„A terv az volt, hogy Magyarország legkeletibb pontjától a legnyugatibbig elfussak hét nap alatt, és közben tízezer angol fontnyi támogatást gyűjtsek egy hátrányos gyerekekkel foglalkozó magyar civil szervezet számára”
– mondta lapunknak Benjamin Marshall, 26 éves brit–magyar ultrafutó. Az egyik célja sikerült, és a másik is majdnem. Az év elején jött az ötlet, hogy a tavalyi 220 kilométeres tanzániai ultramaratont megfejelje egy magyarországi távval. Így jött ki a 650 kilométeres nyomvonal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Garbolctól a Vas megyei Felsőszölnökig.
Benjamin Marshall szeptember 27-én, vasárnap indult, és az első három nap végig napi száz kilométereket futott. „Túl agresszívan kezdtem, a testem nem bírta a nyomást”, mondta. A negyedik nap le kellett lassítania, mert mindkét lába megsérült a terheléstől, a térdével és a sípcsontjával volt gondja.
A futó szerint kevés idő volt a regenerálódásra, de az ötfős baráti-családi kísérőcsapat összerakta, és tovább tudott menni. Az ötödik és a hatodik napon így is inkább csak gyalogolt, a két nap alatt összesen 40 perc alvással. A hetedik napon döntést kellett hoznia, hogy egy nappal később, de csapat nélkül fejezi be a kitűzött távot, vagy marad a hét napnál, és Bocföldén, 575 kilométer után kiszáll.
Benjamin Marshall inkább az utóbbit választotta, mert fontosabbnak tartotta a csapattal együtt befejezni és ünnepelni, mint magányosan, csapat nélkül befutni másnap a célba, csapatának tagjai ugyanis csak hét napra vettek ki szabadságot.
A fizikoterápiás szakembert is tagjai között tudó csapat lakókocsival kísérte Benjamint a futás alatt. Kívülről a legvérfagyasztóbb pillanatnak az tűnt, amikor az ötödik napon a megerőltetéstől elkezdett folyni az orra vére, de az Benjamin szerint nem volt vészes. Sokkal rosszabb volt, amikor először belenyilallt lábába a fájdalom és rájött, hogy kicsit túltolta a napi futást. Vagy amikor felkeltették egy tízperces szundiból, hogy tovább kell menni. „Az nagyon nehéz volt”, mondta.
A legjobb pillanatokat futás közben élte át, főleg az első három napon, amikor még jól ment. Ilyenkor teljesen kikapcsolt, nem gondolkodott semmin, csak futott az erdőkön-mezőkön át, csendes utakon. De ugyanilyen jó volt a nap végén az utolsó pontra befutni a rá váró csapathoz. A futást végül október 3-án, szombaton fejezte be.
„Most a lábaim szét vannak roncsolva, az egész testem kuka, de benne van, hogy jövőre lehet csinálunk egy új futást”, mondta Benjamin Marshall. Hozzátette, ez volt az egyik legelképesztőbb és legemlékezetesebb hét az életében, és összességében jól érezte magát.
Nem ez az első nagyobb futása, ami közben jótékony célra gyűjt. Idén a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Csodaműhely Egyesület számára gyűjtött össze eddig 10500 fontot, azaz 4,5 millió forintot. (Azért angol fontban kérte a pénzt, mert a világban számos helyen vannak ismerősei, és a megszokott adománygyűjtő platform is fonttal működik.)
Benjamin Marshall, aki anyai ágon magyar származású, nem alapok nélkül vágott bele a 600 kilométeres futásba. Gyerekkorában sportszerűen triatlonozott, megcsinálta a fél Ironmant és az Ironmant, és ultrafutó versenyeken is volt. A Magyarországot átszelő Garbolc–Felsőszölnök útvonal nem hivatalos, saját maga tervezte meg településről településre. A futásnak nem csinált nagy hírverést, saját Instagram-oldalán osztott meg csak képeket ismerőseinek, lapunk is csak egy barátjától értesült a teljesítményről.
Hasonlóan grandiózus projektbe vágott bele Simonyi Balázs, az ULTRA című film rendezője és főszereplője 2023-ban, amikor új rekordot jelentő 15 nap és 6 óra 50 perc alatt teljesítette futva az országos Kéktúra 1172,5 kilométeres távját.
Magyarország nyugat-keleti átszelését tűzte ki célul a már évek óta megrendezett Hungarian Divide kerékpáros verseny, aminek idei kísérőeseményén, a Tour Horizonton egy Down-szindrómával élő magyar kisfiú is indult az apjával, és sikeresen teljesítette a 700 kilométeres távot.
