„Mindenki kiállt az ablakba és kiabált, lenyűgöző volt, aztán kimentek az utcára, az egész spontán volt”

Történelem, szabadság, bűnöző. Talán ezt a három szót hallottuk a leggyakrabban a belgrádi Slaviján ünneplő tömeg tagjaitól a mámoros vasárnap este. Három szó, 3-as számú lista. Ez volt a Szerbiában két éve tüntető, a mostani előrehozott parlamenti választásra politikai erővé szerveződő egyetemisták száma a szavazólapon. És talán mostantól Szerbia szerencseszáma is.

A szerb választási bizottság még nem közölt adatokat, de Aleksandar Vučić „rétegzett mintavételen alapuló előzetes adatokra” hivatkozva azt közölte, hogy az Egyetemista Lista (SL) a 250 fős szerb parlamentben 135-140 mandátumot szerez, az eddig kormányzó Szerb Haladó Pártot újrabrandelő Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia pedig 105-öt. Az SL eszerint 2,2 millió szavazatot kapott, míg Vučićék 1,72 milliót.

A Telex munkatársai is elutaztak Szerbiába vasárnap, hogy szemügyre vegyék, miként óvják a szerbek és magyarok együtt a tiszta választást a Vajdaságban, illetve hogyan fogadják az emberek az eredményt Belgrádban. Ez utóbbi az embert nagyban emlékeztette arra az őrült dzsemborira, ami Budapesten zajlott le április 12-ről 13-ra virradó éjszaka a Batthyány tértől a Nagykörútig, buszokon ugráló emberekkel, ész nélkül dudáló autósokkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel ünneplő fiatalokkal.

A mostani esetben mindezt szorozzuk meg pár tízezer szerbbel.

Cikkünk írásakor, hajnali 2-3 között is folyamatosan dudáló autók húznak el az ablak alatt, néha hangosan üvöltő vagy danolászó emberek sétálnak el. Persze ez semmi a Slavijához képest, ami Belgrád egyik centrális tere, egy nagy körforgalommal és szökőkúttal a közepén. De ne szaladjunk előre, irány a Vajdaság.

A Vajdaságban Magyarkanizsán, Kispiacon és Szabadkán jártunk, ahol a DE! Akcióközösség magyarországi csapata a helyiekkel karöltve volt résen a szavazókörök előtt. Ugyanis özönlöttek aznap a sajtóhírek arról, hogy Aleksandar Vučić politikai erejéhez kötődő figurák szavazókat buszoztattak – olykor rossz szavazókörbe –, láncszavazást szerveztek, lefizettek embereket voksokért. Sok helyen, főleg Dél-Szerbiában maszkos alakok vertek meg szavazóbiztosokat, megfigyelőket és választópolgárokat.

Ottjártunkkor konkrét szabálytalanságot vagy csalást nem láttunk, de a DE!-s csapat szerint folyamatos volt a buszoztatás. Akadt olyan csoport, aki beállított egy szavazókörbe, de kiderült, hogy rosszba hozták őket, nem ott kell voksolniuk. Volt aktivista, akinek beszóltak, mondván Magyar Péter szervezte be őket. A szavazókörökbe egyébként – kreatívan értelmezve az ezt megengedő jogszabályt – csak Kispiacon tudtunk bejutni képeket készíteni. A többi település szavazóköreiben mindig hosszas telefonálgatás kezdődött, majd közölték, előzetesen kellett volna regisztrálni.

A kampány ugyan látható volt Szerbiában, de talán nem volt annyira vizuálisan szennyező, mint Magyarországon tavasszal. A legtöbbször az Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia listájának plakátja jött szembe, ami az 1-es számot viselte. Hogy, hogy nem, a Szerb Haladó Párt dominálta lista a szavazólapon az első sorba lett kisorsolva. A plakátokat meg-megrongálták itt-ott, de a szembetűnő igazán az volt, micsoda matricaháború tört ki. Még az autópályák közepén lévő kandeláberekre is jutott valamelyik politikai erő matricájából, a városokban pedig mindent elcsúfítottak.

Szabadkán két szavazókört is megnéztünk, egyikbe sem engedtek be minket képeket készíteni. Mind a kettőnél tisztességes tömeg várta, hogy a szavazólapon kifejezhesse politikai álláspontját. Az emberek fegyelmezetten állták végig a néhol idegőrlően hosszú sort.

Szabadkán az ajtóból azért sikerült fotóznunk a jogszabályoknak megfelelően, itt – ahogy a képen látható – széksorral választották el az egy helyiségben kijelölt két szavazókört.

Belgrádban vihar előtti csend volt megérkezésünkkor. Minden ember sietett a dolga után, mások kapualjakban beszélgettek vagy épp beneveztek egy csevapra. Belgrád élte a kozmopolita életét, miközben ott volt a vibrálás a levegőben: vagy véget ér a Vučić-korszak, vagy hatalomban marad az államfőséget kormányfőségre cserélni vágyó veterán politikus. És persze a levegőben lógott, hogy húzzák-halasztják majd a választási eredmény kihirdetését.

A városban érezhető feszültség egyik gyújtópontja a Pionirski park volt, ahol a Vučić híveinek beceneve után elnevezett kormánypárti tábor, a Ćaciland helyezkedett el. Ezt még diáktüntetések kezdetekor hozták létre kormányközeli figurák, hogy ellensúlyozzák a belgrádi köztereket időnként leuraló egyetemistákat. Itt kezdetben „tanulni vágyó”, de az egyetemfoglalások miatt nem tudó hallgatók táboroztak, majd a kormánypárt híveinek széles spektruma megjelent itt. A parlament tüntetések idején innen hergelték a kormányellenes tábort.

A Ćacilandet vasárnap estére dupla kordonnal és rohamrendőri egységekkel vették körbe. Láthatólag inkább őket védték az esetleges kormányellenes tüntetőktől. Kora estétől gyülekeztek itt a jellemzően szabadidőruhát viselő, tüsire nyírt hajú, kapucnis pulcsis figurák. Este elterjedt, hogy 9 felé valamiféle provokációra készülhetnek, de végül ebből nem lett semmi. A többi már történelem.

Az Egyetemista Lista a Szávától északra elterülő Új-Belgrád egy modern irodaházának aljában várta az eredményhirdetést. A megjelenő újságírók mennyiségéhez képest szűkös helyiségben mindenki részeredményeket várt este 8 után, de kiderült, annyira sokan állnak még sorban, hogy el sem kezdődött a szavazatszámlálás. Egy gyors sajtótájékoztatón is ezt mondták csak be.

Épp a belvárosba indultunk vissza, amikor hatalmas üvöltözés támadt az egyetemistákat támogató, az irodaház mellett letáborozott motorosok között. Érett férfiak könnyes szemmel ölelgették egymás, üvöltöztek artikulálatlanul és bőgették a motorjaikat, mert kiderült: Aleksandar Vučić elismerte pártlistája vereségét. Amit ezután kapott Belgrád, azt még hosszú ideig megemlegeti, a főváros köztisztasági ügyosztálya biztosan.

Az egyre kövérebb tömeg a belváros fontos csomópontjait kezdte megszállni. Egy Crvena zvezda-kupagyőzelem után sincs annyi pirotechnikai eszköz, amennyi előkerült: repültek a tűzijátékok, durrantak a petárdák, égtek a görögtüzek. A szerbek sutba dobták a függőleges-vízszintes kettősséget, kikapcsolták a gravitációt, és felmásztak minden élőre és élettelenre, hogy a világ arcába üvöltsék (cirill betűkkel): vége a Vučić-rendszernek. Miután a parlamenthez vonult a tömeg, majd egy váratlan hátraarccal visszafordult, végül a Slaviján kötött ki, ahol tetőfokára hágott a dili.

A tér forgalma megbénult, ami autó, busz, troli vagy villamos épp át akart slisszolni a téren, az bennragadt a több tízezer ünneplő ember forgatagában. A 10-es villamosra rengetegen szálltak fel, egyszerre ugráltak, amitől a villamoskocsi is fel-le pattogott (akinek volt régen BME-s ismerőse, emlékezhet a sárga szöcske szokásra). Buszok tetejére, konténerekre, falakra másztak fel emberek, a tér középi szökőkút peremén felajzva danolásztak, a téren körtáncot lejtettek, vonatoztak, mindenki sípolt, dudált. És persze folyt a rakija.

„Nagyon boldogok vagyunk, Oroszországban nem láttunk ennyi reményt” – mondta egy orosz–moldáv pár orosz lány tagja a Telexnek. Ő három éve hagyta el Moszkvát, két éve él Szerbiában. Moldáv párja is 17 évet töltött Oroszországban. „Ez szokatlan nekünk, Oroszországban ez nem történik meg, lehetetlen” – mondta a férfi. Arról, hogy meddig dzsemboriznak, azt mondták, van munkájuk, hamarosan haza kell menniük:

„Holnap normális élet lesz, Szerbia ilyen: ma forradalom, holnap normális élet.”

Egy hatfős társaság minden tagjától azt kértük, mondjanak egy jelzőt a választásról, hogy mit éreznek. Ezek lettek: „szabadság, izgalom, elégedettség, boldogság, remény, mutatvány”. Ez utóbbin meglepődtünk, a körben ülő csapat egyik fiú tagja úgy magyarázta, hogy szerinte Vučić olyan számokat mondott be, amik voltaképp igazak, de ki tudja, fog-e más számokat közölni másnap. De azért hozzátette, „Ötszázezer szavazat különbség nem kevés”. A csapat egyik lány tagja hozzátette, „nem tudjuk elhinni két év küzdelem után, hogy szabadságban és boldogságban élhetünk”.

Két fiatal nő elmondta, részt vettek már egyetemista meneteken. Ők nem Belgrádban születtek, 2020 óta élnek itt. „Ez egy nagy nap, ez egy nagy dolog” – mondta egyikük az eredményre, amire nem számított. „Hihetetlen, hogy a diákok nyernek, holnap más számokra számítunk” – jelezte barátnője a bizalmatlanságát Vučić felé. „Fontos megjegyezni, hogy mi nem vagyunk diákok, már lediplomáztunk és dolgozunk, de támogatjuk az egyetemistákat” – mondta egyikük. Egy magánkívül lévő srác azt mondta, izgatottságot érez most, ez történelmi nap szerinte. „Mindig hittem benne” – mondta már ugrálva, majd a vasárnap esti terveire csak annyit vetett oda: „nincs miért aggódni”.

„Túláradó boldogságot érzek a pillanat óta, amikor meghallottam a híreket, alig tudtam megállni, hogy ne sírjak” – lelkesedett egy boldog férfi. „Épp a húgommal voltam, pont befejeztük a vacsorát, és néztük a Love Island valóságshow-t” – röhögte el magát azon, hol volt és mit csinált, amikor tudomására jutott az Egyetemista Lista győzelme. A mellette álló lány azt mondta, ő az Instagramjáról értesült Vučić bejelentéséről. Kiderült, a szüleik, sőt nagyszüleik is a diákokat támogatták, dacára annak, hogy az idősebb generáció Szerbiában kormánypárti. „Felfogták a helyzetet és az oldalunkra álltak” – mondta róluk a lány.

Matej – aki magyar felmenőkkel is rendelkezik – arról beszélt a Telexnek, hogy filozófiája szerint az életben nyerni kell, „nem számít, hogy személyes vagy társadalmi” győzelem az, és az egyetemisták nyertek. „A nap végén a világtörténelem legnagyobb korrupciója ellen nyertünk” – mondta Matej. Őt is érintette ez a korrupció, szerinte ha beteg az ember Szerbiában, nem kaphat megfelelő ellátást anélkül, hogy ismerne valakit, aki elintézné neki azt. Ő már dolgozik, adózik, ezért föltette a kérdést: „Hol van ez a pénz? A zsebeikben, családjaiknál” – válaszolta meg. Matej szerint Vučić húzni fogja az időt a hatalomátadásnál. „Minél hamarabb kerülünk hatalomra, annál jobb” – mondta. „Húsz éve harcolunk, tudunk még várni, de minden egyes nap életekbe, pénzbe, időbe kerül” – folytatta. Nagy változások jöhetnek Szerbiában, de szerinte ez akár évtizedekbe is kerülhet. Hogy meddig maradnak a Slaviján, nem tudják. „Megérdemeltük, akár két napig is itt maradunk” – zárta.

„Ez történelmi pillanat, annyira boldogok vagyunk, előtte még remegtünk az idegtől” – mondta Gordana a Telexnek. A mellette álló fiú, Marko szerint ez csak a kezdet, még hosszú út áll előttük. Nem szabad elhagyni az aktivizmust, és hogy kiálljanak, ha igazságtalanságot érzékelnek. „Ami aggaszt, az a szeretet Oroszország felé, ami még az ellenzékben is megvan” – aggódott egy sort az alapvetően oroszbarát országban. Hozzátette: „nem vagyok boldog az orosz zászlók látványától”. Marko szerint úgy nem lehet tüntetni egy diktatúra ellen, ha egy másik diktatúra zászlaja jelenik meg.

A mellette álló Gordana ezután felidézte, hogy épp mosogatott, amikor kintről nagy ujjongást hallott. A vele lévő srác épp befejezte a vacsoráját és egy taxira várt, ami hazaviszi, amikor megtudta az örömhírt. Marko még hozzátette – megtudva, hogy magyarok vagyunk –, „szuperboldog vagyok miattatok, nagyszerű új vezetőtök van, Magyar Péter elképesztő”.

„Megtiszteltetés a történelem részének lenni” – mondta egy egyetemista, Vladan. A mellette álló Stefan lelkesen hozzákiáltotta: „Megtelt a szívünk.” Nagyon boldogok, hogy vége az autoriter országnak. Ők is részt vettek több diáktüntetésen korábban. „A kormány nem kapott volna 40 százalékot, ha nem csal” – elemezték az állítólagos visszaéléseket. „Az emberek akarata erősebb volt, mint a csalás” – tette hozzá Stefan. Tartottak tőle, hogy a hatalom átadása zavargásokkal lesz teli, és nem lesz sima, de a választás végül szoros se lett. „Szerintem az átmenet sima lesz, az új kormány 15 napon belül megalakul” – reménykedett az optimista egyetemista.

„Kibaszott boldog vagyok” – mondta egy lány, Ivana. Barátnője, Sonja nyugodtnak mondta magát, „az érzések talán majd holnap vagy a következő napokban jönnek ki belőlem”. Mind otthon voltak, amikor megjöttek a hírek, „mindenki kiállt az ablakba és kiabált, lenyűgöző volt, aztán mindenki kiment az utcára, az egész spontán volt”. Az egyik lány elmondta, reggel még nem hitte volna, hogy ez megtörténhet, hogy nyernek. Pedig kint volt csütörtökön, az egyetemisták kampányzáróján is a Slaviján, látta az egységet. „Nincs esélye, hogy ne nyerjünk” – gondolta akkor, de aztán látta a szabálytalanságokat, és úgy vélte, a hatalmon lévők talán túl gonoszak, hogy hagyják magukat. „Több erőszakra és felfordulásra számítottam”, de a kormánypárti hívek egyszerűen félreálltak.

Ugyanígy tettek a rohamrendőrök is, akik hamar eltűntek az utcákról, a Slaviján semmilyen rendfenntartót nem lehetett már látni. A választási bacchanália így szabadon folyhatott. Jellemző záróképe volt az estének, hogy a szállásunk felé baktatva éjfél után egy nagy plakátra lettünk figyelmesek, aminek jelentős részét már letépték vad kezek. A meglévő harmadát két srác próbálta még cibálni, teljes testsúlyukkal rácsimpaszkodtak, de az nem engedett. Hogy Vučić engedni fog-e, és mennyit, az a következő napokban kiderül.