Fürcht Pál meghallgatása: a bombasztikus leleplezés elmaradt, a BM egykori vezetése került csak szóba

Létezett végrehajtó maffia, Schadl György politikai babérokra tört, a politika legfelső szintjén pedig valakik megpróbálták elsikálni a Völner Pált is elérő ügyet, de nem jött össze nekik – nagyjából így foglalható össze az, ami Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) volt vezetőjének szerdai meghallgatásán a bűnbánó főügyésztől elhangzott.

A Fürcht Pál által elmondottak nem különösebben lephették meg azokat, akik valamennyire nyomon követték a Schadl-ügyet. De nem is elégíthették ki azoknak a várakozását, akik ennél erősebb beszámolót vártak arról, milyen politikai nyomásgyakorlásnak volt tanúja a KNYF egykori vezetője.

Ráadásul Fürcht azt is tagadta, ami Magyar Péter egyik fő állítása volt politikai karrierjének kezdetén. 2024 tavaszán még ellenzéki politikusként a jelenlegi miniszterelnök azt állította, hogy Rogánék (emberei) az ügyészségen belenyúltak az iratokba, kivehettek azokból számukra kellemetlen részeket. Fürcht már akkor határozottan tagadta ezt, 2024-ban hosszú sajtótájékoztatót tartott erről. De tagadta most is, mondván: amíg ő volt a főügyész, senkinek az embere nem járt be az ügyészségre és nem vett el iratokat vagy húzott ki neveket azokból. Ahogy fogalmazott: „műszeres vallomás-ellenőrzést is vállalok, hogy amíg én voltam a főügyész, akkor ilyen nem történt.”

És ugyan Fürcht a meghallgatásán igennel válaszolt arra, hogy kapott-e „politikailag befolyásolt utasítást” a felettesétől, az viszont a meghallgatáson nem derült ki, milyen ügyben kapta azt és pontosan ki és mit kért tőle. Fürcht egyetlen, a politikai nyomásgyakorlást érintő konkrét állítása az volt, hogy amíg a Schadl-ügy még csak felderítési szakban volt és a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vizsgálódott, „odafent” azt szerették volna, ha az ügyből nem lesz semmi.

Fürcht ez utóbbira úgy emlékezett vissza, hogy Tomin Szilvia tábornok, az NVSZ akkori főigazgatója egy találkozón arra figyelmeztette: fentről azt az „utasítást vagy parancsot” kapta, hogy a Völner Pállal kapcsolatos előkészítő eljárást le kell zárni, „ebből nem lehet ügy”. Bár ennek pontos időpontját nem nevezte meg, a Tominnal való találkozónak 2021 novembere előtt kellett lennie, mert addig folyt az ügyben nem nyilvános eljárás. Azt Fürcht nem tudta megmondani, hogy Tomin kitől kaphatta ezt a felszólítást, de a beszámolóból kiderült: bárki is akarta leállíttatni az eljárást, az nem jött össze.

Fürcht olyan képet festett fel, legalábbis a Schadl-ügyben, hogy mind az NVSZ vezetője, mind az ügyészség, ha némi agyalás után is, de ellen tudott állni a politikai nyomásnak. Fürcht ennek apropóján gyakorlatilag olyan szereplőket dicsért meg, akik az előző rendszerben fontos pozícióban voltak: a legfőbb ügyészi pozícióra korábban ácsingózó Ibolya Tibort, akire – még a Fidesz-érában Polt Péter lehetséges utódjaként tekintettek egy időben – és Tomin Szilviát.

Tomin Szilvia a Schadl-ügy idején a rendvédelmi szervek korrupciós és egyéb gyanús belső ügyeit felderítő NVSZ vezetője volt, egészen 2026 júniusáig, amikor Pósfai Gábor belügyminiszter leváltotta. Ezután a magyar villamosenergia-rendszer működéséért felelős Mavirnál helyezkedett el, a cég biztonsági igazgatója lett. Nem ő volt az egyetlen a belügyi körökben, aki a kormányváltás után puhára esett. Fürcht szerint Tominnak köszönhető az is, hogy a Szőlő utcai javítóintézet egykori igazgatója, Juhász Péter Pál ellen eljárás indulhatott. (Az ügyben kérdéseket küldtünk Tomin Szilviának a Mavíron keresztül, ha válaszol, frissítjük a cikket.)

De visszatérve a Schadl-ügyre: ha igaz, hogy Tomin – még az NVSZ vezetőjeként – fentről olyan utasítást vagy parancsot kapott, hogy ne legyen semmi a Schadl-ügyből, akkor az csakis a Belügyminisztériumból érkezhetett. Az ominózus időszakban ugyanis Tomin fölött Bolcsik Zoltán rendészeti államtitkár állt – az egykori rendőr egyébként Pintér Sándor bizalmi emberének számít, korábban maga is irányította az NVSZ-t.

Ha tényleg úgy történt minden, ahogy azt Fürcht állítja, az még nem feltétlenül jelenti, hogy Pintérék akarták volna elfektetni az ügyet. Az viszont bizonyos, hogy csak a belügyi vezetők közül lehetett valaki olyan pozícióban, hogy Tomintól egyáltalán kérni merjen ilyet.

De bárki is akarta ezt „odafentről” elintézni, azt minden bizonnyal csak Bolcsikon keresztül tudta megüzenni Tominnak, mivel ekkor még csak az NVSZ foglalkozott egy előkészítő eljárás keretében Schadlékkal, az NVSZ pedig a BM alá tartozik. Ráadásul ahogy egy korábbi cikkünkben már írtuk, Polt Péter először Ibolya Tibort akarta utódjául, de ez nem jött össze. Ahogy korábban írtuk, Ibolya jelölését információnk szerint Pintérék fúrták meg. Ez egybecseng azzal, amiről Fürcht is beszélt a meghallgatásán, miszerint Ibolya „vitte el a balhét” azért, hogy lett Schadl-ügy.

Fürcht a meghallgatásán olyan megjegyzéseket is tett, amelyekkel a titkosszolgálatra utalt, de ezekből a megjegyzéseiből nem derül ki, valójában milyen szerepet tulajdonított a szolgálatoknak. Arról beszélt, hogy a szolgálat egyik embere megjelent nála és arra kérte: bizonyos iratok ne kerüljenek ki a nyílt nyomozásba, azaz ne kapják meg azokat a gyanúsítottak. Fürcht állítása szerint ekkor megígérte ennek az embernek, hogy semmi olyan nem kerül majd ki, ami ne tartozna a nyomozáshoz.

Fürcht elbeszélésének ez a része nem annyira érthető, nem derül ki belőle, hogy a „szolgálat embere” arra kérte-e, hogy olyan iratot tartsanak vissza az ügyészek, ami a nyomozáshoz tartozik vagy olyat, ami a nyomozás szempontjából irreleváns. Ha ez utóbbi kérést kapta, akkor abban semmi törvénytelen nincsen. Márpedig Fürcht elmondása alapján ezt a titokzatos embert le tudta annyival rázni, hogy azt mondta neki: ami nem tartozik a nyomozáshoz, az nem megy ki. Mindenesetre Fürcht elbeszélésének ez az a része, ami legalábbis tisztázásra szorulna.

Nem ez az egyetlen pont, amikor Fürcht a titkosszolgálatokat gyanúba keveri, de nem mond konkrétumokat. A meghallgatásán volt főügyész arról beszélt, hogy 2022 után a titkosszolgálatok a Miniszterelnökség alá kerültek, és onnantól kezdve a lehallgatásokat már csak a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végezhette. Valójában a titkosszolgálatok nem a Miniszterelnökség, hanem a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá kerültek, ami Rogán Antal irányítása alá tartozott. Ez ugyanakkor már az az időszak, amikor a Schadl-ügyben nyílt eljárásban folyt, hiszen Schadl Györgyöt 2021 novemberében tartóztatták le, míg Rogánhoz a 2022-es választás után kerültek a szolgálatok. Amikor a Schadl-ügy felderítési szakban volt és a lehallgatások zajlottak, a polgári titkosszolgálatok még a BM alá tartoztak, akárcsak az NVSZ.

Meghallgatásán a politikai beavatkozásokra vonatkozó kérdésekre válaszolva Fürcht arra tett utalásokat, hogy a Schadl-ügy vízválasztó volt például abban, hogy 2022 után már csak a titkosszolgálat végezhetett lehallgatásokat. Fürcht szerint megítélés kérdése, hogy politikai nyomásnak vesszük-e azt, hogy az NVSZ-től a nyomozást segítő saját erős felderítés lehetőségeit elvették egy jogszabállyal. Itt példaként a lehallgatást és a rejtett figyelést hozta fel.

Kétségtelen, hogy az NVSZ a 2022-es választások után meggyengült, de a különféle állami szervek – legyen az akár a NAV, a rendőrség vagy a Központi Nyomozó Főügyészség – 2022 előtt is a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattól rendelték meg a lehallgatásokat. Az viszont igaz, hogy 2022 előtt rejtett figyeléseket más szerv is végezhetett, de utána ezen változtattak.

Ezt a változtatást egyrészt azzal indokolták, hogy ne legyenek párhuzamosságok, másrészt azzal, hogy a szakszolgálat munkatársai részben erre is specializálódtak. Ám az nem világos, hogy a szolgálatoknál 2022 után bekövetkezett változások és a Schadl-ügy között milyen összefüggést sejtetett Fürcht. Úgy tűnik, Fürcht azt akarta ezzel sugallni, hogy a Schadl-ügyből tanulva a Miniszterelnöki Kabinetiroda direkt kontrollt akart gyakorolni az ügyek fölött, és ezért gyengítette meg az NVSZ-t. Mindez Fürcht szerint az ügyészség nyomozási képességeit is korlátozta.

Az jól látható, hogy miközben Fürcht az ügyésztársait és az NVSZ-t jó színben tüntette fel, a titkosszolgálatokat már kevésbé, miközben semmilyen konkrétumot nem mondott. Jó példa erre, hogy megemlített egy bizonyos „Szathmáryt”, aki a titkosszolgálattól érkezett az ügyészségre, részt vett a Schald-ügy nyomozásában, majd Fürcht meglepetésére egy év után ismét elment az egyik titkosszolgálathoz dolgozni. Nem világos, hogy Fürcht mire is utalt ezzel, de egyértelműen arról a Szathmáry Istvánról beszélt, aki az aranykonvoj ügyében is érintett, és aki a közelmúltig az Alkotmányvédelmi Hivatal jogi főosztályát vezette.

Azt már eddig is tudtuk, hogy Szathmáry testvére az a Szathmáry Zoltán, akit Baka András államfő legfőbb ügyésznek akart, de miután kiderült, hogy a testvére érintett az aranykonvoj ügyében, a Tisza Párt leszavazta a jelöltet. Baka nyilatkozataiból az olvasható ki, hogy szerinte Szathmáryék ügyében Fürcht és az ő jogi képviselője, Horváth Lóránt politikai okokból kavarta a dolgokat.

Fürchték ezzel szemben arra utalgatnak, hogy a titkosszolgálat aktívan befolyásolta az aranykonvoj elleni fellépés miatt indult nyomozást – a meghallgatásán Fürcht pedig arra tett utalásokat, mintha Szathmárynak már a Schadl-ügyben is lett volna valami olyan szerepe, ami a titkosszolgálathoz kötődik. Csakhogy amit Fürcht a meghallgatásán az „ügyészségi-titkosszolgálati” témában elmondott, nem igazán visz közelebb a tisztánlátáshoz. Továbbra is rendkívül zavaros a történetnek ez a része, amikor a Schadl-Völner ügyben adatfeldolgozást végző Szathmáryról annyit mondott: „nem volt hajlandó aláírni bizonyos adatfeldolgozási jelentést, amit ő maga végzett el”. Az egyetlen, ami kiolvasható ebből, hogy valamiféle titkosszolgálati kavarást látott a háttérben.

Fürcht meghallgatásán nyilvánvalóvá vált, amire szintén számítani lehetett: az, hogy sok kérdésre nem is adhat választ egy nyílt ülés keretében úgy, hogy ne sértsen törvényt. Azaz szükség lenne arra, hogy a titokgazda feloldja őt azokban a témákban, amelyek minősített adatokat, államtitkokat érinthetnek. Toroczkai László, a vizsgálóbizottság elnöke bejelentette, fognak zárt ülést tartani még Fürcht Pállal.

De ha Fürcht elő is állhatna részletekkel, az már a szerdai meghallgatásán kiderült, hogy a politikai szálban meglehetősen korlátozott információi vannak, legalábbis áttételes az a tudása, amit közvetlenül ő maga szerzett. Igaz, erre is számítani lehetett. Ahogy egy korábbi cikkünkben már írtuk, a Fidesz-kormány részéről Pintér Sándor belügyminiszter és Rogán Antal tartotta a kapcsolatot a legfőbb ügyészekkel, Polt Péterrel és utódjával, Nagy Gábor Bálinttal. Sem Pintér, sem Rogán nem állt közvetlen kapcsolatban Fürchttel, aki az ügyészségi szervezeten belül, a feletteseitől kaphatott csak utasításokat, elvárásokat.

Márpedig az aranykonvoj ügy óta az ügyészséget ért politikai befolyásolásról beszélő, arra többször utaló Fürchttől sokan azt várták, hogy olyan politikai vagy akár büntetőjogi munícióval szolgálhat, amivel rekonstruálni lehetne, milyen politikai befolyásolás alatt állt az ügyészség.

Láthatóan ez utóbbit várta Fürchttől a jelenlegi miniszterelnök is, aki először betámadta a volt főügyészt, majd már tanúként számított rá abban, hogy megerősítheti azokat az állításokat, amelyek 2024 tavaszán tőle hangzottak el először, Rogánék állítólagos iratmanipulálásáról. Ám éppen ez az, amit Fürcht a szerdai meghallgatásán tagadott.