A Vučićot megbuktató szerb ellenzék sokszínű, kormányfőjelölt még nincs, és ők is csak fokozatosan fordulhatnak majd az EU felé

A győztese már megvan a szerbiai választásoknak, azt azonban még nem lehet tudni, ki lesz az ország miniszterelnöke. Az Egyetemista Lista – az Egyetemisták Győznek (SL) meggyőző többséggel söpörte el a 14 éven át hatalmon lévő Szerb Haladó Pártot (SNS) és az országot kormányfőként, majd elnökként 12 éven át vezető Aleksandar Vučićot.

Nemcsak az a kérdés azonban, hogy név szerint ki lesz a kormányfő, hanem az is, hogy milyen külpolitikai irányt követ majd az SL által megalakítandó kormány, hiszen a korrupció felszámolásának ígéretével győzedelmeskedő párt a kampány alatt részleteiben kerülte a legérzékenyebb külpolitikai kérdéseket. Ezek közé tartozik, hogy hogyan viszonyul Koszovóhoz, milyen legyen a tagságot hivatalosan megcélzó ország kapcsolata az EU-val, és milyen legyen az Oroszországhoz fűződő viszonya, amelyet nemcsak a történelmi, vallási közösség, de az energiafüggés is meghatároz.

Ki lesz a kormányfő?

Az újvidéki vasútállomás előtetejének tragikus leomlása után indult tüntetésekből kiemelkedett SL ereje épp abban volt, hogy nem egyetlen személy köré épült, hanem sikeresen megőrizte politikusmentes, népi jellegét. Épp ezért azonban nem egyértelmű, hogy a kormányalakításra egyedül is elegendő mandátumot szerzett párt listavezetője, Ilija Srdanović lesz a kormányfő. A Telexnek Újvidéken interjút adó kardiológus, egyetemi oktató mellett egyre több szó esik Dejan Šoškić közgazdászról, aki még a Vučić-korszak előtt két éven át a Szerb Nemzeti Bankot is vezette.

„A decentralizált szervezet a kampány alatt előny volt, most új fázisba lépünk, amikor a döntéshozatalhoz más felállásra van szükség”

– mondta a Telexnek Ivan Đurić. A szerbiai Kutatási, Transzparencia- és Elszámoltathatósági Központ (CRTA) elemzője szerint hamarosan kiderül, hogy melyikőjük lesz a befutó – miután a legtöbbször az ő nevük merül fel. „De nem kell túlgondolnunk a folyamatot. Épp arról van szó, hogy paradigmaváltáshoz érkezett Szerbia: nem a kulisszák mögött, hanem a kompetens intézmények keretein belül születnek meg a döntések. A kormányalakításhoz szükséges döntéseket a parlament fogja meghozni, és a kormány lépéseit a kormány határozza meg – az egyetemisták az SL győzelmével a parlament és a kormány kezébe adták a döntés jogát” – mondta Đurić.

Miután összeül az új parlament – ennek 30 napon belül kell megtörténnie –, 90 napon belül kell megalakulnia az új kormánynak. Persze a folyamat vélhetően sokkal gyorsabb lesz, már csak azért is, mert két hónapon belül Szerbiában előrehozott elnökválasztás is lesz. A vasárnapi, előrehozott parlamenti választás előtt Vučić azért mondott le fél éven belül úgyis véget érő második elnöki mandátumáról, mert azt remélte, hogy átmentheti a hatalmát a kormányfői székbe. Ezt azonban az SL sikere keresztülhúzta.

Eddig az SL államfőjelöltről sem beszélt, de most az elsődleges feladata úgyis a kormányalakítás lesz, majd utána derülhet ki, hogy a másik választáson ki lenne a jelöltjük.

Az újvidéki tragédia felelőseinek elszámoltatásával kezdenek

Az újvidéki vasútállomás előtetejének leomlásával kapcsolatos felelősség feltárását és az ügy lezárását nevezte elsődleges feladatnak Srdanović hétfőn a 021.rs újvidéki hírportálnak adott interjújában, amit az MTI szemlézett. Szerinte végig kell vinni a tragédiát megelőző, feltételezett korrupciós cselekményekkel kapcsolatos eljárásokat, meg kell állapítani a felelősséget, és igazságot kell szolgáltatni az áldozatoknak és családjaiknak.

Jogi és igazságügyi szakértők dolgozzák ki a leendő kormány programjában az ügyészség és a rendőrség működési problémáinak megoldására, valamint a tragédia ügyében folytatott eljárások hiányosságainak orvoslására vonatkozó javaslatokat, mondta a politikus. Az is Srdanovićék célja, hogy felszabadítsák az állami intézményeket a pártpolitikai befolyás alól, és helyreállítsák a közbizalmat. „Remélem, hogy elkezdünk bízni a rendőrségben, az ügyészségben, a bíróságban, a közvállalatokban” – mondta. Azt szeretnék, hogy az emberek bármely közintézménybe belépve otthon érezhessék magukat.

„Örülünk, hogy sikerült megtennünk az első lépést” – mondta a választási győzelemről. A következő feladat a kormányalakítási tárgyalások lefolytatása, majd az egyetemisták programjának megvalósítása lesz. „Remélem, hogy ezeket ugyanolyan jól és színvonalasan végezzük majd el, mint ahogyan a választásokkal kapcsolatos feladatot is teljesítettük.”

A Telex tudósítói interjúztak az Egyetemista Listán a legmagasabb, 49. helyen szereplő vajdasági magyarral, Beszédes Nagy Andreával is. Az eddig általános iskolai tanárnőként dolgozó Beszédes Nagy nem tudott még konkrét választ adni, hogy milyen módon akarják megváltoztatni az oktatási rendszert, ahogy más szakpolitikákra sem. Még nem egyeztettek, „megvárjuk, hogy a Köztársasági Választási Bizottság jóváhagyja a mandátumokat”. Nem sietnek, minden lépésről lépésre történik majd. „A tervek készen vannak, az egyetemisták 11 pontos programjában az oktatás is fontos szerepet kap”, és azon kívül van egy kész kormányprogram is.

Arról műsorunkban is beszéltünk, hogy mi várható az új kormánytól:

EU-tagjelölti kérdések

Az SL győzelmét a korrupció visszaszorításának igénye hozta meg – a 16 ember életét követelő tragédia az újvidéki vasútállomásnál a pénzek ellopása miatt rosszul elvégzett felújítási munkák bizonyítéka volt –, így nem is volt különösebb elvárás a kampány alatt, hogy szó legyen Szerbia külpolitikai irányáról, ám ez az új kormány megalakulásával aktuális lesz.

Szerbia 2012 óta EU-tagjelölt ország, de a csatlakozási tárgyalások eddig nagyon lassan haladtak, nagyrészt épp Vučić egyre inkább kézi vezérlésű, az EU demokratikus elveivel ellentétes rendszere miatt. A 35 fejezetet külön egységekre bontó hat klaszter egyikét sem zárták még le, sőt meg sem nyitották mindet.

„Az EU-tagságot 2008-ban, Koszovó függetlenségének kikiáltása után is többen támogatták, mint ma” – mondta Đurić. A helyzet a NATO-tagsággal még ellentmondásosabb: 2000-ben, alig tíz hónappal azután, hogy a NATO Szerbiát bombázta a szerb hadsereg koszovói etnikai tisztogatást célzó akciói miatt, nagyobb támogatottságot élvezett a katonai szövetséghez történő csatlakozás, mint ma.

„Pedig abban az évtizedben is a Nyugatot okolták a nacionalisták mindenért, de akkor még volt szabad sajtó, így a nyilvánosság több forrásból tájékozódhatott, voltak még társadalmi viták” – jegyezte meg az elemző. Az elmúlt csaknem 20 év, és különösen az SNS-hez fűződő utóbbi 14 azonban egyre szűkülő nyilvánosságról és a kormányzat mindent elsöprő narratívájáról szólt. „A társadalmi hozzáállást ma ez a régóta tartó propaganda határozza meg, ezen csak akkor lehet változtatni, ha a nyilvánosság újra szélesebb körből tájékozódhat.”

Az EU sokáig elfogadta tárgyalópartnernek Vučićot, még ha az ellentét egyre erősebb is volt a csatlakozás állítólagos igénye és a szerbiai politikai berendezkedés között. „Ennek a 14 éve növekvő ellentétnek az árát kell most megfizetnünk” – azaz idő kell, hogy a társadalom kiegyensúlyozottabb véleményt alakíthasson ki Oroszországról, az EU-ról „és főleg Koszovóról”, vélte az elemző. Ezután lehet árnyaltabb az ezeket érintő kormányzati álláspont is.

„A koszovói függetlenség elismerésének felvetése az elmúlt 18 évben politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő” – ebben több okból is csak lassú elmozdulás lehet Vučićhoz képest. Az egyik a már említett, eddig szűk korlátok között zajló nyilvánosság, a másik, hogy

az SL gyökerei a vučići korrupció felszámolásában vannak, nem pedig az EU-pártiságban, hiszen a szerveződés a radikális nacionalistáktól az EU-pártiakig a társadalom széles rétegeit lefedheti.

Đurić szerint most a függetlenség elismerése nélkül, de a kapcsolatok normalizálása lehet a cél Szerbia és Koszovó között. Ez összhangban lenne az EU-val is, elvégre erre Vučić is tett ígéretet, ám tudatosan kettős játékot játszott: Brüsszelben adta a konstruktív politikust, otthon azt, aki mindent megtesz az ellenkezőjéért, Szerbia nemzeti, történelmi és területi érdekeire hivatkozva.

„Előrelépés Vučićhoz képest az új kormánytól első lépésben tehát az lenne, hogy amit vállal, annak eleget tesz, még ha az nem is jelenti a függetlenség elismerését.” Đurić szerint ilyen kényszer nem is nehezedik Szerbiára, elvégre az EU-ban is van öt ország – Románia, Spanyolország, Görögország, Ciprus, Szlovákia –, amely nem ismeri el Koszovó önállóságát. És nem tervezi ezt az új szerb vezetés sem: „Küzdeni fogunk azért, hogy Koszovó és Metohija Szerbia része maradjon, összhangban az ENSZ BT 1244-es határozatával” – áll az SL nemrég közölt külpolitikai programjában.

Elutasítják az Oroszország elleni szankciókat

Ugyanebből kiderül, hogy Oroszországot illetően sem lehet 180 fokos fordulatot várni, csak lassú elmozdulást. Vučić sokat épített Oroszország hagyományosan pozitív, a közös vallásra, a cári Oroszországból eredeztethető szláv testvéri kapcsolatot hangsúlyozó képre. Ezt Vlagyimir Putyin Oroszországa is felerősítette Koszovó függetlenségének elutasításával és különösen azzal, ahogyan megteremtette a földgáz- és kőolajexporttal Szerbia energiafüggőségét az orosz forrásoktól.

Ahogy Vučić is elutasította az Ukrajna ellen indított háború miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciókat, úgy elutasítja azokat az SL is. A már idézett külpolitikai program szerint „elvi álláspont az Orosz Föderációt érintő szankciók” ellenzése, mondván, „a szankciók politikai állásfoglalást tükröznek, és nem járulnak hozzá a politikai és biztonsági kihívások megoldásához”.

Đurić szerint Oroszország alkupozíciója Szerbia energiafüggősége miatt is erős, ezen csak az EU-s partnerek enyhíthetnek infrastrukturális beruházásokkal, a gázszállítás diverzifikálását lehetővé tevő interkonnektorokkal. „Magyarországon a Moltól bérel Szerbia gáztároló kapacitást, de Bulgáriával, Romániával is kell infrastrukturális együttműködés” – mondta Đurić.

Moszkva kivár

Bár a Kreml narratívája általában úgy szól egy-egy látványos kormányváltásnál, hogy „külföldről irányított színes forradalom” zajlik, az orosz vezetés egyelőre visszafogott volt az SL győzelmének értékelésekor. Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov reményét fejezte ki, hogy Oroszország és Szerbia között megmarad a baráti kapcsolat.

A Reuters beszámolója szerint azonban a háttérben az orosz vezetés
aggodalmakkal fogadta Vučić távozását, attól tartva, hogy az EU-csatlakozás előmozdítása érdekében nagy nyomás nehezedik majd az új szerb kormányra, és ezzel Moszkva elveszítheti egy újabb szövetségesét, ahogyan az Magyarországgal is történt Orbán Viktor veresége után. Igaz, ezt az aggodalmat árnyalja, hogy sem Magyarország, sem Szerbia nem tervezi, hogy nullára csökkenti az orosz energiahordozók importját.

Moszkvában megnyugtató hangok hallhatók az SL képviselőitől is. Az orosz RT Balkan televíziónak Jovo Bakić szociológus arról beszélt, hogy „tiszteljük
Oroszországot mint nagyhatalmat és történelmileg fontos partnerünket, és sok esetben védelmezőnket”, ezért nem lesz változás Szerbia Oroszországot érintő külpolitikájában.

A londoni King’s College külpolitikai oktatója, Vuk Vuksanovic szerint az új szerb kormány nem akar majd ellenséges álláspontot felvenni Moszkvával szemben, mert „az országnak továbbra is szüksége van kedvezményes gázárakra, a koszovói vita megoldatlan maradt, a közvélemény egy része pedig továbbra is kiábrándult a Nyugatból”. Arról 2022 végén helyszíni riportunkban is írtunk, hogy a lakosság körében miért népszerűbb Oroszország, mint a Nyugat.

Azonban a londoni elemző Đurićhoz hasonlóan úgy látja, hogy ez változhat, ahogyan az eddig Vučić befolyása alatt lévő bulvárlapok már nem fogják magasztalni Oroszországot. A lassú változás lehetősége valójában a nyugati és keleti hatalmak között egyensúlyozó Vučić politikájában is benne volt: sosem ismerte el a Krím félsziget és a Donbasz orosz annexióját, sőt Szerbia tavaly nyáron már több mint 800 millió euró értékben adott el lőszereket közvetítőkön keresztül Ukrajnába. Emellett augusztusban Vučić még Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is találkozott Belgrádban, és a Kárpáti Nyolcak (C8) kezdeményezésben is benne volt.

Szerbia energetikai kiszolgáltatottságának kiemelten fontos eleme a NIS olajtársaság helyzete. Az ország egyetlen olajfinomítóját is birtokló vállalatban jelentős az orosz tulajdonrész, így nemzetközi szankciók vonatkoznak rá, amelyek alapesetben lehetetlenné teszik, hogy kőolajhoz jusson. Ezt a szankciót ideiglenesen feloldották annak érdekében, hogy az ellátás biztosítható legyen addig, amíg az orosz fél túl nem ad saját érdekeltségén, amelyet a tárgyalások szerint a Mol venne meg.

A sokszereplős – orosz hozzájárulást, amerikai szankciók alóli mentességet, szerb politikai döntést igénylő – ügylet azonban egyelőre húzódik. Bár nincsen arról szó, hogy végül ne vehetné meg a NIS-ben lévő orosz tulajdonrészt a magyar olajvállalat, tény, hogy az elvi megállapodás még Orbán és Vučić hatalmának elvesztése előtt született, a két politikus távozása új helyzetet teremthet, amelynek tisztázása időt igényel.

A szerb kormánynak eredetileg nem lett volna ellenére, ha megszerezhette volna az orosz tulajdonrészt, de lehetőségei akkor és most is korlátozottak voltak. Az SL felől a magyar fél felé pozitív jelzés lehet, hogy az EU-kapcsolatokról szóló, már idézett külpolitikai programban külön megemlíti a kétoldalú kapcsolatok között a Magyarországgal fennálló viszony fontosságát.

„A NIS-t érintő ügyletről kevés információ szivárog ki. Most egyelőre jön olaj a szankciók felfüggesztésének köszönhetően, de sok függ a tárgyalásoktól, és annyit tudunk, hogy a magyarországi választások után lelassult a folyamat, de hogy melyik fél miatt, az nem világos” – mondta Đurić. Megjegyezte, hogy a NIS működése nélkül megbénul az ország, mert Szerbia településeinek negyedén kizárólag a szerb olajtársaság benzinkútjairól szerezhető be üzemanyag. Az Oroszországot érintő szankcióktól így sem mentesül teljesen a NIS, fizetni például Visa bankkártyákkal nem is lehet a kutakon.

Az érzékeny ügyek nélkül is közeledhet Szerbia az EU-hoz

Đurić szerint Vučić leváltásával nem egyszerűen egy másik politikai erő került hatalomra, hanem teljes paradigmaváltás lehetősége előtt áll az ország, még ha ehhez idő is kell. Koszovóban és a boszniai Szerb Köztársaságban is eltűnnek a proxypártok, Belgrád a kisebbségek jogainak biztosításáról fog a jövőben tárgyalni, nem pedig csak felhasználni őket a feszültség fenntartásához.

„Szerbia elkötelezett a jogállam, a sajtószabadság biztosításában, a korrupció visszaszorításában, ezek az EU elsődleges elvárásai is, és ezt várja el leginkább a szerb társadalom is” – azaz ezen a területen az érdekek egybeesnek, anélkül, hogy bármilyen előrelépés lenne Koszovó vagy Oroszország vagy az EU-tagság ügyében.

A jövő héten adja ki az Európai Bizottság a csatlakozási folyamatban részt vevő országokról szóló éves jelentését, amelyben már visszaköszönhet a szerbiai választás pozitív hatása és az SL jelzése a jogállam megerősítésének szándékáról. „Azzal, hogy az évtizedek óta tartó EU-ellenes manipuláció véget ért, önmagában is várható, hogy a következő hónapokban az EU-tagság támogatottsága látványosan nőni fog. Mindegy, milyen semlegességről szóló kormányzati retorika lesz, bizonyos, hogy az országnak EU-pártibb kormánya lesz, mint 2002 óta valaha is volt” – mondta a CRTA elemzője.