Orbán jobbkezéből az ügyészség őrizetese: a kormányváltás után gyorsult fel a Matolcsy György bukásához vezető nyomozás
Szerda kora reggel őrizetbe vették Matolcsy Györgyöt, aki tizenkét éven át, 2013 és 2025 között vezette a Magyar Nemzeti Bankot (MNB-t). Magyarországon még nem volt példa arra, hogy egy korábbi jegybankelnököt őrizetbe vegyenek, és Európában sem mindennapos az ilyesmi, bár Lettországban és Szlovákiában is indult már büntetőeljárás jegybankelnök ellen. Matolcsy esetében egyelőre csak a gyanúsítás jogcímei ismertek, azt azonban nem tudni, hogy pontosan melyik ügy és mekkora vagyoni hátrány miatt vitték el a nyomozók. Az őrizetbe vétel mindenesetre egy olyan botrány újabb fordulata, amelyben több százmilliárd forintnyi közvagyon sorsa vált kérdésessé.
Matolcsyt értesüléseink szerint több más emberrel együtt vitték el a nyomozók, köztük a hozzá és Száraz Istvánhoz köthető egyik cég vezető tisztségviselőjével. A volt jegybankelnököt ügyvédje, Bátki Pál szerint jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalással és hamis magánokirat felhasználásával gyanúsítják, miközben a főügyészség több helyszínen hajt végre összehangolt nyomozati cselekményeket.
A Matolcsy elnöksége alatt kialakított rendszer visszásságairól már több mint tíz éve jelennek meg újságcikkek, a sajtó az alapítványokba juttatott 266 milliárd forint sorsától a jegybankelnök fiának baráti köréhez kerülő milliárdos megbízásokon át a dubaji és görögországi luxusingatlanokig számos gyanús ügyletet feltárt. Hadházy Ákos korábbi független országgyűlési képviselő a család fényűző életmódját bemutató fotókkal hívta fel a figyelmet a Matolcsy-kör gazdagodására: beszámolt Matolcsy Ádám feleségének közel 29 millió forintos órájáról és a szaúd-arábiai luxusszállodáról, ahol egyetlen éjszaka 1,4 millió forintba került, de bemutatta a család által használt, korábban jegybanki alapítványi tulajdonban lévő budai villát is. A családhoz köthető, 60-80 millió forintot érő Porschét később Dubajban is lefotózták.
Hiába kerültek azonban egymás után címlapokra a Matolcsy-kör milliárdos ügyletei és fényűző életének részletei, a botrányoknak hosszú éveken át nem lett érdemi büntetőjogi következményük, a jegybankelnök pedig mindezek ellenére kitölthette második mandátumát is. A folyamat végül két lépcsőben gyorsult fel: előbb Matolcsy 2025. márciusi távozása és az Állami Számvevőszék súlyos megállapításai hoztak fordulatot, majd az idei áprilisi kormányváltás után a nyomozás is új lendületet vett.
Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan jutott el Orbán Viktor egykori jobbkeze a jegybankelnöki székből a főügyészségre, több mint egy évtizedet kell visszamennünk az időben.
„Matolcsy György a jobbkezem. Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani”
Matolcsy György már jóval azelőtt Orbán Viktor egyik legbizalmasabb embere lett, hogy a Magyar Nemzeti Bank élére került volna. A rendszerváltás idején még az MDF gazdasági programján dolgozott, 1998-ban azonban már a Fidesz gazdaságpolitikai elképzeléseit formálta, az első Orbán-kormányban gazdasági miniszter lett, majd 2010-ben nemzetgazdasági miniszterként tért vissza. Orbán annyira ragaszkodott hozzá, hogy amikor 2010 őszén a menesztéséről kezdtek találgatni, nyilvánosan állt ki mellette: „Matolcsy György a jobbkezem. Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani.”
Három évvel később Orbán már a Magyar Nemzeti Bank vezetését bízta a jobbkezére, a döntés azonban korántsem aratott osztatlan sikert: a befektetők attól tartottak, hogy a korábban unortodox gazdaságpolitikájáról ismert miniszter kinevezésével a jegybank függetlensége is veszélybe kerülhet.
Amikor Matolcsy György 2013-ban átvette a Magyar Nemzeti Bank vezetését, az intézményt olyan területekre vitte, amelyeknek korábban nem sok közük volt a központi bankok hagyományos feladataihoz.
A jegybank 2013 és 2016 között hat Pallas Athéné alapítványt hozott létre, amelyeknek összesen 266,5 milliárd forintot adott át a saját vagyonából, amit részben az MNB devizaügyletein elért jelentős árfolyamnyereség biztosított, amelyhez a devizahitelek 2014-es forintosítása is hozzájárult. A jegybank a korábban, erősebb forint mellett beszerzett devizát már gyengébb árfolyamon adta el a bankoknak, így jelentős nyereséget könyvelhetett el. A hivatalos indoklás szerint az alapítványoknak a közgazdasági képzést, a kutatást és a pénzügyi műveltség terjesztését kellett szolgálniuk, ám a tevékenységük hamar túlnőtt ezeken a célokon: az MNB pénzéből ingatlanokat vásároltak, könyvkiadást és egyetemi programokat finanszíroztak, miközben a vagyon jelentős részét befektetésekbe helyezték azzal az indoklással, hogy azok hozamából hosszú távon is fenntarthassák a működésüket.
A rendszerrel már a kezdetektől volt egy alapvető probléma: miközben az alapítványok a jegybanktól kapták a pénzüket, az MNB környezetében azzal érveltek, hogy az átadott vagyon „elvesztette közpénz jellegét”. A vita 2016-ban odáig fajult, hogy a parlament fideszes többsége törvénnyel próbálta korlátozni az alapítványok gazdálkodásának nyilvánosságát, amit az Alkotmánybíróság végül megakadályozott. Az ügy tíz évvel később, az MNB-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság előtt is előkerült, ahol Kósa Lajos, a Fidesz akkori frakcióvezetője azt állította, hogy a vitatott törvénymódosítás szövege a jegybanktól érkezett, ő pedig anélkül támogatta, hogy egyáltalán elolvasta volna.
Ez nem pusztán jogi vita volt, hiszen ezen múlt, hogy a nyilvánosság megtudhatja-e, hogy mire költik a százmilliárdokat, és kik kapnak megbízásokat az alapítványoktól. Az Alkotmánybíróság döntése után hozzáférhetővé vált szerződésekből szinte azonnal kirobbant az első nagy botrány: kiderült, hogy az MNB alapítványai közel félmilliárd forinttal támogatták a Vs.hu működését, amiről a szerkesztőség tagjai sem tudtak, nagy részük a leleplezés után felmondott, a lap pedig gyakorlatilag összeomlott. Már ekkor látszott, hogy az alapítványok körül egy egészségtelen, nehezen átlátható rendszer épült ki, amelyben a közpénzek felhasználása és a jegybank vezetéséhez közel álló üzleti szereplők érdekei összefonódhattak. Ahhoz azonban, hogy ennek a rendszernek a működése, a szereplők közötti kapcsolatok és a pénz útja is kirajzolódjon, csaknem egy évtizednyi oknyomozói, újságírói és ellenzéki feltáró munkára volt szükség. Ez ugyanis csak a jéghegy csúcsa volt.
Az alapítványokat idővel összevonták, a vagyonuk pedig a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványhoz (PADME) került. A pénz befektetését az Optima Befektetési Zrt.-re bízták, amelynek az lett volna a feladata, hogy megőrizze és gyarapítsa az alapítvány vagyonát. Az Optima azonban az évek során egyre bonyolultabb befektetési rendszert épített ki, amelyben magyar és külföldi cégeken, valamint magántőkealapokon keresztül helyezték el a pénzt. A vagyon jelentős része végül két külföldi ingatlanvállalatba került: a lengyel GTC-be, amely többek között irodaházakat és bevásárlóközpontokat birtokolt, valamint a svájci Ultima Capitalba, amely luxusingatlanokkal foglalkozott. A Telex által kiperelt dokumentumokból kirajzolódott, hogyan sodródott egyre súlyosabb pénzügyi válságba az Optima: a svájci luxusingatlanokba úgy kezdett százmilliárdos nagyságrendű befektetésbe, hogy nem volt rá elegendő pénze, ezért az alapítványi vagyon mellett hitelekből próbálta finanszírozni a vállalásait. A várt nyereség azonban elmaradt, a hitelek visszafizetése veszélybe került, a svájci hitelező pedig már azonnali törlesztést követelt. Az Optima végül egy 170 millió eurós MBH-hitellel tudta elkerülni az összeomlást, miközben a befektetések értéke jelentősen csökkent.
A külföldi ingatlanbefektetésekkel elsősorban az volt a probléma, hogy az eredetileg oktatási és tudományos célokra létrehozott alapítvány közpénzből vállalt jelentős pénzügyi kockázatot. Ráadásul az Optima bonyolult céghálózatában egyre nehezebb volt követni, pontosan hol van a vagyon, mennyit ér, és ki felel a befektetési döntésekért. Egy idő után pedig már nemcsak a jegybank eredeti 266,5 milliárd forintja forgott ebben a rendszerben, hanem a kecskeméti Neumann János Egyetem fenntartó alapítványa is az Optimára bízta vagyonának jelentős részét, amikor összesen 127,5 milliárd forintért vásárolt a társaság kötvényeiből.
Elképzelhetetlen luxus és átláthatatlanság
A jegybanki alapítványok pénzeiből nemcsak kockázatos külföldi befektetésekre jutott, hanem milliárdos megbízásokhoz jutottak Matolcsy György fiának, Matolcsy Ádámnak a barátai is. Közéjük tartozott a kommunikációs, informatikai és pénzügyi üzletekben érdekelt Száraz István, valamint Somlai Bálint, akinek Raw Development nevű cége az MNB Szabadság téri székházának felújítását végezte. A beruházás eredetileg nagyjából 55 milliárd forintos költségvetéssel indult, végül azonban több mint 100 milliárd forintba került, miközben a jegybanki megbízásokból meggazdagodó üzleti kör fényűző életmódjáról is egyre több részlet derült ki. A Matolcsy Ádámhoz köthető cégek Dubajban vásároltak luxusingatlanokat, a környezetében méregdrága sportautók, luxusórák és egzotikus nyaralások jelentek meg, a Telex pedig a görögországi Míkonoszon is feltárt egy hozzá köthető villát. A felesége után Villa Nicole-nak elnevezett, akár kétmilliárd forintot érő ingatlant a megvásárlása után szinte teljesen átépítették, a több millió eurós felújításon pedig ugyanannak a Somlai Bálintnak a cége dolgozott, amely az MNB székházának felújításából is jelentős bevételhez jutott.
A sorozatos botrányok ellenére Matolcsy György kitöltötte második jegybankelnöki mandátumát is, és még távozásakor is büszkén beszélt az eredményeiről: 2025. február végi búcsúünnepségén a jegybank elmúlt tizenkét évét értékelve egyenesen aranykorszakról beszélt, és azt állította, hogy az MNB intézkedései a magyar GDP növekedésének felét adták. A Telex filmjében ugyanakkor azt mutattuk be, hogy a magyar gazdaság teljesítménye korántsem igazolta Matolcsy diadalmas értékelését, Magyarország pedig a jelentős uniós támogatások ellenére sem tudott érdemben közelebb kerülni a fejlettebb európai országokhoz:
Orbán Viktor néhány hónappal Matolcsy távozása előtt még „korszakos közgazdásznak” nevezte őt, aki szerinte százezreket mentett meg a devizahitelek csapdájából. Matolcsy helyére a korábbi pénzügyminiszter, Varga Mihály érkezett, aki már hivatalba lépésekor az átláthatóság és a felelős gazdálkodás fontosságát hangsúlyozta, és jelezte, hogy visszafogja a hagyományos jegybanki feladatokon kívül eső tevékenységeket. A vezetőváltás után hamar kiderült, hogy erre tényleg minden oka megvolt.
Csak valamivel később derült ki, hogy Matolcsyék még a jegybankelnöki mandátum utolsó napjaira is tartogattak egy nagy trükköt: 2025. február 28-án, közvetlenül Matolcsy távozása előtt az alapítvány vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt. értékpapírkölcsönnek nevezett szerződéssel átadta az Optima Befektetési Alapkezelő részvényeit a Közép-Európai III. Magántőkealapnak. A bonyolult cégnevek mögött azonban egy ismerős szereplő állt: a magántőkealapot az a Quartz Befektetési Alapkezelő kezelte, amelynek többségi tulajdonosa Matolcsy Ádám régi barátja, Száraz István volt.
A konstrukcióval nem magát az alapítványi vagyont adták el, hanem az annak kezelésében meghatározó szerepet játszó társaság tulajdonosi jogait engedték volna át évekre a magántőkealapnak.
A Telex által később megszerzett dokumentumokból ráadásul kiderült, hogy ezzel párhuzamosan a magántőkealap befektetői körének átalakítását is előkészítették, és a tervekben már Somlai Bálint cége is megjelent. Matolcsy tehát úgy távozhatott volna a jegybank éléről, hogy az általa felépített alapítványi rendszer vagyonkezelése fölött a fiának baráti köréhez tartozó üzletemberek továbbra is jelentős befolyást gyakorolhatnak.
A terv azonban Varga Mihály érkezésével meghiúsult: az új jegybankelnök hivatalba lépése után távozott az alapítvány korábbi kuratóriuma, a vitatott szerződést pedig néhány napon belül felbontották. Vargáék azonban nem elégedtek meg az ügylet visszafordításával: vizsgálatot indítottak, majd áprilisban feljelentést tettek. A Quartz később azzal magyarázta a tranzakciót, hogy szakmai segítséget kívánt nyújtani az Optimának, a Telex által megszerzett dokumentumok viszont arra utaltak, hogy a tulajdonosi átrendezést már korábban előkészíthették.
Az alapítványi vagyon kezelésével kapcsolatban ekkor már az Állami Számvevőszék is vizsgálódott, és hamarosan kiderült, hogy a korábban 266,5 milliárd forinttal útjára indított rendszerben jóval nagyobb bajok vannak annál, mint amit egyetlen szerződés visszavonásával rendezni lehetett volna.
Az Állami Számvevőszék 2025. március 19-én nyilvánosságra hozott jelentéseiből az derült ki, hogy az alapítvány vagyonának kezelésében olyan súlyos hiányosságok voltak, amelyek mellett a százmilliárdos befektetések kockázatait sem ellenőrizték megfelelően. A számvevők szerint az Optima olyan döntéseket hozott, amelyek hatalmas veszteségeket okozhattak, miközben a befektetések értéke és a mögöttük álló cégek pénzügyi helyzete sem volt kellően átlátható. A probléma ráadásul túlmutatott a jegybanki alapítványon: a kecskeméti egyetem 127,5 milliárd forintja mellett az MBH Bank 170 millió eurós hitele is ugyanahhoz a befektetési rendszerhez kapcsolódott, így annak megrendülése egyszerre több intézmény pénzét sodorta veszélybe.
A jelentésekből az is kirajzolódott, hogy az alapítványi vagyon jelentős része nem egyszerűen rosszul teljesítő befektetésekben állt, hanem olyan bonyolult céges konstrukciókban, amelyekből rendkívül nehéz lett volna gyorsan pénzt kivonni. A befektetések papíron kimutatott értéke és tényleges piaci értéke között hatalmas különbség keletkezett, miközben az Optimának a kecskeméti egyetem felé fennálló tartozását és a felvett bankhitelt is törlesztenie kellett volna. A pénzügyi beszámolókból végül kiderült, hogy az alapítvány befektetésein mintegy 270 milliárd forintos vagyonvesztést mutattak ki, vagyis gyakorlatilag a teljes, eredetileg 266,5 milliárd forintos alapítói vagyon odalett. A 2024 végi állapot szerint mindössze 13 milliárd forintnyi saját vagyon maradt, a kasszában pedig alig kilencmillió forint készpénz volt.
Másfél év csend után…
Az ÁSZ büntetőfeljelentést is tett, néhány nappal később pedig már a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálta, történtek-e bűncselekmények az alapítványi pénzek felhasználása során, miközben az új jegybanki vezetés sorra kezdte átvilágítani a korábbi évek ügyleteit. A hatóságok előtt így egyszerre több, egymással összefüggő kérdés állt: ki döntött a kockázatos befektetésekről, kik ellenőrizték volna ezeket, és mekkora kár érhette valójában a közvagyont.
A nyomozás azonban hónapokon át felderítési szakaszban maradt, és nem jelentettek be gyanúsításokat. Az ügy 2026 tavaszára már túl volt az első évfordulóján, a legfontosabb döntések személyes felelőseiről azonban továbbra sem lehetett tudni, hogy a hatóságok mire jutottak velük kapcsolatban.
A fordulat végül a 2026. áprilisi kormányváltás után következett be, amikor a Legfőbb Ügyészség úgy döntött, hogy a rendőrségtől a Központi Nyomozó Főügyészség veszi át az ügy egyik legfontosabb nyomozását. Az ügyészség szakmai okokkal indokolta a lépést, amelynek következtében a nyomozók már közvetlen ügyészi irányítás mellett dolgozhattak tovább.
Hamar jöttek az eredmények: májusban az ügyészek előbb az Állami Számvevőszéknél foglaltak le iratokat, majd a rendőrséggel közösen 17 jogi személynél tartottak kutatást, ahonnan több száz doboznyi dokumentumot és hatalmas mennyiségű elektronikus adatot vittek el. A hatóságok ekkor már 97 magánszemélyt, 36 céget és 11 magántőkealapot vizsgáltak, a korábbi intézkedésekkel együtt pedig 91,8 milliárd forintnyi pénzt és értékpapírt foglaltak le vagy zároltak.
Azt azonban továbbra sem árulták el, hogy kiket tartanak felelősnek a történtekért, miközben a közvélemény egyre türelmetlenebbül várta, hogy konkrét gyanúsítottakról érkezzenek hírek. Szeptemberben újabb házkutatásokat tartottak a Matolcsyhoz köthető üzleti körökben, az ügyészség azonban ekkor még arról számolt be, hogy az alapítványi ügyben senkit sem hallgattak ki gyanúsítottként. Matolcsynak ugyan szeptemberben meg kellett jelennie a nyomozók előtt, de egy másik eljárás miatt, amelyben azt vizsgálták, hogy az MNB korábbi vezetése jogellenesen gyakorolt-e nyomást az Erste Bankra. A volt jegybankelnök tagadta a terhére rótt cselekményeket, kihallgatása után pedig szabadon távozhatott.
Szerda hajnalban áttört a jég: a Központi Nyomozó Főügyészség összehangolt akciója során őrizetbe vették Matolcsy György volt jegybankelnököt. Az ügyvédje által ismertetett gyanúsításban ugyanakkor más bűncselekmények szerepelnek, mint az ügyészség által a nyomozás alapjaként megnevezett hűtlen kezelés: Bátki Pál jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalásról és hamis magánokirat felhasználásáról beszélt. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a gyanúsítás a mandátuma legvégére időzített, korábban bemutatott nagy trükkel függ össze.
Elképzelhető tehát, hogy a volt jegybankelnököt nem közvetlenül az alapítványi vagyon százmilliárdos értékvesztése, hanem a mandátuma utolsó napjaiban végrehajtott ügylet miatt vették őrizetbe, amellyel a fia üzleti köréhez kerülhetett volna a vagyonkezelés egyik kulcstársasága.
Az viszont már most biztos, hogy Orbán Viktor egykori jobbkeze, aki tizenkét éven át a magyar jegybank élén állt, másfél évvel a távozása után nem egy parlamenti bizottság vagy egy újabb újságcikk kérdéseire, hanem a nyomozó ügyészek gyanúsítására kénytelen választ adni.
Az MNB-ügyet korábban alapos videóban mutattuk be, itt nézheti meg:
