Megszólal a riasztás a hangszóróból, mindenki tudja, mi a dolga – ilyen az élet egy repülőgép-hordozó fedélzetén
„Eseménydús volt. Őrület, de végül is ez munka. Ennyi az egész” – magyarázta egy bombán pihegve a Reuters tudósítójának a 23 éves Damon Dennard. Nem sokkal előtte megszólalt a vészhelyzeti riasztás a hangszóróból, társaival együtt pedig már szaladtak is a repülőfedélzetre. Fel kellett tenniük a bombákat a vadászbombázókra, amik bevetésre indultak a USS George Washington repülőgép-hordozóról.
A hírügynökség még szeptemberben lehetőséget kapott, hogy anyagot készíthessen a repülőgép-hordozó fedélzetén. Videó mellett képriport is készült arról, hogyan dolgoznak az Irán térségében szolgáló hajóflotta haditengerészei.
A Reuters munkatársainak sikerült egy sűrű időszakban érkezniük. Ekkoriban három nap alatt öt iráni olajtankert bombáztak le az amerikaiak bosszúból azért, mert Irán megtámadott egy amerikai hadihajót. A szintén bebocsátást nyert ABC tudósítója szerint 35 vadászbombázó, helikopterek és megfigyelő repülők vettek részt zömmel éjjeli bevetéseken. A Sky News riportere a gépek fel- és leszállásánál is a fedélzeten lehetett, a videóját itt nézheti meg.
A médiát azután engedték fel a repülőgép-hordozóra, hogy augusztusban elindulhatott hazafelé Irán közeléből a USS Abraham Lincoln, ami 2025 novembere óta teljesített szolgálatot a rajta lévő tengerészekkel együtt. A rekordhosszú küldetés során váltás nélkül dolgoztak, nem véletlen terjedtek el a pletykák, hogy a mentális állapotuk a hónapok előrehaladtával egyre rosszabb lett, öngyilkossági kísérletekről és vacak ellátmányról is érkeztek hírek.
Nem lehet tehát véletlen, hogy az amerikai haditengerészet megengedte a Reutersnek, hogy megnézzen egy másik hordozót, amivel demonstrálni akarták, hogy azon minden rendben. Annyit megkértek azért a riporterektől, hogy ne osszanak meg az anyagban műveleti információkat, azt sem, merre úszik épp az acélmonstrum. Annyi kiderült, hogy valahol az Arab-tengeren.
A USS George Washington alapvetően Japánban állomásozik, a legénység meglepetésére vezényelték át az Arab-tengerre, a helyére a USS Theodore Roosevelt érkezik. Ahogy a Lincoln esetén történt, a Washington küldetése is határozatlan időre szól. „Már a múlt hónapban haza kellett volna mennem, de ez a haditengerészet... Számíts a váratlanra!” – mondta egy matróz.
A Reuters szerint egy ekkora hajó voltaképp egy úszó város, amin ötezer ember él, több mint Brian Lasley parancsnokhelyettes kisvárosában, ahonnan származik. Ők olyan – tényleg kisvárosias – pozíciókban is dolgoznak, mint kasszás vagy káplár.
Brody Samaha segít a fedélzetről induló repülők „kilövésében”. Szerinte egyfajta táncrend működik a fedélzeten, mindenki ellenőrzi egymást. A repülőfedélzet szerinte nagyon veszélyes hely.
Gishon Wang az ejtőernyők specialistája, aki így beszélt a munkanapjairól: „Nekünk – jómagamnak is – az élet teljesen a hajó körül forog: a fedélzeten eszünk, alszunk, edzünk és dolgozunk. Akár a Közel-Keletre vezényelnek vagy más tengereken hajózunk, nagyrészt ugyanaz marad a mindennapi rutinunk, nem nagyon van különbség.”
Különleges munkája van Breana Roystonnak, aki a repülőgépek éjjeli mozgatásáért felel a hangár és a repülőfedélzet között. Ehhez óriási teherlifteket használnak. Royston gyakorlati munkavégzésének egy része egészen szürreális, előtte van a fedélzet modellje kicsi repülőmakettekkel. Mindig ott vannak ezek a makettek, ahol a valóságban is, így könnyű vizualizálni az egész elhelyezkedést.
„A múlt héten folyamatosan résen voltunk, manővereztünk, meg minden” – magyarázta a sűrű időszakot Royston. Ez szerinte egyszerre volt őrült, megterhelő, idegőrlő és szórakoztató.
Az iráni háború február 28-án kezdődött, amikor az Egyesült Államok és Izrael légicsapásokat indított Irán ellen, elsősorban annak katonai infrastruktúráját és nukleáris programját célozva. Az áprilisi tűzszünet nem hozott tartós rendezést, a felek azóta is hajtanak végre támadásokat, miközben az amerikai tengeri blokád és a Hormuzi-szoros hajóforgalmának iráni korlátozása a nemzetközi kereskedelmet is sújtja.
A Bloomberg arról írt pénteken, hogy Mohammad Akraminia, az iráni hadsereg szóvivője bejelentette, Irán légvédelme egyre felkészültebb, új légvédelmi eszközöket szereztek be. Irán ugyanis – nem függetlenül Donald Trump friss bombázási fenyegetéseitől – készül rá, hogy ismét komolyabb támadás éri. Ugyanakkor az amerikai félidős választásokig, november 3-ig nem valószínű ilyesmi, ugyanis pont a háború és az ennek okán elszállt üzemanyagárak miatt állnak rosszul Trump republikánusai a felmérésekben.
Brad Cooper admirális, az amerikai Középső Parancsnokság (Centcom) parancsnoka az előző héten arról beszélt, hogy a haditengerészet továbbra is az iráni hajókkal szembeni blokádra összpontosít. A Pentagon egy harmadik repülőgép-hordozót is a térségbe vezényelt 10 ezer haditengerésszel és tengerészgyalogossal. Az Egyesült Államok azt állítja, helyi légi fölénye van, ugyanakkor a háborúban már 81 légi eszköze – köztük drónok – is a veszteséglistára kerültek. Irán egy F-15-ös vadászrepülőt is leszedett már, a legénység túlélte, mindkettőjüket kimenekítették.
A folyamatos készenlét, a riadók magas esélye a bizonytalan ideig tartó küldetéssel felőrölheti a legénységet a hajón. Az említett Lincolnt is visszavonták végül, előbb Thaiföldön kötött ki, majd miután a tengerészek kieresztették a fáradt gőzt, valamint fölvettek ellátmányt, az Egyesült Államokig hajóztak. 265 napnyi szolgálat után október 9-én szállhattak végleg partra San Diegóban.
„A morál nagyon fontos nekünk” – mondta Jeffrey Heames ellentengernagy, az ötödik csapásmérő csoport parancsnoka. Nagy hangsúlyt fektetnek ezért arra, hogy a legénység telefonon és leveleken keresztül is tarthassa a kapcsolatot az otthoniakkal. „Néhány ilyen dolognak hatása van arra, mennyire tartanak ki a tengerészek az ilyen környezetben” – mondta Heames.
A Reuters beszélgetett az egyik haditengerésszel, Deandre Cookkal is azután, hogy videóchatelt feleségével és kislányával. Elismerte, nehéz távol lenni a szeretteitől, de „a távolság megerősíti a kapcsolatot”.
A hírügynökség riportereit a USS George Washingtonon érte a 2001. szeptember 11-i terrortámadás 25. évfordulója is. A támadás idején a legénység sok tagja még nem is élt. 9/11 után elkezdődött az USA évtizedeken át tartó terrorellenes háborúja, többek közt az afganisztáni, majd az iraki háborúkkal, illetve a szíriai misszióval. Sok amerikai bízott benne, hogy ezek lezárultával nem lesz több közel-keleti háború, amiben az USA is ilyen szinten érintett, de nem így történt.
Szeptember 11. áldozataira emlékezett meg a fedélzeten Ben Garrett káplán is. „Segíts megemlékezni azokról, akik előttünk eltávoztak” – imádkozott a halottakért. Arról beszélt, hogy a legénység sok tagja még nem nőtt fel, tanulnia kell a türelmet, a kapcsolatokat és a karrierügyi várakozásokat. „Szóval épp próbálnak rájönni, hogy legyenek felnőttek, miközben itt vannak” – mondta a katolikus pap.
Sokuk ráadásul az otthoni helyzetük miatt menekül a seregbe. A 24 éves Camren Pollard, a hajó egyik belső hírközlési szerelője azt mondta, azután csatlakozott a haditengerészethez, hogy látta, előző munkahelyén mennyire boldogtalanok az idősebb dolgozók. „Változtatni akartam az életemben” – mondta a fiatal férfi, aki szerint édesanyja megrémült a döntésétől, de kisöccse nagyon menőnek találta azt. „Nem gondolkozom sokat rajta. Ez egy munka” – mondta.