Kármán András szerint a vagyonadóval az igazságosabb közteherviselés a cél, de kérdéses, hogy összejön-e

Háttérbeszélgetést tartott a Pénzügyminisztérium vezetése csütörtökön, miután a héten Magyar Péter miniszterelnök bejelentette a vagyonadó és a megújuló kata részleteit.

Kármán András pénzügyminiszter az eseményen arról beszélt, hogy a magyar adórendszer módosításra szorult, mert a mostani rendszerben az alacsony jövedelműek relatíve sok adót fizetnek, a gazdagok pedig arányaiban keveset. Magyarországon ugyanis az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja), az alacsony társasági nyereségadó, a megtakarítások jelképes adóterhelése a vagyonosoknak kedvez, míg a fogyasztást terhelő adók, elsősorban a forgalmi adó, illetve a jövedéki adó magas szintje miatt a szegényebbek arányaiban nagyobb adóterheléssel találkoznak.

Mindennek megítélése adófilozófiai kérdés is. A progresszív kulcsok hívei azt sérelmezik, hogy a gazdagok arányaiban kevesebb adót fizetnek, közben viszont abban is lehet igazság, hogy a gazdagabbak nem biztos, hogy az adókból finanszírozott szolgáltatásokból többet vesznek igénybe. Akárhogyan is számolunk, fontos gondolat a szolidaritás: egy ideális társadalomban az emberek odafigyelnek a másikra, hozzájárulnak, hogy a náluk kevesebbel rendelkezők is hozzáférjenek a megfelelő egészségügyhöz, oktatáshoz vagy biztonsághoz.

Ráadásul Magyarországon a vagyoni egyenlőtlenség fokozódik, nálunk a második legnagyobbak a differenciák az EU-ban, és az olló csak nyílik. A 100 leggazdagabb magyar vagyona tíz év alatt 325 százalékkal nőtt, majdnem kétszer olyan gyorsan, mint a háztartások vagyona (170 százalékos szint), hangzott el a háttérbeszélgetésen, így a vagyonadó már csak emiatt is indokolt lehet. Bár arról nem vagyunk meggyőződve, hogy az adózás profi állami szakemberei, a Pénzügyminisztérium vezetése száz százalékosan be tudna állni az adónem mögé, a pénzügyminisztériumi háttérbeszélgetésen jól kivehető volt, hogy a stáb igyekezett mindent átgondolni és jó szabályt kialakítani a vagyonadó bevezetésére.

Máshol sem problémamentes a bevezetés

A vagyonadó globálisan is bevallottan kétséges adónem, általában sehol nem ragad meg a rendszerben hosszabban: vagy a beszedés bonyolultsága, vagy káros gazdasági hatások miatt, vagy azért, mert túl sok adóellenőri kapacitást köt le. Az is érvelhető azonban, hogy ne fogadjuk el alapesetnek az adóelkerülést, legyen elég erős az állam ahhoz, hogy amit elhatároz, azt végigvigye.

Friss konkrét példa Norvégia: a norvég vagyonadó (formuesskatt) bevezetése, majd módosítása vegyes eredményeket hozott, megítélése nagyon megosztó. Nem fogunk meglepődni azon, hogy mi van a mérleg két serpenyőjében: az adó növelte a közvetlen költségvetési bevételeket és erősítette a társadalmi egyenlőséget, közben viszont megindult a tőkemenekítés és a szupergazdagok tömeges kivándorlása.

A magyar kormány tehát nekifutott a vagyonadónak, és Kármán András szerint javíthatja az egyensúlyt a non-produktív (pénz, jacht, versenyautó) és a produktív (vállalati részesedés) vagyonelemek adóztatása között. Az első tervezet szerint a kormány a produktív és a non-produktív elemeket is adóztatja, de nem aránytalanul magas a céges elemek adóztatása.

A vagyonadóval kapcsolatos másik jellemző kritika a gazdagok felől, hogy a vagyont a milliárdos már leadózta, az már adózott jövedelem. Természetesen ez igaz, csak éppen sokat nem jelent: ha áfát fizetünk, nem zavar minket, hogy a leadózott jövedelemből vettük a hurkát? Amikor tranzakciós jutalékot fizetünk, nem zavaró, hogy az adózott jövedelmünkből utaltunk éppen a haverunknak kártyaveszteséget, mégis kapunk rá egy kis állami büntit? Ha az adózott jövedelmünket vesszük fel sok adó mellett az ATM-ből, akkor is az adózott jövedelmünkből fizetünk készpénzfelvételi díjat. Egy modern adózásban az állam mindig mindent megadóztat, ami az adózott jövedelemmel történik: ingatlanvásárlást, ajándékozást, öröklést. Bár most újszerűnek számít Magyarországon, a vagyon tartásának megadóztatása sem lóg ki ebből az ideológiából.

A kormány egyébként nem zárja ki azt, hogy a társadalmi egyeztetésre bocsátott vagyonadó szabályai még változhatnak, de Kövesdy Attila államtitkár arra nem lát esélyt, hogy a kamarai javaslatnak megfelelően a vállalkozásokban levő vagyonokat egyáltalán ne adóztassák meg.

Valljuk be, elég gyorsan jelennének meg azok a további cégek, amelyeknek egyetlen dolga, hogy a luxuscikkeket birtokolja.

A kormány 15–25 ezer vagyonos ember megadóztatását tartja reálisnak. A háttérbeszélgetésen elhangzott, hogy számítanak „alkalmazkodásra és reagálásra”, vagyis arra, hogy a szupergazdagok külföldre mennek, struktúrákat váltanak, átcsoportosítanak, mindezt azonban már előzetesen bekalkulálta a kormány a végösszegbe. Állítólag nem ezért apad a korábbi 300–600 milliárd forintos éves adóelvárás 200 milliárd forintra, hanem elsősorban azért, mert a költségvetést mindenképpen konzervatívan kell tervezni. Jobb helyzet, ha váratlanul több bevétel lesz a vagyonadóból, mint ha képzeletben már kiosztjuk, elköltjük ezt a bevételi sort, aztán mégsem jön be.

De mi lesz az ellenőrzéssel?

Az adónem nagy kérdése, hogy vajon lesznek-e folyamatos jogviták az állam és a gazdagok között. Elképzelhető, hogy a kiváló ügyvédeket megfizető milliárdosok állandóan egyedi külső értékeléseket hoznak a cégük értékére, amit aztán a NAV megtámad, de az is lehet, hogy hajlandók az alapvető szabályok alapján fizetni.

Kövesdy Attila azt mondta, nemcsak a törvény életbe lépése után, hanem már előtte is lesznek módszerek az ellenőrzésre. Az arra illetékesek szerinte árgus szemmel figyelik azokat, akik gyorsan átstrukturálnak, hazai bizalmi vagyonkezelésből (bvk) külföldi vagyonkezelési struktúrába teszik át a pénzüket, vagy más módon lépnek úgy, hogy nincs mögötte üzleti racionalizálás, csak egyértelmű adóelkerülési cél.

Azt egészen biztosan tudjuk, hogy a PM nagyon felbőszítette a leggazdagabbakat. Egyelőre mindenki óvatos, mert úgy érzik, Magyar Péter kormányfő nem szereti, ha nyilvánosan „koptatják” a programpontjait, de a vagyonadó olyan adónem, ami ellen a legbefolyásosabb emberek fognak fellépni, nyíltan vagy aknamunkával. Ráadásul egy ponton el fog jönni az igazság órája: ha valóban bejön a kormány konzervatív becslésével ígért 200 milliárd forint, nem lesz baj, de kínos lenne a kormánynak, ha csak 70 milliárd forint érkezne az államkasszába, miközben a vagyonadó nagyban leköti az adóellenőrök kapacitásait.

Korábbi cikkünkben utaltunk olyan vállalkozásokra, osztalékstopos startupokra, alacsony jövedelmezőségű agrárcégekre vagy hanyatló iparágakban a fennmaradásukért küzdő cégekre, ahol gondot jelenthet az adó befizetése. A Pénzügyminisztérium szerint egyrészt lesz lehetőség halasztásra, de Kármán András azt is megjegyezte, hogy a magyar vállalati szektorban nagyon magas a betétek aránya. Ez részben kedvező (stabilitás, jövedelmezőség), de mellette az egyik legszomorúbb mutatója a magyar gazdaságnak: azt jelenti ugyanis, hogy a cégeknek nincsenek jó ötleteik beruházásokra, ülnek a pénzen, nem kérnek hitelt olyanra, ami egy idő után segíti a nagyobb jövedelmezőséget.

Érvként hangzott el az is, hogy bár a gazdagok vélhetően tesznek majd lépéseket a vagyonadó miatt, talán nem viszik el a vállalkozásaikat és a vagyonkezelési struktúráikat külföldre, hiszen összességében Európában mindenhol drágább egy vállalat működtetése. Mindenfajta költözés nélkül azonban arra itthon is lehet késztetés, hogy a cégek ne mutassanak ki akkora nyereséget, hiszen így a nyereségadót és a cégértékelés utáni vagyonadó egy részét is megspórolhatják.

Kövesdy Attila szerint fontos lesz a vagyonadó szabályozásának törvényessége, alkotmányossága, de lesznek olyan kérdések – például a nemzetközi céges kapcsolatok esetén a külföldiek adóztatása –, amelyek során nemzetközi egyezményekre is figyelemmel kell lenni.

Vannak még olyan szabályok is a magyar adórendszerben, amelyek még csak mostanában körvonalazódnak. Izgalmas lesz például az exit tax: ha valaki a vagyonadó miatt kicsekkolna Magyarországról, az olyan értékelést von maga után, mintha a vagyonelemeiből is exitálna. Ez jól hangzik, de felmerülhet az a kérdés, hogy az unión belül és kívül hogyan lehet ezt a nemzetközi jog szerint is elfogadhatóan adóztatni.

Kata és EKHO

A pénzügyminisztériumi eseményen szóba kerültek a kata és az ekho változó szabályai is, de itt csak a már ismert változásokat ismertették a PM vezetői. A korábban jóval szélesebb körben használható katát az Orbán-kormány 2022 nyarán egy huszárvágással úgy alakította át, hogy a korábbi katások jelentős része kiszorult belőle. Abban alighanem igaza volt a pénzügyminisztériumi felszólalóknak, hogy a Fidesz talán legváratlanabb, legtöbb embert felbőszítő, magyarázat nélküli adóváltoztatását valamiképpen reparálni kellett.

A háttérbeszélgetésen az is elhangzott, hogy október közepén újratárgyalja a kormány a 2027-es költségvetést. Az, hogy ebben milyen költségvetési pálya sejlik fel, mekkora lesz a hiány, alapvetően határozza meg a 2030-as 3 százalékos hiány – és így az euróbevezetés – hitelességét.