Szerződés kötelezte az MCC Erdélyt az idei felvételi megtartására, de azt még nem tudni, hogyan tovább

Tombor András, a Mathias Corvinus Collegium alapítója hónapokig nem szólalt meg nyilvánosan arról, mi történt az általa létrehozott intézménnyel a magyarországi kormányváltás és az MCC-t fenntartó alapítvány megszüntetése után. Vasárnap azonban egy hosszú közleményben törte meg a csendet: „pusztításról”, az MCC „elsorvasztásáról” és „koncepció nélküli haldoklásáról” írt, és azt is bejelentette, hogy magyar és európai bíróságokon keresnek jogorvoslatot az alapítvány megszüntetése miatt.

Magyarországon egyre élesebb vita zajlik arról, mi maradt az MCC-ből az augusztus végi átalakítás után, az erdélyi hálózat sorsáról jóval kevesebb biztos információ van. Pedig itt is látványosan megváltozott az a működési modell, amely néhány hónappal korábban még több mint 2600 diákkal és hallgatóval, több erdélyi városban működő képzési központokkal, ingyenes kolozsvári kollégiummal, nyilvános rendezvényekkel és nemzetközi meghívottakkal szervezett programokkal működött.

Nyáron még felvételit tartottak a következő tanévre, őszre viszont kiköltöztek a kolozsvári Belvedere Szállodából, felmondták a piaci alapon bérelt erdélyi helyszínek szerződéseit, folytatódtak a leépítések, és több korábbi oktató fizetés nélkül vállalta az első féléves tanítást. Közben arról továbbra sincs végleges döntés, milyen formában és milyen finanszírozással működhet tovább az MCC Erdély hosszabb távon.

Megpróbáltuk összerakni, mi maradt az elmúlt években kiépített rendszerből, és hogyan jutott el az erdélyi MCC néhány hónap alatt odáig, hogy az oktatás egy részét önkéntes munkával próbálják megtartani.

Az idei tanévre szóló felvételit kötelezettségük volt megtartani

Szeptember végén azért kerestük meg Talpas Botondot, az MCC erdélyi tevékenységéért felelős igazgatóját, mert kiderült, hogy az MCC-s diákok kiköltöztek a kolozsvári Belvedere Szállodából. Nyáron még úgy hirdették meg az Egyetemi Program új évfolyamát, hogy ingyenes kollégiumi elhelyezést is biztosítanak, mire azonban elkezdődött a tanév, a hallgatóknak már más lakhatási megoldást kellett keresniük.

A Magyar Hang akkor egy MCC-s forrásra hivatkozva azt írta, az erdélyi vezetés annak ellenére tartotta meg a felvételit, hogy már látszott: a magyarországi fenntartói rendszer átalakítása miatt az erdélyi működés finanszírozása is bizonytalanná válhat. A lap szerint abban bízhattak, hogy a már felvett erdélyi diákok és a nekik tett ígéretek végül lépéskényszerbe hozzák a magyar kormányt, amely nem akar majd csalódott hallgatókat és szülőket maga után hagyni.

Talpas Botondnak tíz kérdést küldtünk arról, hogyan indul el ilyen körülmények között a 2026–2027-es tanév. Arra voltunk kíváncsiak, valóban díjazás nélkül dolgozik-e több oktató, mi történik a most felvett hallgatókkal az első félév után, milyen szerződés köti az MCC Erdélyt a korábbi magyarországi fenntartóhoz, és járhat-e visszafizetési kötelezettséggel, ha az erdélyi szervezet végül nem tudja teljesíteni az abban vállalt programokat.

Az MCC Erdély már válasza elején jelezte, hogy nem kérdésről kérdésre fog reagálni, hanem egyben foglalja össze azokat az információkat, amelyeket jelenleg biztosnak tart. Ebből derült ki az is, hogy az erdélyi szervezet és a magyarországi MCC Alapítvány között létrejött támogatási szerződés jogi értelemben továbbra is hatályos, és mindkét fél számára kötelezettségeket ír elő.

Talpasék ezzel magyarázták azt is, hogy miért zajlott le nyáron a felvételi a megszokott módon még akkor is, amikor az MCC jövője már egyre bizonytalanabbnak látszott. A szerződés alapján elő kellett készíteniük a 2026–2027-es tanévet, diákokat és hallgatókat kellett toborozniuk, meg kellett szervezniük és le kellett bonyolítaniuk a felvételit, valamint a nyári programokat és táborokat is.

A válaszlevelükben ezen a ponton egy olyan állításra is külön reagáltak, amelyre most nem kérdeztünk rá. Egy korábbi cikkünkben a Magyar Hang értesülésére hivatkozva azt írtuk, hogy az erdélyi vezetés a finanszírozási bizonytalanság ellenére is megtartotta a felvételit, mert abban bízhatott, hogy a már felvett diákok helyzete végül nyomást gyakorol a magyar kormányra.

Talpasék ezt kifejezetten visszautasították: „Az MCC Erdély akkor, amikor meghirdette az idei tanév felvételijét, nem nyomást kívánt gyakorolni a magyar kormányra, hanem eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségeinek” – írták. Hozzátették azt is, hogy a támogatási szerződés felmondásáról vagy megszűnéséről mindmáig nem kaptak hivatalos tájékoztatást.

Arra a kérdésünkre nem válaszoltak, hogy ez a szerződés meddig hatályos. Külön rákérdeztünk arra is, tartalmaz-e olyan rendelkezést, amely alapján az MCC Erdélynek a korábban kapott támogatás egy részét vagy egészét vissza kellene fizetnie, ha a vállalt programokat nem teljesíti, erre azonban szintén nem kaptunk választ.

Több oktató ingyen vállalta az első félévet

Az új tanév végül elindult, de már nem ugyanabban a formában, amelyben néhány hónappal korábban meghirdették. Az MCC Erdély válaszlevelében azt írta, hogy a 2026–2027-es tanévben „megváltozott formában ugyan, de folytatni kívánja képzési programjait”. Hogy ez az egyes városokban és programokban pontosan mit jelent, arról nem adtak részletesebb tájékoztatást, továbbá „az idei tanév hallgatóinak létszáma még nem végleges.”

A tavalyi tanévet saját közlésük szerint több mint 2600 diákkal és hallgatóval zárták, idén azonban már az oktatás fenntartásához is olyan megoldásokra van szükség, amelyek korábban nem voltak jellemzők: több korábbi oktató fizetés nélkül vállalta az első félévet. „Az intézmény megváltozott anyagi lehetőségeire való tekintettel fontos társadalmi visszajelzésnek találjuk, hogy számos korábbi oktató ingyenesen is elvállalta az első féléves oktatást” – fogalmaztak.

Hogy mindez a gyakorlatban mennyit tud megtartani a korábbi képzési rendszerből, már kevésbé egyértelmű.

Mi is próbáltunk az MCC-ben oktató vagy korábban ott tanító emberektől többet megtudni arról, mi történik most a programokkal, de kevés érdemi visszajelzés érkezett.

Volt, aki nem kívánt nyilatkozni, vagy egyszerűen nem válaszoltak a megkeresésünkre, ketten viszont megosztották velünk a tapasztalataikat.

Az oktatókat az MCC honlapján elérhető névsor alapján kerestük meg, de közben az is kiderült, hogy ez a lista nem teljesen friss: volt olyan tanár, akit azért kerestünk, mert még mindig szerepel az oldalon, holott már lassan két éve nem tanít az MCC-ben.

Egyik forrásunk korábban több erdélyi helyszínen is tanított, mégsem kapott részletes tájékoztatást arról, hogyan alakul az idei tanév. Jelenleg annyit tud, hogy az a program, amelyben korábban oktatott, egyelőre nem indul el. Azt is jelezte, hogy a korábbi mennyiségű munkát önkéntes alapon, fizetés nélkül egyébként sem tudná vállalni.

Másik forrásunk éppen azok közé tartozik, akik már nem dolgoznak az MCC-nek: körülbelül másfél éve nincs kapcsolatban a szervezettel, így a mostani helyzetről nem tudott érdemi információval szolgálni. A korábbi működésről viszont azt mondta, külsősként akkor sem igazán látott bele az intézmény egészébe. Egy-egy kurzusra külön szerződött, a tanév egészére vonatkozó átfogó tájékoztatást pedig nemigen kapott, inkább az egyes képzések indulásáról és lezárásáról szóló körlevelek, valamint oktatói találkozók és évzárók meghívói jutottak el hozzá.

Talpas közben azt írta, hogy az érintett szülőket, diákokat, hallgatókat és helyi partnereket folyamatosan tájékoztatták, valamennyi helyszínen személyes találkozókat és szülői értekezleteket is tartottak. Abból azonban, amit az általunk elért oktatóktól megtudtunk, nem rajzolódik ki ugyanilyen világos kép arról, hogy az oktatók mennyit tudnak a programok jelenlegi állapotáról és a folytatásról.

A Krónikának már jóval részletesebben beszéltek arról, mit vágtak vissza

Talpas Botond a Transtelexnek küldött válaszában több kérdésünknél megmaradt az általános megfogalmazásoknál, néhány nappal később azonban a Krónikának már jóval több konkrétumot mondott arról, hogyan szervezik át az erdélyi hálózatot.

A Belvederéről például nekünk annyit írtak, hogy a kolozsvári képzési központ helyszínére vonatkozó szerződést felmondták, a felek pedig rendezték az abban vállalt kötelezettségeiket. Azt is közölték, hogy korábbi partnereikkel nincs pénzügyi vagy más természetű jogi vitájuk. A Krónikának Talpas már azt is elmondta, miért döntöttek a kiköltözés mellett: nem tudták biztosan, lesz-e pénzük a bérleti díj finanszírozására, szerinte „felelőtlenség lett volna tovább vállalni egy olyan kötelezettséget, amelynek fedezetéről nem tudtunk biztosat.”

A Krónika cikkéből az is kiderült, hogy a kollégium megszüntetése 125 egyetemistát érintett. Korábban ennyi hallgatónak biztosítottak ingyenes lakhatást a Belvederében, az idei tanévben – mint kiderült – ugyanennyi diáknak adtak helyette lakhatási támogatást.

Talpas szerint voltak olyan hallgatók, akiknél az ingyenes szállás megszűnése után már az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán folytatni tudják-e a tanulmányaikat Kolozsváron.

A lakhatási támogatás ezeknek a hallgatóknak segítséget jelent, de Talpas a Krónikának azt is elismerte, hogy nem ugyanazt nyújtja, mint a korábbi kollégiumi hely. Ezek a részletek a Transtelexnek küldött válaszból kimaradtak, pedig külön rákérdeztünk a Belvedere Szálloda elhagyásának körülményeire.

A Krónika cikkéből továbbá az is kiderült, hogy nem egyszerűen egy kolozsvári szerződés felmondásáról van szó: Talpas szerint valamennyi erdélyi helyszínen át kellett nézniük, milyen ingatlanokat tudnak tovább használni, a piaci alapon bérelt helyiségek szerződéseit pedig felmondták. Ahol viszont önkormányzati vagy egyházi partner biztosít helyet, ott továbbra is van lehetőségük a működésre: példaként Sepsiszentgyörgyöt és Nagyváradot említette.

A munkatársi létszám is tovább csökken, Talpas szerint korábban 130 ember dolgozott az erdélyi MCC-nél, a leépítés azonban még mindig folyamatban van, ezért végleges számot egyelőre nem tudott mondani. Ezt lehetett tudni korábban is, már augusztus végén volt szó róla, hogy az erdélyi szervezetnél komoly leépítések kezdődtek, és a munkatársak egy része felmondott. Akkor még az sem volt világos, hogy a nyáron meghirdetett képzések közül pontosan melyek indulnak el ősszel.

A „megváltozott forma” is jóval érthetőbb lett abból, amit Talpas a Krónikának mondott: az oktatást igyekeznek megtartani, a nagyobb fesztiválokról és a nemzetközi meghívottakkal szervezett rendezvényekről viszont egyelőre lemondanak, egyes kurzusokat pedig online tartanak meg. Talpas úgy fogalmazott, hogy ez „nem ugyanaz, mint amit eddig csináltunk”, ugyanakkor szeretnének „a takaréklángnál többet” megőrizni az eddigi rendszerből.

Néhány hónap alatt jutottak el a terjeszkedéstől a visszavágásig

A Mathias Corvinus Collegium átalakulása azért is látványos, mert néhány évvel ezelőtt még egészen más irányba haladt az intézmény. A magyarországi szervezet feltőkésítése után rövid idő alatt több erdélyi városban jelentek meg, az általános iskolásoktól az egyetemistákig építettek ki képzéseket, és ezek mellé egyre több kulturális, közéleti és más nyilvános program társult.

A bizonytalanság nyáron kezdett igazán láthatóvá válni. Idén júliusban az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom azért bírálta az MCC-t, mert a magyarországi fenntartói háttér átalakítása ellenére tovább folytatta a toborzást, miközben már nem lehetett tudni, milyen pénzből és milyen formában működhetnek tovább az erdélyi programok. A mozgalom ekkor egy tízpontos kiáltványt is közzétett arról, hogyan alakítaná át az erdélyi tehetséggondozást.

Azóta már az is látszik, hogy a nyáron még meghirdetett rendszer több eleme nem folytatódik a korábbi formájában: megszűnt az ingyenes kolozsvári kollégium, a piaci alapon bérelt helyszínek szerződéseit felmondták, a létszámleépítés tovább folytatódott, a költségesebb rendezvényeket visszavágták, az oktatás egy részét pedig olyan korábbi tanárokkal próbálják megtartani, akik az első félévet fizetés nélkül is elvállalták.

A hosszabb távú folytatásról továbbra sincs megállapodás. Talpas Botond a Transtelexnek azt írta, hogy szeptember 1. után egyeztetések kezdődtek az MCC Alapítvány feladatait átvevő Nemzeti Tehetség Központ Nonprofit Kft. és az MCC Erdély között, ezek azonban egyelőre nem vezettek lezárt eredményre.

A Nemzeti Tehetség Központnak is küldtünk kérdéseket, arra kérdeztünk rá, hogy pontosan miről tárgyalnak az erdélyi szervezettel, mikorra várható döntés a programok jövőjéről, számolnak-e az erdélyi képzések finanszírozásával a 2026–2027-es tanév második félévében és 2027-ben, illetve a jogutódlással átvették-e az MCC Alapítvány és az MCC Erdély között fennálló támogatási szerződésből eredő valamennyi jogot és kötelezettséget. Azt is megkérdeztük, született-e már döntés arról, hogy a jelenlegi erdélyi struktúrából, képzési programokból és munkatársi állományból mit kívánnak hosszabb távon megtartani.

Cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz a Nemzeti Tehetség Központtól. Amint reagálnak a kérdéseinkre, frissítjük és kiegészítjük a cikket.