Oxfam: A szupergazdagok terelik a világot az éghajlati összeomlás felé, amiből masszív hasznot is húznak
A világ leggazdagabb 0,1 százaléka (8 millió ember) több szén-dioxid-kibocsátást okoz, mint a világ népességének legszegényebb 44 százaléka (3,5 milliárd ember) összesen – írja az MTI az Oxfam segélyszervezet jelentése alapján, amelyet a szervezet a novemberi törökországi ENSZ éghajlati csúcstalálkozó (COP31) előtt, kedden adott ki.
A jelentés szerint a leggazdagabbak hozzájárulása a mai szélsőséges hőhullámokhoz csaknem 400-szor nagyobb, mint a legszegényebb 50 százaléké. „A szupergazdagok kis csoportja több mint háromszor annyi szén-dioxid-kibocsátásért felelős, mint a szub-szaharai Afrika teljes lakossága (1,3 milliárd ember)” – érzékeltette a különbségeket a szervezet.
A jelentés kitért arra is, hogy világszerte mintegy 250 ezer ember használ magángépet, de ezek a magánrepülők tavaly összesen 16 millió tonna szén-dioxidot bocsátottak a légkörbe. Ez azt jelenti, hogy a magángépek két másodperc alatt több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint amennyit egy a világ legszegényebb 50 százalékába tartozó ember egy év alatt termel.
Az Oxfam szerint a leggazdagabb 1 százalék éves kibocsátása 1,9 millió hőhullám okozta többlethalálesetet fog eredményezni. Ezeknek a haláleseteknek több mint háromnegyede azokban az országokban fog bekövetkezni, amelyek a kibocsátás mindössze 8 százalékát adják.
Az Oxfam arra is felhívta a figyelmet, a szupergazdagok nemcsak jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a bolygó egyre közelebb kerül az éghajlati összeomláshoz, profitálnak is belőle – elsősorban az erősen szennyező iparágakba való befektetéseik, másrészt a természeti katasztrófák által teremtett piaci lehetőségek révén. A Guardian beszámolója szerint az Oxfam jelentésében azt írta,
a világ leggazdagabb emberei nem csupán az éghajlati összeomlás szennyező okaiból profitálnak, hanem egyre inkább a katasztrofális következményekből is hasznot húznak.
A globális egyenlőségért küzdő szervezet szerint a szupergazdagok szűk csoportja ugyanis jelentős összegeket fektet be a katasztrófavédelembe, a helyreállításba és az újjáépítésbe – ez a piac várhatóan évi 70 milliárd dollárról 92 milliárd dollárra nő 2029-re. Ez azt jelenti, hogy a bolygó leggazdagabb és legbefolyásosabb embereinek „kettős hasznot” biztosít az éghajlati válság.
Jean McLean, az Oxfam befolyásolási ügyekért felelős vezetője úgy fogalmazott, „a szupergazdagok a válság mindkét végén profitálnak: egyrészt a szennyező iparágakba történő folyamatos befektetések révén, másrészt pedig a virágzó »alkalmazkodási gazdaságba« történő befektetések révén.” McLean szerint ráadásul eközben a területi egyenlőtlenségek is folyamatosan nőnek: „Azok, akik a legkevésbé járultak hozzá az éghajlati válsághoz, viselik annak legsúlyosabb következményeit, míg azok, akik okozták, rendelkeznek a legjobb eszközökkel a védekezéshez.”
Az Oxfam 217 olyan vállalatot azonosított, amelyek hozzájárulnak az éghajlati összeomláshoz, miközben hűtőberendezések, árvízvédelmi gátak, tűzoltó felszerelések, közlekedési szolgáltatások, élelmiszerek, biztosítások és hitelek nyújtásával is foglalkozik. A szervezet azt is feltárta, hogy a szélsőséges időjárás vagy háborúk által kiváltott válságok 2020 óta mintegy 120 milliárd dollárral növelték az élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó vállalatok profitját.
A szervezet szerint a kormányok feladata lenne, hogy korlátozzák a vállalatok hatalmát a katasztrófák idején a vészhelyzeti reagálás, az újjáépítés és az élelmiszer-ellátási rendszerek terén. Az Oxfam hangsúlyozta azt is, hogy radikálisan csökkenteni kell az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségeket, többek között az éghajlati változásoknak ellenálló állami infrastruktúra és közszolgáltatások révén.
A szervezet a klímacsúcs országainak azt javasolta, hogy jelentősen növeljék a globális Dél számára nyújtott klímafinanszírozást, de anélkül, hogy mélyítenék a szegény országok adósságterheit, és 2035-ig háromszorozzák meg az alkalmazkodásra szánt összeget. Emellett a leggazdagabbak, a magánrepülőgépek, az olaj- és gázipari vállalatok, valamint a környezetszennyező vállalatok magasabb adóztatását is szorgalmazta.
„Mindenki azt szeretné hinni, hogy az éghajlatváltozás egy közös probléma, pedig nem az. Az éghajlati válság kezelése valójában nagyon egyszerű: szabályozni kell a leggazdagabbakat, korlátozni kell a hatalmukat, csökkenteni kell a kibocsátásukat, és meg kell adóztatni a vagyonukat” – összegezte a jelentés tanulságát a szervezet éghajlatváltozási politikáért felelős vezetője.
