiesség elleni bűntetteket követhetett el, és erre megalapozott a gyanú. A bíróság példaként említette a civil lakosság éheztetését, mint hadviselési módszert, de gyilkossággal, üldöztetéssel és egyéb embertelen cselekményekkel is gyanúsítják.

Izrael kifogásolta a bíróság joghatóságát az üggyel kapcsolatban, ezt a kifogást elutasították. Netanjahu hivatala abszurdnak és antiszemitának nevezte a bíróság döntését, a testületet pedig politikailag motiváltnak és diszkriminálónak tartja.

A Dán Menekültügyi Tanács (DRC) a Deutsche Welle szerint arról írt egy jelentésében, hogy a 2025. októberi tűzszünetnek véget kellett volna vetnie a civilek szenvedésének, de közel egy évvel később nagyrészt névleg létezik csak. Azt írták, hogy közel 1,8 millió palesztin él a korábbi otthonától távol, sokszor embertelen körülmények között, sátortáborokban közkonyhákra hagyatkozva. Közművek sokszor nincsenek, csatornázás sem, az emberek a sátrukban vagy mellette ásnak latrinákat az Orvosok Határok Nélkül jelentése szerint. Az ivóvíz hiánya miatt tisztálkodni alig tudnak, ruháik mosásáról nem is beszélve.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kedden azt szorgalmazta, hogy a tél közeledtével fokozni kell a segélyezést. A szervezet palesztinai képviselője, Reinhilde Van De Weerdt felszólította Izraelt, ne tekintse kettős – polgári-katonai – felhasználásúnak az egészségügyi eszközöket. Ugyanis szerinte volt olyan művégtag-szállítmány, aminek beengedését négyszer is elutasították. Gázában kevés a tiszta ivóvíz, sokan ki vannak téve a téli áradásoknak és elszaporodtak a patkányok is, ami járványveszéllyel fenyeget.

A török Daily Sabah szerint október 4-én már tüntetések is voltak a Gázai övezet déli részén, hogy a tél közeledtével sátrakat, pokrócokat és alapvető ellátmányt kapjanak. „A sátraink szétszakadtak és a gyomrunk üres. Ne hagyjatok minket a bizonytalanságban” – állt egy transzparensen. Az előző pár télen a hideg téli esőzések és szélviharok sok sátrat megrongáltak. Az egyik demonstráló, Ijád Zomor azt mondta az Anadolu hírügynökségnek, hogy a tél beálltával „ponyvákra, sátrakra, élelemre és egészségügyi cikkekre van szükségünk, hogy ellenálljunk a heves esőnek és szeleknek”. Csak ezen a részen, Hán Junisz Fás Fárs nevű részén 6000 család 40 ezer tagja él egy sátortáborban.

A gázai civilek közül sokan nemcsak Izraelt, hanem a Hamászt is felelőssé teszik a szenvedéseikért. 2025-ben már tüntetések is voltak a Hamász ellen, sőt ellenérdekelt milíciák fegyveresen is összecsaptak a Gázai övezetet 2007 óta többé-kevésbé uraló szervezettel, amikor 2025-ben elkezdte visszafoglalni az IDF kivonulása után felszabadult területeket.

Trumpnak vannak tervei, de a gázai újjáépítés még messze

A Gázai övezet építményeinek 82 százaléka, 200 ezer épület megrongálódott, kétharmada elpusztult. Az ENSZ adatai szerint a tűzszünet óta szórványosan zajló izraeli támadások miatt az azóta eltelt időszakban 9 százalékkal nőtt az elpusztított építmények aránya. Jaco Cilliers, az ENSZ Fejlesztési Programjának különmegbízottja azt mondta a Guardiannek, hogy 61 millió tonnára becsülik a gázai romok össztömegét. „Ez körülbelül a hússzorosa annak a rommennyiségnek, amit a világ összes háborúja létrehozott az elmúlt 18 évben” – érzékeltette.

Trump Béketanácsa szeptember 24-én közzétett egy 2,45 milliárd dolláros gázai újjáépítési javaslatot, az ENSZ Közgyűlése farvizén. Hat hónap alatt 66 programot indítanának be, többek közt lakhatási, áramtermelési és hulladékkezelési jellegűeket. Persze sok pénz még nem áll rendelkezésre ehhez. Először 18 milliárd dollárt próbáltak összekalapozni, de csak 280 millió folyt be – a teljes újjáépítési költséget 71 milliárd dollárra teszik. Mivel a Hamász lefegyverzése még el se kezdődött, nincs dátum arra, mikor kezdjék a rekonstrukciót. A bejelentett újjáépítést Trump veje és békecsinálója, Jared Kushner vinné a hátán, ő el is ismerte, hogy különböző okokból csúszik a terv.

A Béketanács egyik tagja, az izraeli–amerikai üzletember, Michael Eisenberg azt mondta, a háborús övezetből előbb el kell szállítani és hatástalanítani a robbanószerkezeteket, majd elpusztítani a Hamász még mindig több száz kilométernyi alagútrendszerét. Csak ezután lehet szerinte nekikezdeni az építkezésnek.

A megbékélés és az újjáépítés is messze, a sebek mindkét oldalon annyira mélyek, hogy sok generáció fog kelleni a gyógyuláshoz. A Washington Post riportja a gázai határ izraeli oldalán azt mutatta, október 7. traumája még elevenen él, az izraeliek ezért nem tudnak foglalkozni a palesztinok traumáival. Ahogy egy – családja jó részét a holokausztban elvesztett – nő fogalmazott a Postnak: „Mi mind poszttraumásak vagyunk.”