Az újonnan felállt Élő Környezetért Felelős Minisztérium (ÉKFM) egyik első intézkedése volt, hogy a védett erdőkben leállították a fakivágásokat. A moratóriumot szeptember 30-ig hirdették ki, és bár civil szervezetek kérték a tilalom meghosszabbítását, Gajdos László miniszter ezt nem tette meg.
„Átalakítjuk az állami erdőgazdálkodást, hogy a profit helyett végre az ökológiai szemlélet legyen az irányadó” – írta Gajdos még május közepén, de a moratórium feloldása is azt jelzi, hogy ez az átalakítás nem ment végbe, még nagyon az elején járnak, és nem mindenhol sikerül megszabadulni a sok esetben indokolatlanul nagy természetpusztítással járó gyakorlattól. A Greenpeace szerint így „semmilyen törvényes akadálya nem lesz annak, hogy újra felzúgjanak a láncfűrészek védett erdeinkben”. Sokan már eleve képmutatónak tartották a moratórium időpontját és időtartamát is, mert jellemzően nem a nyári, kora őszi időszakban zajlanak a fakitermelések.
Gajdos a moratórium feloldását a tűzifaellátás biztonságával indokolta, de természetvédők szerint a megfelelő mennyiségű szociális tűzifa kitermeléséhez egyáltalán nem kellene hozzányúlni védett erdőkhöz. Erre tökéletesen elegendők az alacsony természetességű erdők, amelyek egy részét nyugodtan lehet akár faültetvénynek is hívni, annyira sivár az élővilága. Civilek a kormányzati döntések ellentmondásaira is felhívták a figyelmet: elsőre nehezen összeegyeztethető a tűzifa árának áfacsökkentése és az erdők megóvása. Ezt a két politikát próbálja meg összefésülni az Élő Környezetért Felelős Minisztérium.
Azt, hogy a minisztériumon belül is nagy lehetett a harc a fakitermelési lobbi és a természetvédők között, a Gajdos Facebook-oldalán közzétett, többször módosított posztból is le lehetett szűrni. A Greenpeace mutatott rá, hogy több változat került ki, amikor a miniszter a szociális tűzifát hozta fel érvként. Az első változatban még azt írták, hogy az őshonos erdők megmaradnak, idén kizárólag invazív fafajokat, beteg, fertőzött fákat és energiaerdőket termelnek ki. Ez a terv aztán felpuhult, egy másik verzióban már az szerepel, hogy a minisztérium kijelöl olyan magas ökológiai értékű erdőállományokat, amelyeket szigorúan védenek, és nem szolgálhatnak a jövőben faanyagtermelést, más területeken pedig olyan művelésre állnak át, amely biztosítja az erdők megmaradását, a klímavédelemben és az ökológiában betöltött szerepüket, de a tűzifa-kitermelést is. Ez utóbbi meghatározás tehát már nem zárja ki teljesen annak a lehetőségét, hogy védett területen is legyen faanyagtermelés.
Arra, hogy miért nem maradhatott a moratórium, minisztériumi tisztségviselők több választ is adtak. Ferencz Zoltán, az erdészetért felelős helyettes államtitkár a Partizán műsorában mondta azt, hogy egy kétszáz éves erdőgazdálkodási rendet kell most megváltoztatniuk, de négy hónap alatt a jogszabályok még nem változtak meg. Nekik most újra kell keretezniük az erdészek szerepét, és a következő kétszáz évre egy új szemlélettel kell a jogszabályokat is meghatározniuk – mondta.
Sipos Katalin természetvédelemért felelős helyettes államtitkár szerint az idei fahasználatok már korábban el voltak döntve, egy kész helyzetet kaptak, amelynek a radikális felforgatásával ellátási problémák jelentkezhettek volna. Azt mondta, az összeomlás és a szabályozott átalakítás között választhattak. Az utóbbi mellett döntöttek, de szerinte a szemléletváltozásnak már így is lesznek látható jelei, például csak bontóvágások lesznek ott, ahol korábban végvágást terveztek.
A minisztérium jó szándéka a birtokunkba került belső egyeztetési anyagok szerint megkérdőjelezhetetlen. Kőrösi Levente biológiai sokféleségért felelős államtitkár egy augusztus végi levelében felszólította az erdőgazdálkodási zrt.-ket és a nemzetipark-igazgatóságokat, hogy vizsgálják felül a 2026-os és a 2027-es erdei haszonvételeket. Azt írta, hogy a magyar lakosság érdeke, hogy ne legyenek olyan fakitermelések, amelyek nem egyeztethetők össze a klímaváltozással és hazánk természeti állapotának javításával. Az általa megadott szakmai irányelvek is a magasabb természetességű erdők kialakítására és megőrzésére utalnak. Ferencz Zoltán egyik belső tájékoztatójában pedig arról írt, hogy a továbbiakban nem nehezedik olyan teljesítménykényszer az erdőgazdálkodókra, amely a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelem ellen hat.
A moratórium 1441 olyan védett erdőrészletre vonatkozott, amelyekre idén már jeleztek valamilyen fahasználatot, az előző hónapokban ezeket vizsgálta a minisztérium. A múlt hétig körülbelül 900-at dolgoztak fel, 230-ban teljesen megtiltották a fakitermelést, 146-ban pedig korlátozták a belenyúlás mértékét, Sipos szerint összességében 30-35 százalékkal tudják csökkenteni a fahasználatot a védett erdőrészletekben.
Az erdőrészletekről alapvetően a nemzetipark-igazgatóságoknak és az erdőgazdálkodási részvénytársaságoknak kellene megegyezniük, de ha nem jutnak dűlőre, a minisztérium hozza meg a döntést. Van, aki szerint ez is problémás elem.
„A minisztérium egyedi problémák kezelését ígérte meg, de ez nem egy rendszerszintű kezelés. A gazdálkodó nagy örömmel fog levonulni egy területről, mert a másik 27-et nem vette észre senki. Egy nagyjából kétoldalas miniszteri utasítással ezt az egész kérdéskört rendezni lehetne, amíg ez nincs meg, a természetvédelmi hatóságok sem tudják majd, mit kell csinálni. A megoldás az lenne, hogy az erdőben ne szólalhasson meg a Stihl fűrész” – mondta a Telexnek a természetvédelmi hatóság egyik, a neve elhallgatását kérő munkatársa.
Szerinte addig nem lett volna szabad feloldani a moratóriumot, amíg nincs új szabályozás, és úgy látja, az erdészeteknek most is nagyon erős az érdekérvényesítő képességük, és a korábbi gyakorlattól nehezen fognak eltérni. „Még most is zajlanak a korábbi jogszabályi környezetre és szemléletre szabott erdőtervezések, és majd erre kell csomó pénzt költeni, hogy felülvizsgáltatják ezeket” – mondta. Úgy látja, ha a minisztérium deklarálta, hogy az erdészeti gazdálkodókon nincs akkora gazdasági nyomás, akkor arról is kéne beszélniük, hogy mennyi költségvetési pénzt akarnak betáplálni a kieső bevételek helyett.
Pribéli Levente, a Greenpeace biodiverzitáskampány-felelőse szerint is visszalépést jelent a moratórium feloldása. „Az az alapprobléma, hogy egyezkedünk olyan területekről, amelyek korábban megkapták a védelmet” – mondta a Partizán adásában. Szerinte ez a rontás irányába hat, miközben egy európai uniós szabály szerint is a természet helyreállításán kéne dolgoznunk, de valamiért ez társadalmi, gazdasági okokra hivatkozva mindig elmarad.
„Az előző ciklusokban az erdészeti ágazat – amely vagyonkezelői joggal rendelkezik, és pénztermelő mechanizmussal működik – volt az erősebb, míg a másik, a természetvédelmi, jobbára reaktív helyzetbe szorult. Most pedig sok minden erőteljesen változik” – mondta a Telexnek Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) vezetője.
Selmeczi-Kovács Ádám szerint érezhetően megnőtt a társadalom környezeti érzékenysége és ezzel együtt az erdők iránti érdeklődése. Noha a jogszabályaink már régóta kimondják ezt, sokakban mostanra fogalmazódott meg az az igény, hogy „egy védett területen ne legyen ugyanolyan területhasználat, mint egy gazdálkodási célú területen”.
A DINPI vezetője szerint most érkezett el az az idő, és az állami akarat is erre mutat, hogy az erdészetnek és a természetvédelemnek össze kell fognia, ami nem könnyű, de a folyamat végén azt kellene elérniük, hogy jelentősen csökkenjen a fakitermelés esélye, valamint változzon meg a célja és a módszere a védett természeti területeken lévő erdőkben.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság egy Facebook-posztjában azt írta, hogy a területükön működő hét állami erdészeti gazdaságnak átadták az 1021 erdőrészletre vonatkozó tételes szakmai javaslatukat, ennek legfontosabb pontjai, hogy védett vagy Natura 2000-es területen, őshonos fafajú erdőkben végvágott területet előidéző fahasználatot nem tartanak elfogadhatónak; bontóvágásokat csak úgy engedélyeznek, ha közben garantálható az erdőklíma megőrzése; továbbá a 130 évesnél idősebb állományokban semmilyen fahasználatot nem tartanak elfogadhatónak. Ugyanez érvényes a fokozottan védett természeti területekre és a nemzeti park tervezett természeti övezetébe tartozó erdőrészletekre is.
Selmeczi-Kovács Ádám azt mondta, hogy ők határozottan kiállnak a védett erdők megóvásáért, de azt, hogy a javaslataikból mennyi valósulhat meg, majd az érintett erdőgazdálkodó szervezetekkel folytatott tárgyalások határozzák meg. Érzékel pozitív elmozdulásokat, és bízik abban, hogy mindenhol sikerül kompromisszumot kötni. Ezen például azt érti, hogy egy állami erdőgazdálkodó elfogadja, hogy egy fokozottan védett területen nulla lesz a kitermelés, viszont cserébe megnézik, hogy a kieső famennyiséget hogyan lehetne más erdőrészletekből pótolni.
„Zárt erdőállományok is hősokkot kaptak, százhektár-számra száradnak ki az erdők, és a következő években sem nagyon számíthatunk másra. A drasztikus változások között már az is kérdés, hogy lehet-e majd erdősíteni terméketlenné váló területeket. Erre nagyon gyorsan megoldást kell találni” – mondta.
Selmeczi-Kovács Ádám hangsúlyozta: „Hiszek abban – minden szándék erre is mutat, maga az állam is így gondolja –, hogy a védett erdőkre háruló fakitermelési teher csökkenni fog. Jelenleg szakmailag nem megoldható, hogy minden védett területen egy csapásra teljesen megszűnjön a fakitermelés, de a jövőben szerintem biztosan csökkenni fog. Ugyanakkor megértem, hogy a társadalmi nyomás türelmetlenséggel, az azonnaliság igényével párosul, és ezért éri kritika a moratórium feloldását” – mondta.
Szerinte az erdők akkor szabadulhatnak fel, ha nem rossz minőségű kályhákban és szigeteletlen házakban égetnék el a fát. „Természetesen ennek megváltoztatása távlatos, hiszen ez egy költséges és hosszú távú környezetvédelmi program része lehet majd” – mondta.
Több civil szervezet is érvelt azzal, hogy a szükséges mennyiségű tűzifát nem védett erdőkből is ki lehet termelni. A DINPI vezetője szerint a szükséges mennyiségű tűzifa előállításához szükség van az állami kompenzációra és a magánerdő-tulajdonosok bevonására is, miközben a logisztika bonyolultabbá válhat.
Gajdos Lászlót azt írta a Facebook-oldalán, hogy akár egymillió család is krízishelyzetbe kerülhetett volna a moratórium fenntartásával, és azt állította, hogy az előző kormány biomassza-erőművekkel kötött hosszú távú szerződései is korlátozták az ÉKFM mozgásterét. Több milliárd forintos kártérítéseket kéne fizetniük, ha felmondanák ezeket a szerződéseket, és több ezer munkahely is megszűnhetne. Civilek szerint az erdészetekben ez nem feltétlenül igaz. Az erdőkben a fakitermelésen kívül is rengeteg munka van, például helyre lehetne állítani azokat a károkat, amelyeket maga a fakitermelés vagy az ahhoz kialakított infrastruktúra okozott.
Az ÉKFM a kritikák ellenére bizakodó, és szerintük nem tértek el a kijelölt pályájukról. Sipos Katalin természetvédelemért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, hogy a kormány teljeskörűen ki akarja vezetni a védett erdőkben a fakitermelést, és jövőre ennek már radikálisabb lépései is láthatók lesznek. Nem szeretnék, ha jövő ősszel ugyanebben a helyzetben lennének, mint most.
Ferencz Zoltán szerint világcsúcs lenne, ha négy év alatt át tudnák formálni az erdőgazdálkodást a természetvédelmi szempontok alapján, de a védett területeken szerinte 2028. január 1-jétől nem kell majd fakitermeléssel számolni. Azt mondta, nem kellett kompromisszumot kötniük a kormányon belül, és nem húzódtak vissza, hanem nagy sebességű fokozatosság az, amit most tapasztalunk.
Természetvédők szerint most a civileken is múlhat, hogy mennyire sikerül a kormányt a maga által kijelölt vágányon tartani. Amíg nincs igazi jogi visszatartó erő, addig az ügyek láthatóságán, a tiltakozáson sok minden múlhat.
