Addig nyomta a gázlobbit és kérkedett a román kormánybuktatással Trump nagykövete, míg bele nem bukott
A Fehér Ház kérésére lemondott Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete, aki egy athéni vacsorán arról beszélt, hogy Washington képes más országok kormányait megbuktatni. Nem sokkal később a román szociáldemokraták vezetőivel vacsorázott Bukarestben, májusban pedig valóban megbukott Ilie Bolojan miniszterelnök kormánya. Azóta amerikai gázüzletek, egy görög lobbista és más pénzügyi botrányok is bekerültek a történetbe. Közben kiderült, hogy Guilfoyle egy nappal a romániai politikusok vitatott míkonoszi útja előtt ugyanazon a szigeten járt. Az utazáson részt vevő Antal Lóránt RMDSZ-es szenátort is megkérdeztük az esetleges kapcsolatról, amelyet ő határozottan tagadott. Megpróbáltuk összerakni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a botrány szálai, mit tudunk biztosan, és milyen kérdéseket hagyott maga után a nagykövet távozása.
Október 13-án a Fehér Ház kérésére lemondott Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete. Donald Trump egyik régi szövetségese azután veszítette el Washington támogatását, hogy a sajtóban sorra jelentek meg beszámolók a diplomáciai munkája és a magánüzleti érdekek közötti lehetséges összefonódásokról. Guilfoyle hamisnak nevezte az ellene felhozott vádakat a távozásáról szóló közleményében.
A történet egyik kulcsjelenete március 18-án játszódott le egy athéni diplomáciai vacsorán. Guilfoyle vitába keveredett a görög energiaügyi miniszterrel, a beszélgetés közben szóba került a romániai politikai helyzet is: akkor már Ilie Bolojan kormánya komoly válsággal küzdött, és egyre valószínűbbnek tűnt, hogy a szociáldemokraták kilépnek a koalícióból. A Wall Street Journal szeptember végén megjelent tényfeltárása szerint Kimberly Guilfoyle ezen a vacsorán arra utalt, hogy Washington keze benne van Ilie Bolojan megbuktatásában, és hogy az Egyesült Államok képes megbuktatni más országok kormányait, ezt akár Görögországban is megtehetné.
„Bármelyik országgal megtehetjük, amellyel akarjuk. Itt is megtehetjük.”
A WSJ szerint ezt mondta Guilfoyle a görög energiaügyi miniszternek, Stavros Papastavrounak, aki erre azzal válaszolt, hogy az Egyesült Államok nem dönthet egy demokratikusan megválasztott görög kormány sorsáról. Az amerikai nagykövet ügyvédje vitatta, hogy ez a mondat ebben a formában elhangzott volna, de néhány nappal később a Financial Times saját forrásaira hivatkozva megerősítette, hogy a vitatott kijelentés tényleg elhagyta a nagykövet száját.
Ha Romániában most is Ilie Bolojan lenne a miniszterelnök, akkor valószínűleg senkit sem érdekelne, hogy mit mondott vagy mit nem mondott az amerikai nagykövet azon a vacsorán, de az időzítés miatt a román belpolitika azonnal lángra kapott. A diplomáciai esemény után alig két héttel a nagykövet Bukarestbe utazott, ahol olyan szociáldemokrata politikusokkal találkozott, akik később szerepet játszottak a Bolojan-kormány megbuktatásában. A háttérben ráadásul egy több országot érintő energetikai üzlet húzódott: az amerikai cseppfolyósított földgáz délkelet-európai értékesítése, amelynek egyik lehetséges vásárlója Románia lett volna.
A Wall Street Journal cikkének megjelenése után pár nappal a történet már eljutott a román és görög belpolitikától az amerikai Kongresszusig is, ráadásul közben újabb kérdések merültek fel arról, hogy egy amerikai nagykövet milyen viszonyban állhat magáncégekkel és azok fizetett lobbistáival.
De ki az a Kimberly Guilfoyle?
Az 57 éves Kimberly Guilfoyle inkább az amerikai televíziókból és Donald Trump környezetéből lehetett ismerős korábban, nem a diplomácia világából. Jogi diplomát szerzett, utána Kaliforniában dolgozott ügyészként, majd a kétezres évek közepén a televíziózást választotta. 2006-ban csatlakozott a konzervatív Fox Newshoz, ahol több mint egy évtizeden át dolgozott, és a The Five című politikai beszélgetőműsor egyik legismertebb szereplője lett.
Guilfoyle 2018-ban távozott a Fox Newstól és egyre aktívabban kapcsolódott be a republikánus politikába. Donald Trump választási kampányainak egyik ismert támogatója és adománygyűjtője lett, rendszeresen felszólalt a republikánusok rendezvényein, és szoros kapcsolatot épített ki az elnök családjával. Ez a szoros kapcsolatépítés olyan jól sikerült, hogy 2018-tól Donald Trump Jr.-ral, az elnök legidősebb fiával alkotott egy párt, később el is jegyezték egymást, de a kapcsolatuk véget ért 2024 végén. Guilfoyle ennek ellenére Trump politikai szövetségese maradt.
Donald Trump 2024 decemberében, nem sokkal újraválasztása után bejelentette, hogy Guilfoyle-t jelöli az Egyesült Államok görögországi nagykövetének. A jelölését az amerikai szenátus 2025 szeptemberében hagyta jóvá, november 4-én pedig hivatalosan is elfoglalta athéni állomáshelyét, ezzel ő lett az első nő, aki az Egyesült Államokat görögországi nagykövetként képviselte. Habár nem volt diplomáciai tapasztalata korábban, Trump régi politikai szövetségeseként közvetlen kapcsolatokkal rendelkezett az amerikai elnök környezetében, athéni megbízatásának egyik fontos feladatává pedig hamarosan az amerikai energetikai érdekek képviselete és a délkelet-európai földgázüzletek előmozdítása vált.
Minden egy gázüzlettel kezdődött
Ahhoz, hogy megértsük, mi hogyan kapcsolódik össze, és miért próbálta az Egyesült Államok rávenni Romániát az amerikai földgáz vásárlására, érdemes visszamenni 2025 őszére. Donald Trump második elnöki ciklusában Washington egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az amerikai energiahordozók exportjára, főként Európában, ahol az orosz földgáztól való függőség csökkentése új üzleti lehetőségeket nyitott az amerikai vállalatok előtt.
Az egyik ilyen lehetőség a Vertikális Gázfolyosó: a projekt lényege, hogy a Görögországba tengeri úton érkező cseppfolyósított földgázt (LNG) a meglévő vezetékhálózatokon keresztül Bulgárián és Románián át tovább lehessen szállítani észak felé, akár Ukrajnáig. A rendszer kiépítése és bővítése egyszerre szolgálhatja az európai országok energiaellátásának diverzifikálását és az amerikai exportőrök üzleti érdekeit.
A Vertikális Gázfolyosó megvalósításában fontos szerepet kapott a görög Aktor Group, amely egy másik görög energetikai vállalattal közösen hozta létre az Atlantic-SEE LNG Trade nevű céget. Ennek célja, hogy amerikai cseppfolyósított földgázt vásároljon, majd azt a Görögországon, Bulgárián és Románián keresztül haladó vezetékhálózaton továbbértékesítse a térség országaiban. Az üzleti együttműködés 2025 novemberében, egy athéni energiafórumon kezdett konkrét formát ölteni, ahol Kimberly Guilfoyle mellett romániai energetikai vállalatok képviselői is jelen voltak, és több megállapodást is előkészítettek.
De a projekt Romániában hamar gazdasági és politikai viták tárgyává vált, mert hiába támogatta a Vertikális Gázfolyosó fejlesztését a Bolojan-kormány, a hosszú távú amerikai LNG-vásárlásokról jóval óvatosabb álláspontot képviselt, ennek pedig gazdasági okai is voltak.
Romániának van valamennyi saját földgázkészlete, és a Fekete-tenger mélyén található Neptun Deep mező kitermelésének beindulásával várhatóan tovább nő a hazai termelés. A cseppfolyósított amerikai földgázt ezzel szemben előbb hajóval kell Európába szállítani, majd visszaalakítani gázhalmazállapotúvá, és továbbítani a vezetékeken, ezek a lépések pedig mind növelik a költségeket.
A Financial Times két, a tárgyalásokat ismerő forrásra hivatkozva arról írt, hogy Guilfoyle nyomást gyakorolt Bukarestre, hogy Románia nagyobb mennyiségben vásároljon amerikai cseppfolyósított földgázt, de a liberális Bolojan nem akarta nagymértékben növelni az ilyen beszerzéseket, mivel az országnak vannak saját tartalékai és forrásai is. A Szociáldemokrata Párt (PSD) ezzel szemben a lap forrásai szerint nyitottabb volt a nagyobb amerikai gázbeszerzésekre, és ebben a kérdésben is szembekerült a miniszterelnökkel.
Természetesen mindez még nem jelenti azt, hogy a román kormány kizárólag az amerikai gáz miatt bukott meg, de a koalíciót addigra már több belpolitikai konfliktus is meggyengítette, a gázvásárlás körüli vita pedig ezek egyikévé vált.
Márciusban egyre közelebb került egymáshoz az amerikai nagykövet és a román szociáldemokraták köre
Ebben a turbulens politikai helyzetben tartották azt a március 18-i athéni vacsorát, amelyen a WSJ szerint Guilfoyle a román kormány várható bukására utalva tette meg a később botrányt kiváltó kijelentését.
De a találkozót újabb események követték: pár héttel később, március 31-én Guilfoyle Bukarestbe utazott, ahol az Economist egyik rendezvényén vett részt, majd aznap este Sorin Grindeanuval, a szociáldemokraták elnökével és Bogdan Ivan akkori energiaügyi miniszterrel vacsorázott, de a találkozón jelen volt Florin Vlădică elnöki tanácsadó is. A vacsoráról készült felvételek alapján azt írja a sajtó, hogy a társaságban megjelent Adrian Gheorghe Rafael is, akit korábban befolyással való üzérkedés miatt jogerősen elítéltek, és az esemény idején körözés alatt állt.
De miért is olyan fontos ez a bukaresti találkozó? Az időzítése miatt.
A szociáldemokraták ekkor már nyíltan bírálták a Bolojan-kormány működését – amelyben egyébként ők is benne voltak –, a kormányzó pártok közötti konfliktusok egyre nehezebbé tették a kabinet működését. Guilfoyle bukaresti látogatása alatt az amerikai földgáz romániai értékesítése és a Vertikális Gázfolyosó előmozdítása is napirenden volt.
A romániai politikai válság a következő hetekben érte el a mélypontot. A szociáldemokraták kiléptek a koalícióból, majd májusban a szélsőséges nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) együtt megszavazták a Bolojan-kormány megbuktatását célzó bizalmatlansági indítványt.
Amikor szeptember végén megjelent a WSJ cikke, Sorin Grindeanu, a szociáldemokraták elnöke tagadta, hogy külföldről irányították volna a Bolojan-kormány megbuktatását. Szerinte a kabinet leváltása belpolitikai döntés volt, Bolojan kormányát pedig azzal is megvádolta, hogy az 1989-es rendszerváltás óta az egyik leginkább Amerika-ellenes politikát folytatta. Amikor a Cotidianul arról kérdezte, mire alapozza ezt az állítását, Grindeanu azt válaszolta, hogy a kormány több, amerikai részvétellel tervezett beruházást is veszélybe sodort, köztük a doicești kis moduláris atomreaktorok projektjét.
A román külügyminisztérium szintén reagált az akkor még alakulóban lévő botrányra, Oana Țoiu külügyminiszter szerint Guilfoyle nem hivatalos romániai diplomáciai misszión vett részt a márciusi látogatásakor, és csak egy üzleti rendezvényre érkezett, ezért a miniszter a bukaresti találkozókat nem tekintette a két állam közötti hivatalos tárgyalássorozat részének.
Mit ad Isten, pont július elején volt Guilfoyle is Míkonoszon, amikor a romániai politikusok és üzletemberek is
Szóval májusban megbukott a miniszterelnök kormánya, a román belpolitika ezután javarészt a kormányválságról szólt, aztán szeptember elején megjelent egy tényfeltáró anyag a NewsCenteren, ami kiborította a már alapból billegő bilit.
Mint kiderült, július 8-án egy 13 fős romániai társaság Bukarestből magánrepülőgéppel utazott Míkonoszra, Görögország egyik legismertebb buliszigetére és luxusnyaralóhelyére. A fedélzeten több politikus, bíró és üzletember is helyet kapott: köztük Victor Ponta volt miniszterelnök, Florin Manole volt munkaügyi szociáldemokrata miniszter, Cristian Deliorga alkotmánybíró, valamint Gruia Stoica üzletember, akit korábban befolyással való üzérkedés miatt elítéltek. A társasággal utazott Antal Lóránt RMDSZ-es szenátor, a szenátus energiaügyi bizottságának elnöke is.
A szeptember elején nyilvánosságra került repülési adatok szerint a gép délelőtt 11 óra 34 perckor landolt Míkonoszon, majd 18 óra 22 perckor már el is hagyta a szigetet, a romániai társaság így kevesebb mint hét órát töltött Görögországban. Az utazást a Román Kereskedelmi és Iparkamara finanszírozta,
a résztvevők pedig azzal magyarázták a rövid látogatást, hogy amerikai befektetőkkel találkoztak, akik Romániában tervezett energetikai, mezőgazdasági és vasúti beruházásokról érdeklődtek.
A míkonoszi történet már az első napokban több kérdést is felvetett: a kereskedelmi kamara sajtóirodája kezdetben azt állította, hogy nincs tudomása az utazásról, később viszont az intézmény elnöke elismerte, hogy a szervezet bérelte a repülőgépet. Azt mondta, azért utaztak Míkonoszra, mert az amerikai befektetők éppen ott tartózkodtak, és egyszerűbb, illetve olcsóbb volt Görögországban találkozni velük, mint az Egyesült Államokba utazni.
Az azonban még mindig nem derült ki, milyen amerikai befektetőkkel tárgyaltak, és milyen konkrét beruházások szerepeltek a napirenden.
Antal Lóránt RMDSZ-es politikus a Transtelex megkeresésére korábban azt mondta, hogy az energiaügyi bizottság elnökeként kapott meghívást az egyeztetésre, ahol a romániai energetikai szabályozásról, a jogszabályi környezetről és az ágazat kilátásairól beszélt. A szenátor a program megszervezéséről szóló további kérdéseinkkel az iparkamarához irányított, a tárgyalópartnerek nevét ő sem közölte.
A magánrepülős útból időközben az RMDSZ-en belül is konfliktus lett: Kelemen Hunor szövetségi elnök szeptember 8-án a parlamentben újságírói kérdésre kijelentette, hogy Antalnak sem a repülőgépen, sem a görögországi lobbiúton nem volt keresnivalója. A szenátor nem kapott mandátumot az RMDSZ-től az utazásra, Kelemen pedig hibának nevezte a részvételét. A szövetségi elnök azt is elárulta, hogy Antal mindössze egy nappal korábban, sms-ben tájékoztatta őt arról, hogy ő is a gép utasai között volt.
Az ügyben hivatalos vizsgálatok is indultak: az Igazságügyi Felügyelet vizsgálni kezdte a magánrepülőn utazó konstancai bírósági vezető részvételét, Emanuel Ungureanu képviselő pedig a korrupcióellenes ügyészséghez és a feddhetetlenségi ügynökséghez fordult. Azt kérte, vizsgálják meg, hogy a politikusok és más magas rangú tisztségviselők elfogadhattak-e egy ilyen utazást, illetve megsértettek-e ezzel bármilyen szabályt.
A parlamentben is megpróbálták kivizsgálni a történteket, de az egyik kezdeményezés hamar elakadt. Ebben a cikkünkben megnéztük a parlamenti jegyzőkönyvet és megkérdeztük az RMDSZ háznagyát, Magyar Lórándot, mi történt, miért szavazták le a vizsgálóbizottság felállítását.
A míkonoszi történet önmagában is sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után, de a szeptember végén kirobbant Guilfoyle-botrány újabb körülménnyel egészítette ki az ügyet: kiderült, hogy az Egyesült Államok athéni nagykövete egy nappal a romániai társaság érkezése előtt ugyancsak Míkonoszon járt.
A görög sajtó és a Cotidianul azt írta, hogy Guilfoyle július 7-én Bill White-tal, az Egyesült Államok belgiumi nagykövetével találkozott a szigeten. White a férjével és egy baráti társasággal nyaralt Míkonoszon, és a találkozón például jelen volt Adam Kidan is, aki egy Donald Trumphoz közel álló amerikai üzletember. A társaság néhány tagját White férjének közösségi oldalán közzétett fényképek alapján azonosították.
Arról egyelőre nem derültek ki részletek, hogy Guilfoyle pontosan miről egyeztetett a társasággal, és az sem bizonyított, hogy találkozója bármilyen kapcsolatban állt volna a másnap érkező romániai küldöttség programjával. A két látogatás időbeli közelsége miatt a ProTV több romániai résztvevőt is megkérdezett arról, hogy találkoztak-e az amerikai nagykövettel. Victor Ponta, Florin Manole és az iparkamara elnöke, Mihai Daraban egyaránt tagadta ezt a felvetést. Daraban azt is közölte, hogy nem ismeri Guilfoyle-t, és a küldöttség amerikai befektetőkkel folytatott megbeszélésein a nagykövet nem vett részt.
Újból megkerestük Antal Lórántot, akit ezúttal arról kérdeztünk, tudott-e Guilfoyle míkonoszi kiruccanásáról, illetve találkozott-e vele vagy a környezetéhez tartozó személyekkel a görög szigeten.
„Míkonoszon nem találkoztunk a nagykövet asszonnyal. Nem is tudtam arról, hogy ott tartózkodik, illetve senkivel nem találkoztunk az ő anturázsából” – válaszolta lapunknak az RMDSZ-es szenátor. Antal azt is hozzátette, hogy Guilfoyle július 7-i jelenlétének semmi köze nem volt a romániai társaság másnapi látogatásához.
A szenátor nem válaszolt azokra a kérdéseinkre, amelyekben a míkonoszi tárgyalópartnerek kilétéről vagy a Vertikális Gázfolyosóról szóló egyeztetésekről érdeklődtünk. Habár a romániai küldöttség több tagja is kizárta, hogy találkozott volna az amerikai nagykövettel, a míkonoszi út eredeti kérdései továbbra is nyitva maradtak.
Szeptemberben derült ki, hogy egy fizetett lobbista rendszeresen elkísérte az amerikai nagykövetet
A sokat emlegetett Wall Street Journal szeptemberben megjelent tényfeltárása jóval többről szólt, mint a márciusi athéni vacsorán elhangzott kijelentés. Az amerikai lap részletesen bemutatta Kimberly Guilfoyle és Christos Marafatsos kapcsolatát is.
Marafatsos neve azért is fontos, mert a görög Aktor Group bejegyzett lobbistájaként dolgozott. A WSJ szerint gyakran olyan hivatalos találkozókon is megjelent a nagykövet mellett, amelyeken kormánytagokkal, államfőkkel és magas rangú tisztségviselőkkel egyeztettek, állítólag egyes résztvevők nem is tudták, hogy Marafatsos magánvállalat megbízásából dolgozik, és azt hihették, hogy Guilfoyle kabinetfőnöke.
Ez a kapcsolat azért bizonyul problémásnak a lap szerint, mert Guilfoyle diplomáciai munkájának egyik hangsúlyos eleme éppen olyan energetikai projektek támogatása volt, amelyekben az Aktor Group is érdekelt.
Az amerikai lobbinyilvántartási adatok szerint a vállalat 2026 júniusáig 160 ezer dollárt fizetett Marafatsosnak azért, hogy kapcsolatokat építsen az amerikai kormányzati intézményekkel. A megbízás többek között a külügyminisztériumra, az energiaügyi minisztériumra és a Fehér Ház környezetére is kiterjedt.
Önmagában az, hogy egy vállalat lobbistát alkalmaz, törvényes, de az már kérdéses, hogy a fizetett lobbista milyen minőségben vett részt diplomáciai találkozókon, és vajon a nagykövet megfelelően elválasztotta-e az amerikai állami érdekeket egy magánvállalat üzleti céljaitól. Guilfoyle jogi képviselői és az Aktor visszautasították a szabálytalanságokra vonatkozó állításokat.
Az amerikai Kongresszusig jutott a botrány
A WSJ tényfeltárása után a történet az amerikai belpolitikát sem kerülte ki: október 1-jén Gregory Meeks, a képviselőház külügyi bizottságának vezető demokrata tagja hivatalos levélben fordult Marco Rubio külügyminiszterhez.
Meeks arra kért magyarázatot, hogy Guilfoyle miért vont be egy fizetett lobbistát hivatalos találkozókba, milyen pénzügyi vagy más kapcsolatai voltak az érintett vállalatokhoz, illetve milyen körülmények között vett igénybe magánrepülőgépeket.
A képviselő a márciusi, román kormányválságra utaló kijelentést is kifogásolta, és azt írta, hogy ha a sajtóban megjelent állítások igaznak bizonyulnak, Guilfoyle nem alkalmas arra, hogy az Egyesült Államokat nagykövetként képviselje.
Hasonló aggályokat fogalmazott meg Jeanne Shaheen demokrata szenátor, a szenátus külügyi bizottságának vezető ellenzéki tagja is. A szenátor a levelében külön kitér a március 18-i athéni vacsorára, a bukaresti találkozókra és a szociáldemokraták későbbi szerepére a Bolojan-kormány bukásában.
A dokumentumban Shaheen azt hangsúlyozza, hogy az amerikai diplomaták feladata az Egyesült Államok érdekeinek képviselete, és ezt a munkát a magánvállalatokkal fennálló kapcsolatoknak is szigorú etikai szabályok között kell szolgálniuk. A demokrata törvényhozók azt követelték, hogy Rubio vizsgáltassa ki az állításokat, és bocsássa rendelkezésükre a szükséges dokumentumokat.
A Trump-kormányzat ekkor még kiállt a nagykövet munkája mellett. Rubio méltatta Guilfoyle szerepét az amerikai energetikai érdekek délkelet-európai előmozdításában, és hangsúlyozta, hogy az általa támogatott projektek hozzájárulhatnak Európa orosz energiától való függőségének csökkentéséhez.
Október elején már a nagykövet személyes pénzügyei is előkerültek
A botrány október első hetében újabb fordulatot vett, amikor a Wall Street Journal egy második tényfeltáró anyagot közölt, amelyben már nem a délkelet-európai gázüzletekkel foglalkoztak, hanem Guilfoyle és egy republikánus adományozó pénzügyi kapcsolatával.
A lap által megvizsgált üzenetek szerint Guilfoyle 2025 júliusában, még nagyköveti kinevezése szenátusi meghallgatása előtt arra kérte Eric Deters üzletembert, hogy fizessen be 100 ezer dollárt az American Express hitelkártyáján lévő tartozására.
Deters korábban nagy összegeket fizetett Guilfoyle-nak különböző rendezvényeken való szereplésért, és azt remélte, hogy segítséget kaphat az amerikai kormányzati kapcsolatok kiépítésében, valamint saját jogi és adóügyeiben. A WSJ szerint a 100 ezer dolláros kérést végül nem teljesítette az üzletember.
Guilfoyle ügyvédje vitatta a bemutatott üzenetek hitelességét, de a WSJ új értesüléseinek nyomán ismét felmerült, hogy a diplomata korábbi üzleti és politikai kapcsolatai mennyire egyeztethetők össze jelenlegi tisztségével.
Marco Rubio nem kívánta érdemben kommentálni a friss állításokat. A külügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy a sajtóban megjelent információk önmagukban nem tekinthetők bizonyított tényeknek, és továbbra is méltatta az amerikai nagykövetség munkáját.
Végül a Fehér Ház kérésére mondott le Guilfoyle
Október 12-én már Donald Trump is Guilfoyle lehetséges menesztéséről beszélt és elégedetlenségének adott hangot a kialakult helyzet miatt. Másnap Katie Zacharia, a Fehér Ház szóvivője bejelentette, hogy lemondásra kérték a nagykövetet. A szóvivő méltatta Guilfoyle addigi munkáját és sok sikert kívánt neki a folytatáshoz.
Guilfoyle a távozásáról szóló közleményében hamisnak nevezte az ellene felhozott vádakat, és azt ígérte, határozottan megvédi a nevét és a jó hírnevét. Megköszönte Trump és Rubio bizalmát, saját eredményei között pedig kiemelte az amerikai cseppfolyósított földgáz európai exportjának bővítését és a Vertikális Gázfolyosó támogatását. A távozó nagykövet a jövőre nézve is hűséget fogadott Trumpnak és az America First mozgalomnak.
A lemondás két nappal előzte meg a kongresszusi megkeresésben szabott válaszadási határidőt. Gregory Meeks demokrata képviselő a szeptember 30-án kelt levelében október 15-ig kért válaszokat és dokumentumokat Rubiótól.
A kérdéssor első pontja Romániáról szól: Meeks azt szeretné tisztázni, milyen alapon utalt Guilfoyle az Egyesült Államok szerepére a Bolojan-kormány bukásában.
A képviselő arra is rákérdezett, adott-e felhatalmazást a Fehér Ház, a külügyminisztérium vagy más amerikai kormányzati szerv a román kormány összetételének vagy hatalmon maradásának befolyásolására. Guilfoyle üzleti kapcsolatairól, a Marafatsosszal közös hivatalos találkozókról és a magánrepülős utazásokról is kért dokumentumokat a külügyminisztériumtól.
A nagykövet lemondása önmagában nem ad választ arra, játszott-e szerepet Washington a román kormány megbuktatásában. A találkozók időzítése sem bizonyít amerikai beavatkozást, ahogy Guilfoyle távozása sem tisztázza a míkonoszi út körülményeit.
