Helyben hagyta a Győri Ítélőtábla a villanyszerelők meggyilkolásával vádolt férfi életfogytiglani büntetését

Cikkünk frissült az ítélet indokolásával

Életfogytiglani büntetésre ítélte a Győri Ítélőtábla É. Imrét a két – mindeddig hivatalosan eltűntnek nyilvánított – villanyszerelő meggyilkolása miatt.

Az első eset 2015-ben, a második 2018-ban történt, a vád szerint a férfi Győr melletti ingatlanán. A büntetőper első tárgyalását még 2021 júniusában tartotta a Győri Törvényszék, és 2025. március 12-én mondta ki az ítéletet Bóka Tibor bíró.

A Győri Ítélőtábla eredetileg október 15-re tűzte ki a másodfokú nyilvános ülést, de az ítéletet elnapolta ma délutánra.

Előzmények: ezzel vádolták É. Imrét

A férfi 20 éven át vállalkozóként dolgozott Ausztriában, ám mivel rosszul gazdálkodott, nem tudta kifizetni a felhalmozott tartozásait. Amikor a munkavégzéshez kotrógépre volt szüksége, megkérte régi ismerősét, aki alkalmanként az üzlettársa is volt, hogy egy bécsi áruházban béreljen ki számára egyet.

Miután az illető 2015. június 2-án kibérelte a gépet, É. Imre munkamegbeszélés ürügyével a birtokában lévő, Ikrényhez közeli, de hivatalosan Abdához tartozó ingatlanra csalta. Itt az ügyészség szerint ismeretlen módon megölte, holttestét pedig elrejtette.

Ezután É. Imre folytatta vállalkozói tevékenységét, és ennek során közel 12 ezer euró tartozást halmozott fel az egyik alvállalkozójától, aki villanyszerelőként dolgozott neki. É. a tartozás rendezésére hivatkozva csalta az ingatlanára második áldozatát 2018-ban, majd miután a vád szerint végzett vele, az ő holttestét is elrejtette.

A Győri Törvényszék elsőfokú ítéletében többszörös emberölés miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a városban villanyszerelő-gyilkosként elhíresült É. Imrét, aki legkorábban 40 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra, ezen felül pedig 14,5 millió forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezték. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbeztek, É. Imre továbbra is tagad, ekkor is, és két hete az ítélőtáblán is azt hangoztatta: nem fogadja el ezt, „mert nem történt bűncselekmény.”

Az ítélőtábla ezt első körben hatályon kívül helyezte, részletesen azonban nem indokolta meg idén januárban, zárt ülésen hozott és röviden közzétett határozatát. Október 15-én a védői perbeszédből derült ki, milyen jogi passzus alapján akarták hatályon kívül helyezni az elsőfokú ítéletet: egyrészt a bírói indoklás hiányosságaira hivatkozott a védelem, abból ugyanis nem derült ki, mire alapította az elsőfokú bíróság a bűnösséget. Másrészt kitért arra is É. Imre jogi képviselője, hogy az írásos indoklás későn készült el, így azt az eljáró bíró már az időközben bekövetkezett nyugdíjazása után írta alá, amikor hivatalosan bírósági titkár volt. A Kúria azonban úgy látta, ettől még a határozat felülvizsgálható.

Az ügyész szerint a két eset egymást bizonyította

Az elhangzott perbeszédek során az ügyben másodfokon eljárt fellebbviteli főügyész, Mészáros Tamás azt mondta: „Egy sorozatgyilkos általában ugyanolyan mintázatot követ, itt a két gyilkosság egymást alátámasztva is alkalmas a bizonyításra. A két gyilkosságot ugyanaz a személy követte el.”

Elhangzott az is, hogy mind a két sértett személyes tárgyai az eltűnésük napján a vádlotthoz kerültek, és ők azóta nem adtak életjelet magukról. Mészáros Tamás azzal zárta múltkori perbeszédét, hogy amikor É. Imrének a jogerőre emelkedett büntetésbe bele kell törődnie, egy tartozása még marad: elmondja, hogyan haltak meg az áldozatai, és mi történt a földi maradványokkal.

A védelem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen, illetve leszögezte, hogy a bűnösség kimondása csak közvetett bizonyítékok alapján történhetett – tévesen –, a holttestek ugyanis nem kerültek elő.

A sértetti oldalt képviselő Lichy József ügyvéd utalt a szintén Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő, „darnózseli hentes” ügyére, illetve N. Fanni ügyére, ahol a holttesteket ugyan eltüntette a két gyilkos, de a büntethetőségüket így is megállapította a bíróság. Szerinte egyetlen kérdőjel maradt csak ebben az ügyben: Hová lehet több holttestet így eltüntetni?

A tanúvallomások sora kizárólag egy irányba mutatott

A másodfokon eljáró Zólyomi Csilla bírói tanácsa hosszan sorolta azokat a tanúvallomásokat, amelyek É. Imre bűnösségét alátámasztották. Ezekből kiderült, hogy a győri építési vállalkozónak volt fegyvere, a két eltűnt villanyszerelő pedig harmonikus családi életet élt, „egyiküknek sem volt oka, hogy ezt felrúgja”. A bíró emlékeztetett arra is, hogy a vádlott vallomása mindig úgy változott, ahogy a nyomozás alakult.

É. Imre bűnösségét videófelvételek, jegyzőkönyvek is bizonyítják, hangzott el a folytatásban. A cellainformációk mellett a szakértői megállapítások is egy irányba mutattak. A poligráfos vizsgálaton az egyik kérdésre adott válasznál – Tudja-e az egyik sértettről, hogy hol tartózkodhat? – „mínusz tizenötös kilengést mutatott gép”, ami arra utal, hogy a hatóságot félrevezető választ akart adni É. Imre; hangzott el szintén az ítélet indoklásakor. Az biztos, hogy a sértettek úgy tűntek el, hogy senki nem tudott aztán róluk, bizonyos, hogy repülővel sehová nem utaztak, hiába állította ezt a vádlott.

„Egyik sértettnél sem jöhetett szóba az öngyilkosság, és a természetes halál is kizárható. Minden azt támasztja alá, hogy O. Vilmost és M. Zoltánt megölték. Ki a tettes? Egyértelműen a vádlott”

– szögezte le a bíró, mint ahogy azt is, hogy a közvetett bizonyítékokból lehet tényből tényre következtetni, egyetlen dolgot nem lehet megállapítani: azt, hogy hogyan ölte meg áldozatait É. Imre. De megtervezte, és hideg fejjel végigvitte mindkét tervét, állapította meg a Győri Ítélőtábla tanácsa.

Ez tényleg ténylegesnek felel meg

Amint korábban is elhangzott, az, hogy a bíróság 40 évben állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, több okból is azonossá teszi a tényleges életfogytiglanival. Az egyik, hogy az elítélt 69 éves, így még ha éveket is volt letartóztatásban, jóval több, mint száz évet kellene a kiszabaduláshoz élnie. Másrészt a mai szabályozások alapján a tényleges életfogytiglan esetében is kötelező 40 év után kegyelmi eljárást lefolytatni.