Rendszeresen hozza haza a döglött állatokat a macskája? Az Ökológiai Kutatóközpont azt kéri: fényképezze le őket

Akinek van macskája, az biztosan találkozott már félig (vagy teljesen) elhullott egérrel, gyíkkal, madárral a küszöbön. Azt már rendesen kikutatták, hogy miért hozza ezeket ajándékba nekünk a négylábú vadász – leginkább azért, mert az otthona a legbiztonságosabb hely számára, ahol az ételt tárolni tudja, és szeretné meg is osztani azt a gazdival –, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont viszont most arra kíváncsi, hogy milyen vadon élő állatok kerülnek kapcsolatba a házi macskákkal. Ehhez pedig arra kérik a gazdikat, hogy fotózzák le a macskáik zsákmányát.

Ha valaki részt akar venni a MACSKAPRÉDA Projektben, nem kell mást tennie, mint lefényképezni az elejtett állatokat, felírni a megfigyelés helyét és idejét, valamint néhány mondatot arról, hogy mi történt.

A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a küszöbre kerülő zsákmány csak töredéke lehet annak, amit a macska valójában elejt. Egy 66 vizsgálat eredményeit összegző ausztrál elemzés szerint egy kijáró, vadászó házi macska évente nagyságrendileg kétszáz gerinces állatot ejthet el. Az ausztrál kedvencek teljes éves zsákmányát több százmilliós nagyságrendűre becsülték; az elemzés szerint az elejtett állatoknak átlagosan csak mintegy 15 százaléka került haza. Az Egyesült Államokban a szabadon mozgó – gazdás és gazdátlan – macskák által évente elejtett madarak és emlősök számát már milliárdos nagyságrendűre becsülték. Ezek a számok országtól és élőhelytől függő becslések, de jól érzékeltetik, mekkora és milyen nehezen megfigyelhető jelenségről van szó.

Éppen ezért különösen értékesek lehetnek azok a megfigyelések, amelyekhez a kutatók egyébként nem férnének hozzá. A közösségi tudomány, vagyis a citizen science lényege, hogy a kutatásba nem hivatásos kutatók is bekapcsolódhatnak: megfigyeléseket gyűjtenek, fényképeznek, adatokat osztanak meg, amelyeket később a kutatók ellenőriznek és elemeznek. Így sokkal nagyobb területről és hosszabb időszakból gyűlhet információ, mint amire egyetlen kutatócsoport terepi munkával képes lenne.

A módszer erejét korábbi macskakutatások is mutatják. Egy klasszikus brit vizsgálatban több száz háztartás közel ezer macskájának hazahozott zsákmányát dokumentálták öt hónapon át; ezekből az adatokból országosan több tízmilliós nagyságrendű zsákmánymennyiséget becsültek. Egy újabb, iNaturalist-adatokra épülő kutatás pedig több mint száz macska-denevér találkozást gyűjtött össze 31 országból, és legalább 16 olyan denevérfajt azonosított macskazsákmányként, amelyek egy korábbi szakirodalmi összesítésből még hiányoztak. Vagyis egy hétköznapi észlelés valóban képes új tudományos információvá válni.

A MACSKAPRÉDA Projekt kutatói a lakosság bevonásával gyűjtenek adatokat a házi macskák által elejtett, megsebesített vagy hazahozott vadon élő állatokról. A Magyarországra és a környező országokra, tágabban a Kárpát-medencére összpontosító kutatás emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és gerinctelenek megfigyeléseit egyaránt várja.

Egy lefotózott zsákmányállat olyan faj jelenlétére is felhívhatja a figyelmet, amivel egyébként ritkán találkozunk. A rejtett életmódú vagy éjszaka aktív állatok könnyen elkerülik a figyelmet, dokumentálásuk így a környék élővilágáról is kiegészítő információt adhat. Sok, jól dokumentált megfigyelés együtt azt is megmutathatja, hogy milyen fajok jelennek meg gyakrabban a bejelentett zsákmányban, és hol történnek ilyen esetek.

A zsákmányfajok azonosítása hosszabb távon a vadon élő állatok és a házi macskák közötti lehetséges fertőzési kapcsolatok kutatásához is támpontot adhat. A macskák ugyanis több olyan állatcsoporttal – például rágcsálókkal, madarakkal vagy denevérekkel – kerülhetnek közvetlen kapcsolatba, amelyek különböző kórokozók gazdái lehetnek.

A megfigyeléseket a kutatók az iNaturalisten várják. Azt írják: ha lehetséges és biztonságos, érdemes több képet készíteni a zsákmányról úgy, hogy az állat jellegzetes testrészei jól láthatók legyenek. Sokat segít a méret érzékeltetése is, valamint néhány mondat a helyzetről: a macska hazahozta az állatot, a szájában vitte, vagy valaki látta a támadást? Élő, sérült vagy elpusztult volt a zsákmány? Ismert volt-e, hogy melyik macska vett részt az esetben? Ezek az apró részletek teszik igazán jól használhatóvá a megfigyelést. A részvételhez regisztrálni kell az iNaturalisten, majd csatlakozni a MACSKAPRÉDA Projekthez.