Jó lenne, ha nem kellene a „startvonalról” kezdeni a magánból állami ellátásba kerülő betegek kivizsgálását

Csütörtökön rendezték meg az Egyensúly Intézet Magyarország 2030 – A magyar egészségügy jövője című konferenciáját. A konferenciát Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója nyitotta meg. A konferencia apropója, hogy itt mutatták be az intézet szakpolitikai javaslatcsomagját. A konferencia érintette a vezető magyar halálokok visszaszorításának lehetőségeit, az egészséges életmód, a prevenció és a népegészségügy szerepét a korai halálozás megakadályozásában. Szó volt a köz- és magánellátás szerepéről a betegutak, a hozzáférés és a finanszírozás alakításában.

A konferencia első felében részt vett Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter is, aki bejelentette, hogy jövő héten elindul az egységes betegelégedettségi platform. A miniszter beszédéről bővebben itt írtunk.

Boros Tamás nyitó előadásában néhány adattal ismertette a magyar egészségügy rossz helyzetét. 17 000-en halnak meg Magyarországon évente megakadályozható betegségekben. 900 ezer ember él úgy, hogy nincsen saját állandó háziorvosa. 10 000 magyar hal meg légszennyezettség miatt. Magyarország hátulról a harmadik az EU-ban az öngyilkosságok arányát tekintve.

Aradi Dániel, kardiológus főorvos, egyetemi docens, a Balatonfüredi Állami Szívkórház orvosigazgatója arról beszélt, hogy a szívinfarktus ellátásban nagyon jók vagyunk, a szívkatéterezést, ha minden jól megy, fél óra alatt meg tudják csinálni a kórházban. 21 centrumban végeznek ilyen beavatkozást Magyarországon, megvan az országos lefedettség. Ugyanakkor az egyéves halálozás tíz százalékkal magasabb, mint Svédországban. Ennek egyik oka, hogy sok beteg nem szedi be a felírt gyógyszerét, és ugyanott folytatja az életét, ahol az infarktus előtt abbahagyta. A rehabilitáció lényege az lenne, hogy a betegek életmódját megváltoztassák, ne csöppenjenek vissza az infarktus előtti életmódjukhoz. Ebben segíthet például a mozgás, az elhízás mérséklése.

Az erről szóló panelbeszélgetésen szóba került, hogy milyen változtatásokat tudnának bevezetni egy éven belül. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy hosszú távú megoldásokra van szükség. Orosz Éva, az ELTE TáTK professor emeritusa a betegutak menedzseléséről beszélt. Például Spanyolországban van külön kardiológiai koordinátor, aki tartja a kapcsolatot a beteg háziorvosával.

Horváth Kitti, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára azt tapasztalta, hogy a betegek a varázslót keresik benne. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor panasza van a betegnek, azt várja, egyből gyógyítsák meg. Viszont a hétköznapjaiban a saját egészségéért nem tesz eleget. Horváth Kitti szerint már gyerekkorban az egészségtudatosságot, egészségértést kellene fejleszteni. Az országban az élsportra rengeteg pénz elment, de például a tömegsportra kevés – mondta Horváth Kitti. Szerinte a sportolási lehetőségek megteremtése könnyebb lenne, de a táplálkozás reformja nagyon nehéz. Már óvodáskorban komoly probléma az energiaital-fogyasztás.

Darvai László, alapellátásért felelős helyettes államtitkár szerint nagyon el van maradva a lakosság egészségértése. Szerinte igazán nem arról kellene beszélni, hogyan osztja el az egészségügyi miniszter az 500 milliárd forintot. A prevenció nem az egészségügyi ellátórendszer primer feladata. A munkából például az oktatásnak, a szociális szférának is ki kellene vennie a részét. A pszichológusoknak be kellene kapcsolódnia a hazai mentálhigiénés ellátásba, úgy tűnik, mintha nem is volna szükség rájuk, miközben szinte nincs nagyobb szükség senkire, mint a mentálhigiénés szakemberekre. Az államtitkárság integrált szociális és egészségügyi rendszert akar kialakítani. Olyan központot hoznának létre, ahol együtt fog működni például a családorvos, a mentálhigiénés szakember, a dietetikus, a gyógytornász a helyi védőnői hálózattal.

Vokó Zoltán népegészségügyért felelős államtitkár a második panelbeszélgetésben arról beszélt, hogy a népegészségügyben a daganatos szűréseken való részvételi arány rossz és folyamatosan csökken. Meg kell könnyíteni a részvételt a szűrővizsgálatokon, több időpontot is érdemes ajánlani, és fontos a digitális csatornák használata. Illetve az, hogy a betegek több tájékoztatást kapjanak a szűrésekről.

A beszélgetésen szóba került, hogy mit tudunk kezdeni az egészségügyi adatokkal. Vokó Zoltán azt mondta, nagyon sok adat van az egészségügyben, de az adatból tudást kell csinálni, és ez sokszor hiányzik. Ráadásul az adatok minőségével is komoly baj van.

A harmadik panelbeszélgetés előtt Váradi Péter, a Prémium Egészségpénztár vezető stratégiai tanácsadója arról beszélt, miért mennek az emberek magánellátásba. A járóbeteg-ellátás 20 százaléka zajlik magánban egy általuk elvégzett 1000 fős országos minta alapján. Leginkább a fiatalok mennek magánellátásba, a 18–29 évesek 49 százaléka. Ennek oka lehet, hogy nekik kisebb problémáik vannak, jobban meg is engedhetik maguknak a fizetős szolgáltatást. És miért mennek oda? Mert magasabb színvonalú ellátást várnak a magánellátástól, és hamarabb szeretnének sorra kerülni. A vizit az állami ellátásban átlag 13 percig tart, a magánban 18 percig, és az állami ellátásban jelentősen többet kell várakozni az orvosnál.

De a magánellátás egyre drágább, és ezért az emberek jelentős része kiszorul ebből – mondta Váradi Péter. Általános vélemény volt, hogy rohamosan romlik a szolgáltatás ár-érték aránya. Váradi Péter szerint a szervezés az, ami alapvetően megkülönbözteti a magán és az állami ellátást, de összességében „nem áll jobban a magán, mint az állami.”

Az utolsó panelbeszélgetésben a köz- és a magánellátás szerepéről volt szó a betegutakban.

Az egészségbiztosítás azt jelenti, hogy megóvom az egyéneket attól, hogy romba döntse őket egy betegség, nem attól, hogy ingyenes legyen az egészségügy – erről beszélt Kósa István, a Szegedi Tudományegyetem Preventív Medicina Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara Szakmai Hivatal vezetője úgy látja: sokat segítene, hogy ha egy beteg kivizsgálása elindul magánban, és az orvos átküldi őt államiba, ne kelljen a „startvonalról” kezdeni, és a beteg ne a háziorvosánál kössön ki. Szerinte a közellátásban dolgozó orvosnak is lehetne joga beutalni a beteget magánba megfelelő szakmai protokollok alapján.

Tóth Gábor, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint nem teljesen a startvonalra megy vissza a beteg, mert például ha van egy képalkotó vizsgálata a magán ellátásban, azt az államiban praktizáló orvosa fel tudja használni.

Rékassy Balázs egészségügyi szakmenedzser azt mondta: a magánellátásban a betegnek egyedül kell menedzselnie az útját. A fejlettebb országokban van erre egy ember, aki végigviszi a beteget a rendszeren, és a biztosító finanszírozza az ellátást. Rékassy arról is beszélt, hogy egy budai kerületből el sem tudjuk képzelni, hogy vidéken milyen állapotban van az emberek egészségértése. Az kell, hogy szexi legyen egészségesnek lenni – mondta.